Igazán szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a lakóhelyem közvetlen közelében elég sok tavacska található. Ha tehát egy élményekben gazdag horgászatra vágyom, nem feltétlenül kell hosszadalmas órákig a volán mögött ücsörögnöm. A legutóbbi horgászatom alkalmával azonban barátom hívó szavára egy távoli, általam még soha nem látott valóságos kis halparadicsomba látogattam el.
Előzetes egyeztetések
Gergő egyik legkedveltebb hobbija a horgászat. Ő csak nagy ritkán utazik kilométereket egy kiadós pecázás érdekében. Felesleges is lenne, hiszen a lakóhelyétől csaknem 500 m-re található kis tavacska mindig felhőtlen szórakozást biztosít számára. Gergő már rengeteget mesélt nekem a tóról, és be kell vallanom, hogy mesteri módon sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat. A hihetetlennek hangzó fogási élményeket hallgatva elhatároztam, hogy jómagam is ellátogatok a tóra. De inkább használjuk csak a tavacska szót, hiszen a maga fél hektárnyi területével, e megnevezésre szolgál rá a leginkább. Mivel Gergő már úgy ismeri a vizet, mint a saját tenyerét, mindenképpen el szerettem volna érni, hogy a társaságában horgászhassak. Így hát a közös peca érdekében mindketten szabaddá tettünk egy szombati napot. Megállapodtunk, hogy szombat reggel pontban 7,30-kor náluk leszek, és utána közösen indulunk majd horgászni.
Megérkezés a tavacskára
Elsőként Gergőékhez mentem, majd kb. 15 percet kellett rá várnom. Persze ez csakis az én hibámból történt, hiszen negyed órával érkeztem meg előbb a megbeszélt időpontnál. Hát igen. Kicsit jobban nyomtam a gázt a kelleténél, de ez csak az izgatottság miatt fordulhatott elő. A lényeg az, hogy 7,40 környékén megérkeztünk a Gergő által már sokat emlegetett tavacskára. Számomra rendkívül furcsa volt, hogy még sohasem jártam a környéken, de mégsem éreztem magam idegennek. Ez csak azért lehetett, mert Gergő az élménybeszámolói során olyannyira a teljesség és pontosság igényével ábrázolt, hogy ugyanazon kép alakult ki bennem, mint amely a megérkezésünkkor a szemem elé tárult. Ez még sohasem történt meg velem! Abban reménykedtem, hogy a fogásokról szóló hajdani beszámolók is hasonlóan tükrözik a valóságot. De Gergő barátomat ismerve ez biztosan így volt.
Hiába a tájjal való nagy szimpátia, ez cseppet sem változtatott azon a tényen, hogy még sohasem horgásztam a tavacskán. Ezért az autóból való kipakolás után mindketten körbejártuk a tavat. Eközben cimborám felvilágosítást nyújtott a mederviszonyokról, az általa legjobbnak vélt helyekről, az itteni halak viselkedéséről és a különféle helyi szokásokról. Nagy odafigyelést tanúsítottam az okítás során, mert szinte biztos voltam benne, hogy megszerezett tudást (talán majd másutt is) jól tudom majd hasznosítani. A kedvemet viszont némileg lelombozta, hogy a szemlélődésünk során - amely csaknem 1 órát vett igénybe - senki nem fogott halat, és még csak kapást sem tudott egyetlen pecás sem kicsikarni. Ez eléggé szokatlan jelenség egy állítólag remekül halasított csekély alapterületű tavon.
- Na de sebaj, én azért, ha már egyszer itt vagyok, mindenképpen megpróbálkozom a horgászattal. - gondoltam magamban.
Fantasztikus meglepetések sora
A legelső meglepetés valóban fantasztikus volt, pontosabban szólva fantasztikusan kiábrándító. Az történt ugyanis, hogy Gergő barátomat a jó öreg mobilján valami eget rengetően fontos ügyben elszólították. A vízpartról egész napos közös horgászatnak tehát lőttek, bár cimborám ígéretet tett arra, hogy amint tud, visszajön horgászni.
A pecához egyedül fogtam hozzá. Napról, napra igencsak csökkent a hőmérséklet, így a halakat nem a part közelében kellett keresni, hanem a távolabbi részeken. A parttól kb. 20 m-re szerettem volna horgászni úszós felszereléssel. Ezt a távolságot egy gerinces machtbottal gyerekjáték volt túldobni. Biztos voltam benne, hogy a halak nagyon finoman fognak majd kapni, így a látványosabb kapások érdekében a feltolós úszós horgászat mellett döntöttem. A tógazdával folytatott rövid beszélgetés során megtudtam, hogy itt a halak nagyon rosszul reagálnak mindennemű etetésre. Jártam már néhány olyan tavon, ahol a vízbe csapódó hatalmas gombócok riasztólag hatottak a halakra, de még ezeken a helyeken is szép fogási eredményeket lehetett produkálni a folyamatosan lőtt szemes magvak segítségével. Ezek a tavak egytől egyig rendkívül sekélyek voltak, most viszont kb. 3 m-es vizet szerettem volna meghorgászni. Egyszerűen nehezen tudtam elképzelni, hogy a viszonylag mély vízben zavaró lehetne a megfontolt, óvatos formában kivitelezett etetés. Így hát nem is hallgattam a jó szándékú tanácsra.
Alapozó etetésként 5 teniszlabda nagyságú gombócot hajigáltam az úszó köré, olyannyira pontosan, hogy kétszer telibe is találtam azt. Az etetőanyagba bőven került csemegekukorica és csontkukac is. Az etetést illetően helyes döntést hoztam, hiszen 10 perc sem telt el és az úszó egy határozott kiemelkedéssel máris kapást közvetített. Az első kifogott hal egy 30 dkg-os kárász volt. A szerelék újbóli bevetése után ráetetésként 10 szem csontit és kb. 20 szem csemegekukoricát lőttem a horog köré. Még szinte le sem tettem a csúzlit, az úszóm egy gyönyörű kapást jelzett. A lassú kiemelős kapásra egy határozott bevágással feleltem, majd ezután az előzőnél sokkal nagyobb ellenállást éreztem. A megakasztott hal az első kirohanása során 10 m zsinórtól szabadította meg a dobot. Nem volt mitől tartanom, hiszen a tó teljesen akadó mentes, így ellenfelemnek nem volt hová menekülnie. Igazán derekasan küzdött szegény pára, de kb. 10 perces fárasztás után kénytelen volt feladni a küzdelmet. A szákolás után örömmel helyeztem a haltartóba - persze csak a fényképzésig - a bő 2 kg-os tükörpontyot.
A hal kifogását követően a ráetetést ismét elvégeztem, ám most egy kicsit bőkezűbben. Az úszó köré ezúttal 2 golflabda nagyságú gombócot és egy gyenge negyedmaréknyi csemegekukoricát, valamint ugyanennyi csontit lőttem. Ez a mennyiség talán egy kicsit soknak tűnhet, de az etetésről feljövő pörsök nagyobb halcsapatok jelenlétére utaltak. Őket pedig nem lehetett néhány szem csontival helyben tartani. Kapás, fárasztás, szákolás, ráetetés. Így ment ez kb. 4 órán keresztül egészen Gergő cimborám megérkezéséig.
Így utólag szólva rendívül örülök annak, hogy eleget tettem Gergő meghívásának, hiszen az ő segítségével ismét sikerült kiismernem egy csodaszép tavacskát, ahol még biztosan néhányszor tiszteletemet teszem.
