Túl vagyunk egy sikeres horgászéven és vár ránk egy talán még eredményesebb. A frissen lezajlott újévi mulatságok után, egy etetőkosárnyi válogatott tanulságot had szórjak én is a hangulatok tengerébe. Könnyed szórakozást és zökkenőmentes munkakezdést kívánok ezzel, az év első munkanapján.
Ránk fért, hogy szilveszter éjjelén lazítsunk egy kicsit...
És egy pillanatra ne az úszóval, inkább a pezsgősüveg dugójával legyünk elfoglalva.
A helyválasztást, most az egyszer, teljes egészében, megfontoltan a barátnőnkre (ha házasok vagyunk, feleségünkre) bíztuk. Megengedtük nekik, hogy az öltözékünket is ők válasszák. Öltönybe bújtunk, nyakkendőt kötöttünk, és nem is dünnyögtünk, hogy a kedvenc horgászruhánk sokkal jobban áll és komótosabb. Indulás előtt nem ellenőriztük a vízállást, rá sem néztünk a barométer higanyszálára. Nem csomagoltunk csontit, különböző típusú bojlikat, nem vittünk magunkkal semmiféle csalit, etetőanyagot, villantót. Sőt a horgászfelszerelésünket is otthon hagytuk.
Nem szedtük elő a kedvenc horgászlámpánkat, amikor éjfélkor eloltották a villanyt.
Nem szóltunk rá senkire, hogy türtőztesse magát, maradjon csöndben, ne hangoskodjon körülöttünk.
A szilveszteri hangulatban teljesen átengedtük magunkat élettársunk kívánságának.
A kifinomult horgászösztönünkre alapozva tudtuk, hogy mint mindig, mi ezen az éjszakán is rálesünk egy-két érdemes fogásra.
Megálltuk a helyünket és megjött az új 2004-es esztendő. Ígéretes, hisz az idén 24 órával többet horgászhatunk!
Míg Új Év hajnalán, az utcák huzatos folyosóin hazafelé tartva, csikorogtak lépteink teliholdszínű ábrázattal, az ünnepi süvegünkről lelógó piros szalagon át, belekémleltünk a derengésbe. Beléptünk teljes terjedelmében a kínálkozó új horgász esztendőbe. Végre visszatérhettünk eredeti kerékvágásunkba, hisz az égre révedt lelki szemeink előtt már csodálatos pontyok ficánkoltak, élésfogú süllők és hatalmas harcsák görbítették horgászbotunkat.
A szilveszteri családi békéért hozott áldozatunkért, újra jogunkban áll hangoztathatni:
Én a sporthorgász állítom, hogy...
1
...a jó Isten nem számítja a horgászaton eltöltött időt.
2
...aki a sporthorgászatnak adta fejét, annak tömörülnie kell egy klubba, engedéllyel kell, hogy felszerelkezzen. Akkor aztán kiokosodik hol, mikor, hogyan, mekkorát, mit és mennyit foghat (halat).
3
...mi horgászok különbözünk a sakkozóktól éspedig abban, hogy a táborunk népesebb, és amíg a sakkozóknak kibicelői vannak, mi magánlétre törekszünk és a legeldugottabb zugokban, hetedhét zsombékon túl, ahol a kurta farkú kis vaddisznó csemete túr, űzzük a hobbynkat.
4
...a tudatlanoknak, és a foghíjas tudásúaknak furcsának, sőt értelmetlennek tűnik, hogy mennyi pénzt költünk a felszerelésünkre és a horgásztúráinkra, azért a kevés halért.
De mi tudjuk, hogy mit jelent, ha valaki szeret, és azt is, hogy a szeretet pénzben nem mérhető.
5
...a vadászattól eltérően, hol a vadász először meglátja, megcélozza a vadat, majd leteríti, a horgászat nemesebb, mert a horgász először bölcs tekintetével becsli a vizet, majd megméricskéli milyen fogás reménylik. A hal a víz alatt van, nem látszik, csalogatni kell, türelmesen várni.
6
...a génekben lappang a horgászösztön. Akiben már motoszkál vagy fölbuggyant, nem esik nehezére az éjszaka leple alatt vagy hajnalok hajnalán, esőben és sárban, kánikulában és fagyban, az év bármely szakában elhagyni a békés otthonát, hogy a szeme sarkából, mint ahogyan Bőrharisnya a folyó túloldalán az indiánra, ő a félig besüllyedt úszóra vagy a vízfölötti légbe szúródott nyélvégre szegezi tekintetét, de nem akar lőni, inkább a vizet bámulja és meditál.
Az élvezet tetőfoka, a csúcs, viszont percekig tart: amikor az úszó megbillen, a nyélvég megretten, majd a boton rántunk egyet és megakad halunk. Majd elkezdődik a tánc és azt akarjuk, hogy soha se érjen véget... De kifárasztott halunkat meg kell szákolni, majd haltartóba helyezni vagy visszaengedni. Hát ez nem fantasztikus?
7
...éhesen, sárosan, összefagyva, megizzadva, főleg sötétben, ha hazatérünk megbecsüljük, ha ilyenkor a családtagok bennünket éljeneznek, örülünk, ha visszatértünkért elismerésben részesítenek, és ha megértően, ámulattal meghallgatják, míg elmeséljük, éppen ma miért nem harapott a hal.
8
...ma már nem elég, csak a génekből kibuggyanó horgászösztön, a felszerelésre egy jó rakás föníciai találmány is szükséges, azon kívül nélkülözhetetlen a tanulás is, a továbbképzés is, horgásztársaságban az eszmecsere, mert a tudásba mártózás nélkül szárazon marad a halzsák. Ezért a felsoroltakra szakítunk némi időt és pénzt is.
9
...a horgászat szenvedélye erősebb a drognál. Olvastunk már egyénekről, akik kábítószer élvezetnek adták a fejüket, de amikor huzamosabb ideig nem fogtak kezükbe drogot, abbahagyták, kigyógyultak. Olyanokról viszont még nem olvastunk, akik elkezdték a horgászatot, és a huzamosabb ideig üres halzsák miatt azt abbahagyták.
10
...pontosan meg tudom határozni mekkora szenvedély a horgászat. Jó barátom élő példa rá, aki még gyermekkorában vált szenvedélyes horgásszá. Óvodába járt, iskolába, később dolgozni. És közben horgászott. Sorra került az esküvő ideje is. A szíve választottjával letisztázta:
- Feleségül veszlek, ha megígéred, amikor a horgászatot említem, hallgatni fogsz, mint a hal. Több mint húsz éve tart a boldog házasság, mert a feleség tiszteletben tartja az adott ígéretét.
És pár éve, megszólalt az asszony: - Horgászni akarok én is!
Ők azóta még boldogabbak, és együtt járják a vizeket.
Miért szép a világ?
Mert van horgász, aki fölfedezi a szépet!
Amerre a horgászok járnak a rétek tarkábbak, a virágok színesebbek, az erdők zöldebbek, ózondúsabb a levegő, a folyók tisztábbak, a madarak dallamosabbak, az ég kékebb!
Boldog Új Horgász Évet,
halban gazdag vizet,
vízre csapódó nyelet,
nyelet tartó biztos kezet
kívánok a Haldorádó látogatóinak!
