Az idei tél igen hosszúra nyúlt, főleg nekünk, horgászoknak. Folyamatos feszült kíváncsisággal néztük az időjárás-jelentéseket, mikor jön már a mi időnk, mikor hódolhatunk legkedvesebb hobbinknak. És mikor végre megérinti arcunkat a tavasz első fuvallata, és már érezzük a nap melegét a bőrünkön, hirtelen elfog egy megmagyarázhatatlan bizsergés. Hirtelen ott találjuk magunkat a vízparton, ami ugyan úgy bizsereg a tavasztól…
A tél lassan akarta elhagyni szerény kis hazánkat, így míg a vízpart megközelíthetetlen volt, addig különböző kiállításokat nézegetünk, és gyűjtöttük az ez évi felszerelés új darabjait. Ám ezek csak egyre jobban felcsigáztak minket! Voltak, akik szinte azonnal próbára tették az új szerzeményeiket, több-kevesebb sikerrel.
Én is próbálkoztam egyszer-kétszer, ám sikertelenül, de továbbra is figyeltem a meteorológiai jelentéseket, mikor is felcsillant a remény! A remény, ami a megnyugváshoz vezet! Betegségemből éppen kilábalva azon vettem észre magam, hogy pont megjött a jó idő, így hát egy gyors telefon és vásárlás után máris készen álltam a másnapi horgászatra. Nagy izgalommal vártam a másnapot, reménykedtem, hogy eszik majd a hal, hogy jó idő lesz!
És még ezer és ezer gondolat kavargott fejemben.
A vízpartra érve minden megváltozott, csak úgy hemzseget a szorgos „nép” a parton, ami hol egy cipekedő horgász, hol egy elfoglalt méhraj személyében nyilvánult meg. Valósággal vibrált a part az élettől. Ám a természet megadja a módját az újjászületés ünnepének, színpompás virágok és rügyező fák virítottak mindenütt. A madarak is elkezdték hívogató dalukat fütyörészni a rügyező faágak védelmében. Öröm volt újra hallani e dalt!
Kényelmesen pakolásztam az új szerzemények között, már alig vártam, hogy egytől egyig kipróbáljam azokat. Hatalmas izgalom, s öröm közepette kezdtem neki a horgászatnak. Hideg vízen aromás kaja a jó, így ehhez mérten kevertem magamnak etetőanyagot. Mikor már elfogadhatónak találtam annak nedvességét és tapadását, kezdődhetett a felszerelés összerakása. Én egy könnyű match szerelést, míg barátom egy feeder szerelést rakott össze. Az alapozóetetés után már kezdődhetett is a horgászat. Míg barátom a parttól távol (50-60 m) próbálkozott, addig én a part menti (25-30 m) sávban horgásztam. Kezdetben kisebb keszegeket fogtunk, később már feltűntek a nagyobbacska kárászok is. Kapásunk szinte kizárólag szúnyoglárvára volt, csak a feederen jöttek gilisztára is a halak. Bár igazán említésre méltó halunk nem akadt, a mennyiség szemrevaló lett volna, ha nem hagyom otthon a szákot.
Egész napos szórakozást nyújtottak nekünk a halak, és a gyönyörű időben megfeledkezhettünk mindennapjaink nyűgjeiről is. Nagy meglepetésünkre a Nap igen jó erőben volt, gyorsan lekerültek a meleg ruhák, és egy szál pólóban horgásztunk, minek már délutánra éreztük hatását, szépen lepirultunk…
Szürkületre már otthon voltunk, és boldogan tettük félre felszerelésünket.
Az elkövetkezendő hét gyorsan elment, és szombaton újra kint ültünk a vízparton. Most más hozzáállással mentünk horgászni, elsődlegesen a pontyfogás volt a cél, ezért egy halastavon kötöttünk ki. Édesapám előző este közölte, hogy ő is velünk tart, és megmutatja nekünk, hogyan is kell halat fogni. Így, hogy számára is kellett pakolni, elhúzódott a lefekvés. Kora reggel igen „kómásan” szálltam ki a kocsiból, és kezdtem pakolászni. Mire bekevertem az etetőanyagot, apám üres kosárral, ám felcsalizva bevetette egyik fenekezős készségét. Barátommal mi is elkezdtük a felszerelés összeállítását, részemről bevetésre került egy feederbot és egy match, barátom követte példám, ugyanígy szerelt. Mikor bedobtam volna, apám akasztott egy halat, gyors fárasztás után megmutatta magát a kis aranyos, egy kisebb amerikai harcsa volt.
Apám mosolyogva megtöltötte etetőkosarát etetőanyaggal, és újra bedobta a szereléket.
Mire én kifogtam első aprócska kárászomat, apám szákolt még egy pontyot is. Ezzel nem kicsit felhúzott, ezért aztán alaposan ráetettem a horgászhelyemre, és tovább folytattam a matchezést. Az etetésnek megjött a hatása: sorban kezdtem húzni a kárászokat. Majd egy hirtelen kapással jelentkező halat akasztottam, ami eleinte engedte magát a fárasztás során, ám a partnál már hevesen tiltakozni kezdett. Reménykedtem, hogy végre egy ponty, ám szákolásnál kellemesen csalódtam: egy színpompás és nem is aprócska kárász volt. A kárász visszaengedése és a gyors csalizás után már repült is vissza a szerelék a már bevált helyre.
A feederek nem igazán mozogtak, elvétve volt rajtuk kapás, akkor is csak nagyobbacska kárászok jöttek. A matchen viszont - meglepetésemre - ráálltak az etetésre a „koi kárászok”, aminek nagyon örültem. Ám pontyot én még mindig nem fogtam, pedig apám azóta még kettőt kihúzott, és már Gergő barátom is szákolt egyet. Kívántam hát egy pontyot a sok aranyhaltól, legyen nekem is jó napom! Ám elérkezett a déli csönd.
Már épp pakolásra adtuk volna a fejünket, mikor újra kapásom volt matchen. Egy szép aranyhal volt. Mosolyogva engedtem vissza, mikor is hallottam, hogy csak úgy serceg a nyeletőfék a feederen. Gyorsan odaugrottam és bevágtam az ígéretes halnak! Rövid fárasztás után végre megszákolhattam az idény első „rendesen fogott” pontyát. Nem volt nagy, sőt inkább aprócska, de nekem ennyi is bőven elég volt. Mert idén a természet a legszebb orcáját fordította felém!
Írta: Futó Márton(marci88)
Fotók: marci88
