Terveztem erre a napra horgászatot, de aztán másképpen alakult a programom, így reggel nem tudtam elindulni a kedvenc tavamra. A Hernád már hetek óta nem meghorgászható az áradás miatt, így bár leginkább a folyóvízi feederezést kedvelem, ez alapból nem jöhetett számításba ezen a szombaton. Mivel úgy alakult, hogy a délelőttöm mással telt, az ebéd elfogyasztása után a szép időjárásra tekintettel azt gondoltam, este 8-ig mégis beleférhet egy jó kis peca. Mint később kiderült, nem biztos, hogy okos döntés volt, de lássuk sorjában!
Az autóba rámolás után már indulhattam is, kb. 20 perc múlva pedig már az Aranykavics Horgásztanya kapujában voltam. Gyors „becsekkolás” után (egy húsz alkalomra szóló bérlet boldog tulajdonosa vagyok, melyet egy általam festett képért kaptam a tulajdonostól, így gyorsabb a bejutás, nem megy az idő a napijegy kitöltésével), már állíthattam is össze a szerelékemet a vízparton. Ez elég szaporán és rutinszerűen megy, mivel az előre összeállított erőgumis gubancgátló csővel kombinált feederkosaras szerkót csak bele kell akasztani a karabinerbe, csalizás és mehet is be a vízbe. Lassan már húsz éve szinte csak picker illetve feeder technikával horgászom, most is kedvenc botom (amely már betöltötte a 15. évét) került először bevetésre - azaz csak került volna -, ugyanis az első dobásnál egy hangos reccsenést hallottam, majd azt látom, hogy a szerelék ugyan nagyjából a tervezett helyre repül, de azzal együtt a botom spicce és azt fogadó botrész fele is a vízben landolt. Először nem értettem, hogy mi lehet a gond, aztán megláttam, hogy a bot bizony eltört. Szerencsére a damilom nem szakadt el, így kitekerve a felszerelést meglett a törött botrész. Mivel arra következtetésre jutottam, hogy hibát nem követtem el, nem volt feltekeredve a zsinór és nem is akadt be dobás közben a szerelék, valószínűleg csak elfáradt már kedvencem anyaga és emiatt következett be a bottörés. „Semmi ok a nyugalomra”, biztattam magam. Bízom benne, hogy sikerül megrenoválnom a botot. A sérült helyett új tagot ugyanis már biztos, hogy tudok vásárolni (mint említettem, régi konstrukció), ezért kénytelen leszek magam megjavítani. Másoknak is segítettem már, ha hasonló problémájuk akadt.
Felszereltem másik feederemet, amely egy új szerzemény, bár használtan vettem: egymég jó állapotban lévő, erős, Spro Special Pellet feeder 390 H bot Döme Gábor nevével fémjelezve (ez itt nem a reklám helye, őszinte híve vagyok Gábor munkásságának, melyet már régóta követek, régebben a horgász újságok hasábjain, manapság az Interneten keresztül). Egy 55-ös Nevis orsóval ellátott a „fegyver”, amivel jó esélyekkel vehetem fel a harcot akár a testesebb halakkal is. Csak azért, hogy a kezdéshez hű maradjak, egy következő dobásnál a horog és gubancgátló cső a főzsinóron maradva kb. 2 méterre esett a vízbe, a kosár pedig balra el, szintén pár méterre a sekély vizes részen landolt. Ekkor, mint kiderült, a karabiner tört el a gubancgátló csőnél, ezt kijavítva folytattam a horgászatot. „Vajon mi jöhet még!? (Halon kívül…)”, gondoltam magamban.
