Borongós időben horgászni egészen más! Folyamatosan az az érzése van az embernek, hogy esni fog. Néphiedelem szerint pont ez az igazi horgászidő, ez félig-meddig igaz is, bár frontfüggő a dolog. Ám így is, úgy is nyomasztóan hat az emberre a szürkeség. Azonban akkor ott, a Tisza-tó partján nyomát sem éreztem a keserűségnek, éppenséggel majd lefordultam a ládáról örömömben. Hiszen kapás kapást ért! De ne rohanjunk ennyire előre, mert korántsem ilyen fényesen kezdődött a napom…
Reggel fél ötkor a kocsiban zötykölődve tértem csak igazán magamhoz. Egy nap kihagyás után újra visszatérhetek horgászni kedvenc derzsi részemre. Már éreztem a halnyálkát a kezemen, mikor megláttam, hogy megelőztek minket.
„Mi a fene? Na nehogy már háromnegyed ötkor lekéssem a helyem! Ilyen nincs! Hát most indul csak mindenki, tuti nem lesz már máshol helyem!”
Apám nyugodtan odaszólt nekem, hogy majd szétnézünk hazafelé menet, és ha látunk valami jót, akkor majd ott megállunk, és szerencsét próbálunk. Egészen Abádszalókig mentünk vissza, hogy üres helyet találjunk. Épp időben! Ránk öt másodperccel érkeztek mások, és keserű arccal hajtottak tovább.
A hely elég szűkös volt, és a sok hínár lehetetlenné is tette a fenekezős horgászatot, gondolom, ezért is maradt üresen. Ám ez engem különösebben nem érintett. Nagy nehezen felállítottam a ládát, ami nem kis munka volt, mert az eredményes horgászathoz egészen le kellett vinnem a vízig. Ott meg a kövekre stabilan elhelyezni eleve nem kis meló, ám ezt tovább nehezítette, hogy rendkívül algás volt a felületük, és rettentően csúsztak. Húszpercnyi szentségelés és kőrakosgatás után végre stabil volt a láda.
Mire bekevertem az etetőanyagot, megnyugodtam, és a reggelim is befutott a helyi pékségből. Míg reggeliztem, feltűnt, hogy a kis öblöm torkolatában valamilyen ragadozó folyamatosan rabol. A rablások méretéből ítélve nem kis jószág lehetett. Az evés befejeztével megpróbáltam horogra csalni, ám akármivel próbálkoztam, nem volt nyerő. Valószínűleg a kishal lett volna a legjobb megoldás, ám abban a helyzetben nem volt nálam arra alkalmas felszerelés. Ezért inkább tovább készülődtem a keszegezésre.
Hét óra tájban végre neki is kezdtem a horgászatnak. Azt a minimális mennyiségű etetőanyagot, amit kevertem, úgy ahogy volt, bedobtam alapozó etetésnek. Első halam egy parányi törpe volt, de hála az égnek, többel nem találkoztam. Ennek több oka is volt, de főleg az, hogy élő anyagot nem használtam.
Kis idő elteltével megjelentek a bodorkák is az etetésen. A felszálló szemeket pedig a küszök kapdosták el, ezért az is előfordult, hogy a horog el sem jutott a kívánt vízmélységbe, már húzta is egy küsz. Hogy a halakat helyben tartsam, csúzlival apró adagokban folyamatosan lőttem a főtt búza, kender és csemegekukorica keverékét.
Később előkerült a táskám mélyéről egy friss szerzemény. Ezt előző nap vettem a helyi horgászboltban. Az eladó hívta fel a figyelmem egy „hatalmas újdonságra”. Gondoltam, megnézem, hátha valami… ekkor kirakott elém egy zacskó pelletet. Menten hozzátette, hogy páran vettek már belőle és eredményesen használták. Bár ő nem tudja, hogy hogyan is kell használni, de szerinte elég simán beszórni.
Halovány mosollyal az orrom alatt vettem egyet kipróbálni. Hiszen láttam már ezzel a pellettel másokat halat fogni, Sori-1 versenyt is nyert vele. Hát egy próbát megér.
A merengésből egy hatalmas rablás rántott vissza. Fogtam, kinyitottam a pellet zacskóját és egy marékkal beszórtam belőle az etetésre.
Továbbra is szép számban jöttek a keszegfélék, evvel azt igazolva, hogy riasztó hatása nincs a pelletnek.
