Biros Péter kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázónk személyében egy rendkívül szimpatikus embert ismertem meg, aki amellett, hogy egyik büszkesége lehet kicsiny országunknak, a horgászatot sem hétköznapi módon műveli. Több rekordfogás is a nevéhez fűződik, és a halakkal való kíméletes bánásmód sem áll távol tőle. Ismerkedjünk meg vele közelebbről is…
Mióta elsőszámú hobbid a horgászat?
A 2000-es sydneyi olimpia után az egyik barátom invitálását fogadtam el egy közös horgászatra. Ő süllőzött, én pedig pontyra horgásztam. Ekkor fogtam egy 3 kg-os pontyot, barátom pedig egy 3,5 és egy 4,5 kg-os süllővel büszkélkedhetett. Ekkor jött el az a bizonyos pont, ekkor „fertőződtem” meg újra!
Ezt kifejtenéd bővebben? Hogyhogy újra?
Gyermekkoromban már horgásztam hosszabb ideig, ugyanis a Tisza partján volt egy hétvégi házunk, ahol nyaranként sok időt töltöttem, így már akkor is kézenfekvő volt a horgászat. Ebben az időben rengeteg törpeharcsát fogtam fenekező módszerrel. Általában mindig sikerült jó néhány példányt horogra keríteni. Sokszor volt úgy, hogy otthagytam az abban az időben általános megelégedéssel használt vasbotot (!) a parton, majd miután visszaértem, már a horgon is voltak a falánk jószágok.
Milyen horgászmódszereket űzöl?
Tulajdonképpen minden halra szívesen horgászok. Elsősorban a pergetés a kedvencem, de emellett a bojlival történő horgászat, és a feederhorgászat is rendkívüli élményt nyújt számomra. Talán azt mondhatom, hogy legjobban pergetni szeretek, elsősorban azért, mert ott nekem kell a halat megtalálni, és nem pedig fordítva. Ebből kifolyólag szeretek ragadozó halakra horgászni.
Térjünk ki a mostani horgásztúrádra. Rendkívül kellemetlen az időjárás, folyamatos esőzések és viharok váltják egymást…
Mivel kevés szabadidővel rendelkezem, most volt lehetőségem arra, hogy hosszabb ideig félretegyem a külvilágot, és horgásszak. Egyébként időjárástól függetlenül amint szabadidőm engedi, azonnal a vízparton találom magam. Eshet az eső, lehet viharos a széljárás, de azt kell, hogy mondjam, nincs semmi, ami a horgászat élményét számomra befolyásolná! Nekem most volt időm, most „kellett” horgásznom, sajnos nem válogathatok…
Már csak néhány óráig maradsz, ezért kézenfekvő a kérdésem: Milyen eredménnyel zártad a túrádat?
Tulajdonképpen 140 órát horgásztam folyamatosan, és talán örök élmény marad az utolsó éjszaka. Az első négy nap alatt mindössze egy 11,5 és egy 8,5 kg-os koipontyot tudtam a nagyobbak közül megszákolni, emellett rengeteg 3-5 kg közötti példány is jelentkezett. A pontyok mellett egy 8-as amurt is sikerült kifárasztanom, de a legemlékezetesebb az utolsó éjszaka néhány órája volt. Többek között egy 20,10 kg-os hibátlan tőpontyot is megszákoltam, ami egyben egyéni rekordomat is jelenti! Természetesen minden halat kíméletesen visszahelyeztem a vízbe.
Gratulálok! Mi is történt pontosan az utolsó éjszakán?
Tulajdonképpen két kapásom volt. Az első éjfél után néhány perccel jelentkezett. Először apró csippanások jelezték, hogy kapásra számíthatok, majd elszabadult a pokol, és valami elemi erővel húzta a zsinórt az orsóm dobjáról. A bevágás után éreztem, hogy egy nagyobb példánnyal van dolgom, ezért azonnal csónakba szálltam, és a hal fölé mentem. A fárasztás húsz percen keresztül zajlott, majd megszákoltam a gyönyörű tőpontyot. A csónakba emeléskor éreztem, hogy eddigi legnagyobb pontyomat sikerült megfogom. A 20 kg-os mérlegemmel sajnos nem tudtam lemérni, de a reggeli órákban az egyesület mérlegével kiderült, hogy 20,8 kg súlyú. Ha az éjszaka folyamán azonnal mérlegelni tudom, amikor még nagyobb súllyal rendelkezett, akkor - természetesen - más eredmény született volna. Ezt követően még volt egy kapásom, ami után a megakasztott hal sajnos félúton lemaradt. Itt is éreztem a hatalmas súlyt, de hogy mekkora volt, az már a tó örök titka marad…
Milyen csalik, illetve ízek voltak eredményesek?
Egy szem fekvő bojlival, illetve fél süllyedő - fél lebegő kombinációval horgásztam. A csalik terén a nyerő a fűszeres jellegű, házi készítésű bojli volt. Emellett alkalmaztam egy kagylós-halas ízesítésű bojlit is, amely szintén jól működött. A legnagyobb pontyomat a fűszeres jellegű bojlival sikerült horogra csalni. Tigrismogyoróval, illetve néhány szem bojlival kezdtem az etetést, de fokozatosan áttértem a bojlira, és az utolsó éjszakán már csak ezt szórtam nagyobb területen. A horog mellé közvetlenül azonban egy marék bojli és ugyanilyen mennyiségű pellet került.
Több alkalommal találkoztam már veled a Palotási-víztározó partján. Mi az oka, hogy rendszeres, mondhatni visszatérő vendég vagy?
Palotás viszonylag közel van Budapesthez, és Egerhez is egyaránt. Jók a horgászati feltételek, az emberek rendkívül segítőkészek és kedvesek. Már sokadik alkalommal vagyok a tó partján, de azt nem mondanám, hogy teljes mértékben kiismertem a tavat. Ami nagyon lényeges dolog, hogy a horgászat itt nyugodt körülmények között telik.
Mennyi időt fordítasz horgászatra egy év során?
20-30 napnál többet sajnos nem tudok horgászni, ebből is a legtöbb az 1-2 napos túra. Reményeim szerint ebben az évben még néhány napot a vízparton tölthetek.
Köszönöm a beszélgetést, és gratulálok az eddigi sport-, és sporthorgász teljesítményedhez!
Csákány Attila, Biros Péter
Fotó: Biros Péter, Csákány Attila, Kracsál Ferenc
