A kis szobában csönd honolt, csak gyenge, halk szuszogás hallatszott, ami a szoba hátsó sarkában elhelyezett ágy felől jött. A csendet hirtelen egy éles, sípoló hang törte meg, ami leginkább egy tűzjelzőre hasonlított. A halk szuszogást hangos robaj váltotta föl, ahogy az illető kiemelkedett az ágyából és lenyomta ébresztőóráját. Csöndesen huppant vissza az ágyra és egy halvány mosollyal nézte horgászfelszerelését, ami már gondosan elő volt készítve…
Az utazás közben a rádióra és autója hangos búgására teljesen felébredt. Gondosan figyelte az utat, miközben folyamatosan gázt adott. Csak úgy száguldott a reggeli szürkületben. A nap első, gyönge sugarai már a vízparton találták, ő csak állt, és gyönyörködött a napfelkeltében.
A tavalyi idényre gondolt, és örült, hogy újra itt a tavasz. Komótosan kipakolt, felszerelt, és bekeverte a már előzőnap megvásárolt etetőanyagait.
Gyors csalizás után már repült is a szereléke. A nap sugarai csak úgy táncoltak a nyugodt víz felszínen, és a stéget körülvevő friss nádhajtások között békák kuruttyoltak. Ők is élvezték a nap erejét, csak úgy, mint a székében kényelmesen elhelyezkedő horgász.
Fejében még kavarogtak az előző napi vásárlás emlékei, milyen nagy dilemmában volt, miből mit vegyen. Hisz oly gyorsan fejlődik a horgászat, napról napra jelennek meg újabbnál újabb termékek. A horgász nem győzi követni az újdonságokat. A boltba belépve ő is megszeppent, egy kis kiesés után mennyi minden megváltozott. Bár nagyon sok új felszerelés nem kellett neki, ám kiegészítők terén a választék hatalmas, és éppen ezek azok, amiket évről évre be kell szerezni. Hosszan tanácskozott a boltossal, milyen damilt vegyen, milyen kajával menjen. Végül mindenben rábízta magát a boltosra, és azokat a termékeket vásárolta meg, amit ő javasolt!
Elégedett volt eddigi döntésével, hisz az új damil kitűnően csomózható, a szakítója magas, és az ára is elfogadható volt. Az etetőanyag is megfelelt elvárásainak.
Gondolataiból hirtelen zökkent ki, mikor a feederbotja spicce megrezzent, majd erőteljes kapássorozat jelentkezett rajta. Bevágott, de nem érzett különösebb ellenállást, ezért folyamatos tekerés mellett vezette a halat a part felé. Ám mikor a zsákmányát a vízfelszínre húzta volna, az erőteljes ellenállásba kezdett. 4-5 perces fárasztás után szákolta meg csodálatos halát. Mikor érte nyúlt a hálóba, hogy kivegye a horgot a hal szájából, vette észre, kisponty van a markában. Nagyon örült, hogy az idény első hala egy ponty, még ha méreten aluli is, boldogan engedte vissza éltető elemébe.
Még hosszú percekig gyönyörködött a letisztult, egészen áttetsző vízben. Figyelte a távolban vonuló hattyúkat. Lassan felemelkedett, és elkezdett készülődni a következő dobáshoz.
Mikor visszaengedte kis pontyot, érezte, hogy milyen hideg is még a víz, ezért ládájából előkerült egy erőteljes epres aromapor, amivel jól megszórta etetőanyagát, hogy ezzel is fokozza annak vonzerejét. Etetőkosarába egy kis adag csontit szórt, alul-felül jól lezárta etetőanyaggal, és a gyors csalizás után már repült is a szereléke a már előzőleg meghorgászott helyre.
Ahogy a nap egyre magasabban járt, érezte, egyre melegebb van, nekivetkőzve indult el egy kis vízparti portyára fényképezőgépével. A horgászhelyétől nem távolodott el annyira, hogy ne lássa botját, de így is megannyi szépséget látott a természetben. Megpróbált minden egyes, számára gyönyörű dolgot lencsevégre kapni, de hirtelen arra lett figyelmes, hogy a botja hevesen remeg.
Gyorsan visszaszaladt, és amint odaért, az intenzív kapás miatt azonnal bevágott. A hal hevesebben tiltakozott, ám érezhetően nem volt valami nagy jószág. „Már megint egy kisponty” gondolta, és szákolásnál már látta is, hogy igaza van. Picit meglepődött, aznap délelőtt ez volt már a hatodik pontya, bár mindegyik méreten aluli, „retúr” volt. Eddig ilyet még csak telepítés után tapasztalt, de mikor volt az már? Több hónapja!
Elégedetten ült le a székébe: még dél sincs, és már rengeteg halat csalt horogra. Hisz’ folyamatosan jöttek a halak, hol nagyobbacska kárászok, hol tenyeres vagy picit nagyobb karikakeszegek, na meg a kispontyok.
A kapások intenzitása alábbhagyott, ő csak ült és várt. Rigók daloltak a part menti fákon, két stéggel lejjebb pedig két szárcsa harcolt a területért. A horgász komótosan nekilátott az ebédjének, minden falat jólesett a friss levegőn.
Lépteket hallott a háta mögül, megfordult, és boldogan állt fel székéből. Egy régi ismerőse állt ott…
A délután későbbi részében a halak kapókedve ugyan jelentősen csökkent, sikerült még pár darab tenyeres kárászt és két kispontyot fogni. Közben a két jó barát órákat beszélgetett. Megbeszéltek mindent, amit csak tudtak. Szóba került a család, a munka, és persze a horgászat. Büszkén hencegtek egymásnak nagyobbnál nagyobb fogásaikkal.
A nap végén szomorúan búcsúztak el egymástól. A horgászfelszerelés visszakerült az autóba, és a horgász elindult hazafelé. Este boldogan gondolt vissza az aznapi eseményekre, hisz’ nem mindig ilyen eredményes a tavaszi kezdés.
Ám hirtelen újra megütötte a fülét az az éles sípoló hang, fáradtan tért magához és kapcsolta ki az ébresztőóráját. Ekkor jött rá, hogy az egész csak álom volt. Felnézett és látta a naptárt: még csak az új év februárját írjuk, és még várni kell, hogy elkezdődjön az idény. De boldog volt, mert bár nem volt valós, de szinte még érezte a friss szellőt, és a nap melegét az arcán.
Írta: Futó Márton (marci88)
Fotók: Futó Márton (marci88)
