Válaszúton
Polyák Csaba
2011-12-24
A tél megérkezett. Végleg, visszavonhatatlanul. Kemény, hideg marokkal szorította a földet, az erdőt, a vizek partjait. A máskor élettel teli nádas most magába roskadva, színehagyottan hajolt meg, de a fagy nem kímélte a szántókat sem. A folyó azonban még kitartott. Lassan, letisztultan, áthűlve, de még szabad vándorként igyekezett a messzeségbe. Nem sietett, mindig az évszakok diktálták neki a tempót, amit így, télvíz idején komótosra váltott. A tavak, kisebb tocsogók irigykedve nézték szabadságát, rájuk már tükröt vont a tél. A magasban sötét felhők gyülekeztek, súlyos terhüket már nem cipelhették sokáig. Az emberek otthonaikban a Szent Estére készülődtek, minden ablakban fény pislogott. A folyóhoz vezető ösvényen az idős horgász sietősre fogta lépteit.