Bizonyára többünkkel előfordult, hogy ha horgászat került kilátásba, hajlamosak voltunk az egyéb teendőinket kissé hanyagolni. Velem ez - nem titkolom - időnként előfordul. Lehetett volna ez így azon a szombaton is, melyről most beszámolok. Megtehettem volna, hogy az egyórás reggeli munkámat estére vagy másnapra halasztom, mégsem tettem. Így aztán meglehetősen későn értem ki kedvelt horgászhelyemre. A jutalom azonban nem maradt el!
A munka végeztével tehát két barátommal autóba ültünk és kimentünk a tóra. A nap éppen sütött, de felhők is vonultak, az időjárás szinte a lehetséges összes arcát bemutatta a horgászat során. Sajnos időnként a szél is fújt; majdhogynem óránként más és más irányból. Másnaptól hidegfront volt várható, amit talán a halak is éreztek. Azért nekiláttunk a horgászatnak.
A felszerelés egy Shimano FXF All Round feeder- és egy Shimano Alivio BX 12 bojlis bot volt - sosem tudni, a halak éppen mit kívánnak. A feederbotra egy Spro Intruder 440-es orsót szereltem 22-es főzsinórral. Etetőanyagként is többfélét vittem, epres és halas ízesítésűt, és természetesen csaliból sem volt hiány (pelletek, kukoricák, dip, ami csak kellhet). Általában addig próbálkozom a szerelékek és csalik váltogatásával, míg megtalálom a legfogósabb összeállítást.
Ezen a napon igazán hatásosnak semmi nem bizonyult. A horgászat első néhány órájában kapás sem nagyon volt, és a partot figyelve másoknál sem láttunk fárasztást. Az egyik (sokadik) alkalommal, mikor a feederbot szerelékét húztam ki, hogy csalit cseréljek, a szerelék megakadt. A dolog nem ért váratlanul, hisz tudtam, hogy a hely, ahol horgászom, akadós. Szinte közvetlenül ezután megszólalt az orsó fékje, ez már meglepett. Első gondolatom az volt, hogy talán elfelejtettem kikapcsolni a nyeletőféket, így átkattintottam, de a damil csak még gyorsabban kezdett fogyni… katt vissza azonnal. Mivel az „akadó” eléggé mozgékonynak tűnt, nyilvánvalóvá vált, hogy halat fogtam. De hogyan? Olyat már láttam, hogy valaki csukát fogott, mikor a megakasztott keszeget húzta a part felé, de hogy a kukoricaszemre raboljon rá így valami, azt furcsának találtam volna. Mindenesetre elkezdődött a fárasztás, az pedig mindig öröm, még ha nem is kapással indult.
A hal nem adta magát könnyen, én pedig nem nagyon mertem erőltetni az ismeretlent a finom szerelék miatt. Némi idő elteltével kissé kiugrott a vízből, vagy legalábbis teljesen a felszínre jött. Mivel a közelmúltban többször volt szerencsém látni, ahogyan a tokok csodálatos ugrásokat mutatnak be fárasztás közben, tokra kezdtem gyanakodni. Ahogyan a hal fáradt, és sikerült a part közelébe kényszeríteni, láttam, hogy nem tok, hanem valami tömzsi békés hal, de ekkor még nem ismertem meg. Láttam azonban azt is, hogy biztosan kívülről akadt, aminek nem örültem, hiszen így félő volt, hogy esetleg elveszítem. Néhány perc elteltével szerencsére sikerült szépen megszákolni.
Ekkor derült ki, hogy egy busával van dolgunk. A kis (hatos) horog a farka végébe akadt, ennek ekkor már örültem, mert így a hal minimális sérüléssel „úszta meg” a kalandot. Viszonylag kicsinek tűnt, de mikor a fotózáshoz felemeltem a halmatracról, úgy döntöttem, mégis meg kellene mérni. 4,5 kg-os volt; nem nagy, de azon a napon talán a legnagyobb a tóból, hármunknak pedig az egyetlen - addig.
Az öröm megvolt, a busa is visszakerült a vízbe. Örültem, hogy sikerült végre egyáltalán fogni valamit, annak pedig kiváltképp, hogy egy busát, mert ilyen hallal eddig még csak a piacon találkoztam. Mindössze annyit tudtam róla, hogy növényevő, Kínából származik és általában kívülről akad, utóbbit most már én is meg tudom erősíteni.
A nap további részében az időjárás egyre inkább ellenünk dolgozott. Egyre több és egyre sötétebb felhő gyűlt össze, a szél egyre erősebb lett - valószínűleg mindhárman azon gondolkodtunk, hogy haza kellene indulni, mint azt rajtunk kívül már szinte mindenki megtette… de halat is szerettünk volna fogni.
A kellemetlenségek ellenére sikerült később néhány kis pontyot fogni. Ezen a napon mindegyiket feederrel fogtam, a másik boton még csak gyenge kapás sem volt. Érdekes, tapasztaltam már ennek a fordítottját is… Horgásztársaim korábbi tapasztalataikra alapozva, mely szerint ebben az időszakban a part közelében kukoricával beetetve úszóval igen eredményesen lehet horgászni, szintén fogtak, de korántsem annyit, mint pár nappal ezelőtt.
Alkonyat előtt az idő kissé kegyesebbé vált, eső alig esett, sőt ismét előbújt a nap. A tó vize lecsendesedett, horgász is csak kevés volt, de hal már nem jött. Mégsem távoztunk keserű szájízzel, kint voltunk a természetben, gyönyörködhettünk a kora esti tájban, a furcsa fényviszonyok játékában, a békák szüntelen brekegésében. A nap végére mindenkinek sikerült fognia valamit, én pedig talán a tóból aznap kifogott legnagyobb hallal büszkélkedhettem, még ha nem is teljesen „szabályosan” került horogra, és nem is volt olyan nagy.
Igen, ez a nap sem azon múlott, hogy a szokásosnál pár órával később érkeztünk meg a vízpartra. És nem is az volt a lényeg, hogy sok és nagy halat fogjunk (természetesen az sem lett volna rossz). Olykor kellemesebb komoly felkészülés és szép remények nélkül kiülni horgászni, élvezni a horgászat, a társaság, levegő és természet nyújtotta örömöket. A természet pedig a legváratlanabb pillanatokban is megajándékozhat egy kedves aprósággal.
Rózsa Dávid (beefly)
Fotók: Galgóczi Eszter, Trencsényi György és Rózsa Dávid
