Korán reggel érkeztem a Verba tanya horgásztavára, kifejezetten szeretek itt horgászni, mivel nagyon gazdag a halállománya, ami nem mellesleg elsősorban nagytestű pontyokból áll. Ebben az írásban elolvasható, hogy miket műveltem egyik alkalommal bojlival, PVA-val, feederrel.
A halőrházhoz menet kicsit leskelődtem: bizony már voltak horgászok, akik korábban keltek, mint én, egy részük már letelepedett, mások még vonultak. Gyors napijegyváltást követően már mentem is vissza az autóhoz a felszerelésemért. Cuccaimat felbatyuztam egy kiskocsira és komótos lépteimmel megindulva a terepet pásztázva kerestem a legmegfelelőbb helyet. És mit látok, egyik kedvenc helyem, a félsziget üres. Vissza kettes, padlógáz, nehogy már valaki megelőzzön, mert volt már rá példa. Odaértem, persze perceken belül lett egy szomszédom, de felosztottuk a területet, enyém lett a jobb oldal, övé a bal.
Mivel ezen a tavon általában tilos etetőanyagot használni, csak szemes kaját vittem magammal, ami legfőképp különböző pelletekből állt egy kis felezett bojlival dúsítva. Az etető bejuttatására sok módszer van, én most PVA zacskó és szalag segítségével oldottam meg. Végszerelékem a lehető legegyszerűbb volt, egy darab Haldorádó Long Cast Inline Tube ólomból, egy forgós gubancgátlós gyorskapocsból és egy szakáll nélküli 8-as horogból állt. Csalinak a hajszálelőkére egy szem 16 mm-es oldódó epres bojlit tettem. Igen, tudom, hogy egyesek börtönbe zárnának érte, de nem zaklat, nekem a horgászat elsősorban kikapcsolódás, amibe nem fér bele, hogy mások rögeszméi miatt korlátok közé szorítsam magam, mindent megtehetek, amit a szabályok engednek.
Az első dobásnál a szemközti sziget sarkát céloztam töltött PVA zacskóval felszerelkezve. A csali nem ázott sokáig, néhány perc eltelte után zsinórlehúzós, fékrecsegtető kapással jelentkezett az első hal. A bevágást követően halam először befelé indult a tó közepére, majd megfordulva a partot célozta meg. Amikor közel ért, előbb jobbra tört ki, majd balra, megint jobbra, ismét balra, és így tovább, amíg ki nem fáradt. Igazából végig azt csinálta, amit én akartam, mintha pórázon vezetném, horgászbotom remekül nyelte el a hal próbálkozásait anélkül, hogy bármit is erőltetni kellett volna. Igazán szépen zajlott a fárasztás. Merítés után megismertem öreg barátomat, könnyen felismerhető nyurgás testű ponty ő, már többször megfogtam. Sajnos a szája bizonyítja, hogy már nagyon sokszor került horogvégre, és nem mindenki bánt vele kesztyűs kézzel. Kicsit bajlódtam fényképezőgépem időzítőjével, aztán a szép ponty mehetett is vissza a vízbe.
A horgászat során szomszédommal kisebb verseny alakult ki köztünk, felváltva fogtuk a pontyokat fej-fej mellett haladva, igaz, ő két bottal operált, én meg csak eggyel. Mielőtt még valaki arra gondolna, hogy én őt kémleltem, elárulom, erre nem volt szükség, ugyanis a spori kedves barátnője minden halat hangos ujjongással üdvözölt. A nap folyamán váltottunk pár szót, megkértem, legalább egyszer sikítson már akkor is, amikor én merítek meg egy halat. Úgy is tett. Ezúton is köszönöm.
Nem egy helyet horgásztam egész nap, dobtam PVA csomagos szereléket a közelebbi nádas sarkába, máskor távolra szimplán az ólommal, ilyenkor zacskó helyett csak szalagra húzott kaját juttattam be, amit a horog szárára rögzítettem, hogy mégis legyen még valami kis plusz a csali körül. Egyik ilyen távoli pont adta a nap legnagyobb halát, ami egy 8-as tükörponty volt.
A horgászat nagyon jó hangulatban telt annak ellenére, hogy nagyon változatos volt az időjárás, hol beborult, hol kiderült. Míg a reggeli-délelőtti időszakban remekül működött az epres bojli, a déli és kora délutáni időpontokban inkább kedvencemet, a Haldorádó ananászos oldódó-lebegő fluo pelletjét használtam töretlen sikerrel. A lebegő csalikat gyakrabban próbálják az apróbb halak elorozni, sokszor meg-megrezzent a spicc, de ezekre nem szabad ész nélkül bevágni – pár perc, és jön a ponty is. A délután vége felé újra a bojlit vettem elő. A nap végére az időjárás már átlépte a szeszélyesség határát és teljesen elromlott. Az ég beborult, nagy erejű szél kezdte korbácsolni a vizet, a parton pedig borított mindent, amit lehetett. Szomszédjaim csomagolni kezdtek. Nem tudnám megmondani, ki nyerte a mini versenyt, belezavarodtam a végére, úgyhogy megegyeztem magamban egy döntetlenben és én is elkezdtem lassan pakolászni. Persze azért még véghezvittem az utolsó dobás utáni most már tényleg utolsó dobást, mondván, a bot még ráér egy kicsit. Miközben helyükre rendezgettem a már tuti nem szükséges dolgokat, egyik szemem kaméleonokat meghazudtoló módon mindig a spiccen volt, ami egyszer csak megmozdult, majd megint rántott rajta egyet valami… piszmogó, óvatos, de egyre határozottabb húzgálások jöttek, és végül a fék is kattant néhányat. A gondolat töredéke alatt a bot mellett teremtem és bevágtam. Ez nem ponty volt, szép egyenes úszásába hajtűkanyarokat tűzdelve védekezett, de végül ő is elfáradt. Egy tokot sikerült fogni a nap végén az epres falattal és szomszédom legnagyobb csodálkozására. Fotózást követően ez a hal is visszanyerte szabadságát, én pedig összepakoltam és távoztam a helyszínről.