Ám egyszer csak az úszó a vízből kiemelkedve oldalirányba kezdett táncolni. Reflexből bevágtam! Erős ellenállásba ütköztem. Egy ideig úgy nézett ki, a hal húz engem, és nem én őt. Ám sikerült megfordítanom pont mielőtt bement volna a hínárba. Egyik hínárfaltól a másikig játszottam már vele, de még mindig nem sikerült megpillantani. A gáttetőről jött a szurkolás, mert megállt egy egész család, és a kisgyerekek teljesen el voltak ájulva, hogy mi is lehet az, ami ennyire küzd. Később csatlakozott hozzájuk két horgász is, akik autójukból néztek. Ekkor merészen erőből felfelé húztam a halat. Ám ezzel túl sok zsinórt adtam neki, és a víz tetején sikerült „beszaladnia” a hínárba, ott még pár másodpercig megvolt, ám egy erőteljes farokcsapással bevégezte, letépte az előkém. De legalább megpillanthattam ellenfelem, egy négyesforma tőponty volt. A gyerekek nagyon szomorúak voltak, hogy elment a hal, a horgászok a kocsiból tapsolva és fütyülve hajtottak el, én magam meg csak álltam, és néztem a vizet.
De ha egy volt, csak van ott még! Gyorsan rálőttem az etetésre egy adag szemest, és tíz-tizenkét pelletet. Gyorsan felkötöttem egy másik előkét, nagyobb, és erősebb horoggal, majd búza-kukorica szendviccsel csaliztam. Az úszó rövid idő után hirtelen elmerült. A bevágást követően újra erős ellenállást éreztem, és egy újabb fárasztó csata vette kezdetét, aminek végén egy közel kétkilós, gyönyörű pontyot szákolhattam. Büszkén engedtem vissza. Etettem, és újra bedobtam.
Most se kellet sokat várnom, újra elmerült az úszóm…
Időközben a nap is ki-kisütött a felhők között. A pontyok mindegyike megpróbált a hínárosba berohanni, ezért mindig középre be kellett húzni őket, ezzel elkerülve azt, hogy szétverjék az etetést, és elijesszék társaikat. Középen kényelmesen ki lehetet fárasztani őket. Ám így is volt egy-egy darab, ami sajnálatos módon leakadt. Tíz óráig már négy pontyot fogtam, és három leakadt. A folyamatos etetésnek köszönhetően ki tudtam csalni a hínárosban és a tökösben táplálékot kereső pontyokat a nyílt vízre. Valószínűleg ennek köszönhettem, hogy ilyen sikeresen horgásztam.
Újra elmerült az úszóm, erősen vágtam be, hogy az első kirohanást is megakadályozzam, és kapásból elfordíthassam a halat a hínártól. A bevágást követően kis csobbanással kirepült az egész cuccom a vízből. Nem rossz bevágásról volt szó, csupán egy apró keszegecske csente el a pontyoknak felkínált csalit. Következő lendítésemre egy újabb ponty felelt, amely sikeresen a szákban landolt. És ez így folytatódott egészen öt leakadt és hat megfogott pontyig.
Ismét szórtam egy kevés pelletet az etetésre. A várt hatás nem is maradt el, az úszóm újra elmerült, a bevágást követően nagyon meglepődtem, mert a hal nem a hínáros felé, hanem a tó közepe felé indult meg: nem is tudtam megfordítani. Egyszer csak leszakadt… Kezembe vettem a szereléket, és akkor láttam csak meg, hogy nem szakadt, hanem a horog hajlott ki. Ezen nagyon csodálkoztam, ám ha csontos részbe akad könnyen kihajlik. De nagyon kíváncsi lettem volna, milyen hal is hagyott így helyben!
Délig még három pontyot fogtam, melyből meglepetésként kettő tükrös volt. Sajnálatos módon délután már nem sikerült egyetlen egy pontyot sem horogra csalnom. Ám ettől függetlenül nagyon boldog voltam, hisz gyönyörű arcát mutatta meg nekem a tó. És tizenöt pontyból kilencet sikerült is megfognom, mindezt spiccbottal, tapasztalatlanul. Hatalmas élmény volt!
Méltó befejezése e csodálatos nyaralásnak!
Írta: Futó Márton (Marci88)
Képek: Marci88
