A maconkai versenynaptár minden „műfajban” évről-évre rangos versenyek sorát tudja felmutatni, hála a terület adottságainak és halállományának, melyek számos más tényezővel együtt már világcsúcsokat is eredményeztek. Ezeken a megmérettetéseken viszont a profik mellett már szinte lehetetlen egy jó értelemben vett átlagos horgásznak díjazott helyezést elérni, bár - mint tudjuk - a szerencse e sportágban különösen nem elhanyagolható. További probléma, hogy igen nehéz beférni a zárt, vagy meghívásos versenyekre, illetve a siker reményében a jelentkezésnek már akár hetekkel korábban meg kell történnie. Nos, maradt kivétel Maconkán is! Ez a (VIII.) Nógrád Megyei Hírlap-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú és Kupa. Tekintsünk vissza az ezévi versenyre, hátha ez a fajta verzió a nagy szakmai tanulságok levonása nélkül is többeknek érdekes lehet…
Annak idején, amikor elkezdtük e versenyt, még merőben más volt a helyzet az előszóban leírtakhoz képest.
8 évvel ezelőtt úgy indult a dolog, hogy évente egyszer legalább találkozzanak azok, akik szeretik, vagy - tovább fokozva a dolgot - picit magukénak is érzik a vízterületet. Kötetlenül, lehetőleg családostul, és persze nem feltétlenül „csak” a verseny eredményeiért. Akkor úgy gondoltuk, az évi 2-3, inkább helyi, és megyei szintű versenyünk mellett ez a koncepció is jól megférhet. E kis összejövetel keretében már az első évtől párhuzamosan egy főzőverseny is megrendezésre került, ahol folyamatosan bizonyíthatónak tűnt számunkra az is, hogy milyen gasztronómiai értéke van a maconkai halaknak, vagy a környék vadjainak és gombatermésének a bográcsban, a kondérban, a nyárson, vagy más mesteri módon elkészítve.
E kezdetekben bizony más volt itt a horgászat, de a horgászélet is. Aztán szerencsére elindulhattak az egyre komolyabb fejlesztések. Volt ami kár, hogy elmúlt, de a változások többsége örömteli, és a többség érdekeit, igényeit szolgálja. Így utólag is visszatekintve jó (volt) átélni évről-évre a fejlődés kézzelfogható bizonyítékait, a dinamikusan növekvő fogási átlagot, az egyre változatosabb halfaunát, kapcsoltan a tovább szépülő környezetet, és a növekvő vízfelületet.
Ezen kis kéretlen kitérőt a beszámolóban azért tettem meg, mert az idén is érdekes volt a vízparton a barátokkal, ismerősökkel egy pici időutazásként visszaemlékezni az első ilyen rendezvényre, melynek konkrét főzési helyszínén pl. már évek óta a Rekord-tórészlet halóriásokkal telepített vize hullámzik…
A víztározó idegenforgalmi felfutásával párhuzamosan természetesen aztán egyre több lett a résztvevő is, és lassan bővülni kezdtek a kísérő programok. Ma már kerékpáros- és futóversenyek, sőt akár zenei rendezvények is megjelennek ezen a napon, amikor is az én értelmezésemben nem magunkat, hanem a szeretett vizet, a természetet, annak szépségét és változatosságát ünnepeljük.
Egy-két dolog viszont szerencsére változatlan maradt, és remélhetőleg marad a jövőben is. Ilyen ez a verseny is, amely már fogalmilag is több, mint Maconka második legrégebbi versenysorozata.
Ezen a versenyen előnevezés nélkül változatlanul mindenki, és gyakorlatilag minden horgászati módszerrel elindulhat, ráadásul nem is esélytelenül, ugyanis a díjak és a díjazások, valamint az ajándékok a verseny közben is (!) igazodnak a státuszokhoz és a módszerekhez, lehetőleg minden elismerhető teljesítményt megkeresve és értékelve! Így sem a nevezési díj, sem a szabályzati kötelmek nem jelenthetnek komoly akadályt, és itt a szervezői szándék szerint tényleg a részvétel az elsődleges, ahol megéri a jó értelemben vett amatőrnek is lenni…
Bizonyítékul nézzük azért át így utólag azért a verseny főbb szabályait, mert ezekből sincs túlzott dömping:
1. Horgászni tetszőleges módszerrel, egyidejűleg 1 bottal és azon 1 horoggal lehet.
2. Az etetés mennyiségében, az etetőanyag összetevőiben nincs korlátozás.
3. A kifogott halakat csak gyűrűs (verseny-) szákban lehet tárolni, mérlegelésre csak élő hal kerül.
4. A kifogott 5 kg-on felüli halat soron kívül jelenteni, és mérlegeltetni kell.
5. A lefújás előtt megakasztott, de az addig még ki nem fárasztott hal sikeres szákolás esetén az eredménybe beszámít.
6. A mérlegelés után a halak visszaengedésre kerülnek.
Egyebekben a BSHE Horgászrendje volt az irányadó, és nevezési feltételként még az érvényes állami horgászjegy meglétét határoztuk meg. Ezt az okmányt egyébként külföldieknek és gyermekeknek a helyszínen is folyamatosan tudjuk biztosítani.
A nevezési díj a verseny támogatóinak ajándékaként a felnőttek és az ifik részére évek óta mindössze 1250 Ft, és ez már a finom ebédet is tartalmazza.
Akinek egyébként még volt rá kapacitása, ezen túl a szigeten készülő mesterműveket is megvámolhatta - tényleg mindenkit szívesen láttak.