Egy-két óra elteltével minden mozdítás nélkül, a változatosság kedvéért elküldtem még egy szereléket (szakadt) a tó közepéig. Úgy néz ki, hogy főzsinór cseréje is időszerű lesz lassan. Szerelés, új dobás, és várom tovább „sporttársaimat”: a halakat. Nem említettem még, milyen gyönyörű környezetben „szórakozhattam”a mai napon. Az Aranykavics Horgásztanya és Apartmanház Hernádszurdokon található, BAZ megyében, a 3-as út mentén, Kassa felé. Aki erre jár, semmiképpen ne hagyja ki! Ha csak pihenni vagy kikapcsolódni szeretne, akkor is megéri eljönni ide, aki pedig halakra is vágyik, a bojlizástól kezdve a finom pecáig mindent érdemes itt kipróbálni - bár ilyen csendes napok, mint nekem ez a mai, ahogy bárhol máshol, itt is előfordulhatnak.
A mélázásomból botom spiccének intenzív görbülése riasztott fel. Ennél szebb látványt nehezen tudok elképzelni egy feederező számára, mint egy ilyen kapás. A bevágás után éreztem, hogy ül a horog, pár perces fárasztás után a parton pihegett egy kb. 3 kilós ponty. Kíméletes horogszabadítás és egy gyors fotó után (mivel a pontymatrac éppen nem volt nálam, a merítőben tartva, óvatosan a fűbe fektetve kaptam lencsevégre) visszakerült éltető elemébe, én pedig folytattam a horgászatot.
A meleg és a testmozgás hatására kicsit megszomjaztam, így a magammal hozott alkoholmentes sör felét elkortyolgattam, majd a dobozt, félig telt állapotában a mellettem lévő üres csalihalas vödörbe állítottam, gondolván, később elfogyasztom. Egy szűk, eseménytelen óra elteltével elérkezettnek éreztem az időt egy korty sörre. De a dobozt a számhoz emelve rájöttem, megelőztek! A doboz külső része szaladgáló hangyákkal volt tele, és a belseje pedig már nem egészen önszántukból „úszkáló” rovarokkal. (Szép halál.) A sörösdobozt letéve megbarátkoztam a gondolattal, hogy a maradék sör már nem az enyém és szomjasan, illetve lassan már éhesen is folytattam a horgászatot. Hét óra táján, mikor már induláshoz készülődtem, egy erőteljes húzás után a spicc szinte rögtön visszaállt eredeti állapotába. Szívem a torkomban dobogott, ahogy kezemet a bot fölé tartva vártam a folytatásra. (Lassan 30 éves horgászmúlt után csodálatos, hogy még mindig ilyen izgalommal tud a horgászember egy ilyen szitura reagálni.) De nem volt folytatás. Még kb. 10 percet vártam, bár sejtettem, hogy itt már nem fog történni semmi, majd kitekertem a szereléket, meglepődve (ma már nem először) láttam, hogy nincs horgom. A 18-as előkét, amit akkor és ott kötöttem a horgászat alatt, egy mozdulattal elszakította valami. Mivel a tóban élnek nagytestű amurok is, arra gondoltam, hogy egyikük lehetett a bűnös.
Lassan eljött az indulás ideje, már nem dobtam újat. Összegezve magamban a mai napot, az a konzekvenciát vontam le, hogy még ha el is tört a botom, eldobtam egy szereléket, letépték egy horgomat, megitták a sörömet (esküszöm, nem jellemző rám ennyi balfékeskedés), akkor is fogtam halat és egy szép délutánt töltöttem el egy szép helyen, a friss levegőn voltam ezen a csodás májusi napon, összességében tehát mégis megérte kijönnöm.
Egy régi - állítólag kínai - mondás szerint: „Ha akarsz egy jó napot, rúgjál be, ha akarsz egy jó évet, nősülj meg, ha akarsz, egy jó életet, menj el horgászni!” Én e szerint élek (a feleségem, remélem, nem olvassa a nősüléses részt), és a festészet mellett szabadidőm nagy részét ez - a nekem több mint sport és szórakozás, inkább életforma - tölti ki, és remélem, egyre többen választják ezt az utat a fiatalok közül is.
Üdv minden jelenlegi és leendő sporttársnak!