A gyermekek most is ingyen jöhettek, mert valamikor csak el kell kezdeni, ráadásul kiderülhet a tehetség is, ezért a Kupa már évek óta egyúttal egyesületi válogatóverseny is. Jó dolog az is, amikor a hajnalban más tervekkel megérkező vendéghorgászok beneveznek a versenyre, és a család alkalmi szurkolótáborrá alakul át.
Némi töprengés után az ezévi időpont július 01.(szombat) lett, és a konkrét helyszín szokásosan a Maconkai-víztározó mélyvízi versenypályája, illetve a gyermekeknek a csónakkikötői, a hölgyeknek pedig az ún. nyári-kikötői rész.
A töprengést főleg az okozta, hogy az elmúlt évek többsége mindig esős versenyt hozott, a konkrét időpontok több hetes mozgásától szinte teljesen függetlenül. Én ezt kizárólagosan az ötletgazda Plachy György barátom (Ő egyébként a társszervező Nógrád Megyei Hírlap kereskedelmi igazgatója) számlájára szoktam írni, mondván, hogy egy-két sivatagi országban negatív időjósként súlyos pénzeket fizetnének érte.
Nos, úgy nézett ki, hogy ez a helyzet az idén sem változik, mert az előző napok intenzív zivatarokat és okozatként árhullámokat is hoztak a Mátra déli térségében, így nálunk is. Szerencsére megúsztuk, és majd „csak” este kezdett újra ömleni a helyszínen tovább az eső. Lehet, hogy végre megváltozik a trend?
Visszatérve a konkrét eseményekhez, a regisztráció után 6.30-kor került sor a sorsolásra, majd az elhelyezkedés és az etetés megkezdése után 8.00-kor indult el a verseny, mintegy félórás csúszással. Ennek kizárólagos oka a krónikás, ugyanis én egész egyszerűen visszaaludtam az átrohant hét után, de a jelzett időcsúszás után a társszervezők és a halőrök már szerencsére lemondtak rólam, mondván a verseny pontos menetrendje a legfontosabb.
Egy óra késéssel azért csak befutottam, de már nem tudtam komolyabb kárt tenni a nevezés és a sorsolás lebonyolításában, mert a gyakorlott csapatnak természetesen ismét flottul ment a dolog. Így végül az eredetileg tervezett 4,5 óra horgászidő után, de 12.30-kor került sor a lefújásra, melyet a mérlegelés követett.
Ez mindig érdekes dolog számomra, mivel számos értékes információt jelent a zsákmány faj- és súly szerinti összetétele, halegészségügyi állapota, és persze az itt-ott elcsípett egyéb megjegyzések.
Hullámzó eredményeket regisztráltunk a közel félszáz versenyzőnél, ráadásul e versenyen nem feltétlen a nagyobb pontyokra való célzott horgászat lett a befutó, ami már kezd idő- és helyfüggetlen általános helyi taktikává válni. Végül az ismételten finomra sikerült ebéd befejeztével sort kerítettünk magára az eredményhirdetésre is.
Az abszolút első Varga Sándornak 15.580 gr kellett a győzelemhez, és ezt döntően apró balinokkal érte el!
Tari István második helye viszont 3 db-os, 14.700 gr-os mutatóval a legnagyobb halat is tartalmazta, és ez egy 9.020 gr-os tükrös volt. A harmadik hely Illés László részéről 14.480 gr-al szintén szinte tisztán balinos.
A negyedik - és különdíjas - Kelemen Gábor 13.420 gr-os „amatőr” fogása pedig a pálya legsekélyebb pontján döntően kisebb keszegekből, kárászokból, ráadásul belőlük is több fajból állt.
Ezután megint pontos és pontyos horgászok következtek. Na így tegyen igazságot az elméletek között az ember...
A szervezők és a rendezők értékelve a látottakat végül ezévben összesen 15 díjat osztottak ki, mintegy 300.000 Ft értékben. A legjobbak kupát, valamint értékes tárgyjutalmakat is kaptak. Díjazásra került az abszolút I-III. helyezett, a legnagyobb hal kifogója, a legjobb felnőtt-, női-, ifi- és gyermekhorgász. A versenyzők számának, és így a pálya kijelölésének függvényében a rendezők további díjakat adtak ki a szektorgyőztesek, a további helyezettek, az adott horgászati módszer legjobbjai, valamint a legváltozatosabb zsákmány tulajdonosa számára. Az ún. profi versenyhorgászok és az amatőrök a versenyen külön is értékelésre kerültek.
Így a már nevezetteken kívül különdíjat kapott Juhász Gergely és Tömör Balázs, az ifjúsági kategóriában Bakos Attila. Női első Papp Éva, második Mészáros Gyuláné, harmadik Orosz Ferencné. A gyermekeknél aranyérmes a komoly tehetségnek tartott Teplán Olivér, aki a déli parti sekély pályán is 5.980 gr keszeget tudott fogni, ezüstérmes Kuborczik Dávid, és végül bronzos lett Deák Dóra. Különdíjat kapott még a gyermek kategóriában Dancsok Balázs.
A verseny után a horgászat napijegy megváltásával az általános szabályok szerint folytatható volt, sokan éltek is a lehetőséggel. Mások nézelődtek, sétáltak, vagy az I. szigeten a táncgálát tekintették meg. Ami engem illet, a verseny, kapcsoltan az e napi több száz vendég látványa ismét arra ösztönzött, hogy továbbra érdemes hinni olyan dolgokban is, melyek eredménye pénzügyileg nem mérhető… Köszönet érte az önzetlen támogatóknak, a versenyzőknek, és persze az ezúttal kíméletes időjárásnak is!
