Az új hely szelleme (A H3.8 beszámolója)

Az új hely szelleme (A H3.8 beszámolója)

Véget ért a balatoni móka. Új helyszínen sok régi arccal, de szerencsére több újjal is, jó hangulatban, halakkal, kajákkal, mindennel, ami kell egy jónak nyilvánítható hosszú hétvégéhez. Most ráadásul még az új hely szelleme is védett bennünket… Ha érdekel, mi történt, és az is, hogy hogyan volt, akkor görgess tovább, mert az idei Haldorádó Halaton Hétvége megtörtént eseteiről olvashatsz itt lentebb!

Nem szeretnék a sablonosság hibájába esni és a közhelyek puffogtatása sem célom, de az igazat megvallva nehéz elkerülni az előbb felsoroltakat. Aki volt már akár egy, akár több rendezvényünkön, az tudja, hogy nehéz másképp fogalmazni, most mégis megpróbálom. A tavalyi nehézségeket – már ami a pálya kiválasztását illeti – szerencsésen átvészeltük, már amennyire szerencsésnek mondható, ha egy kutyastrand mellett csak azért tudtunk zavartalanul horgászni, versenyezni, mert a zord idő miatt senki sem volt hajlandó a Balaton partján időt tölteni. Mondjuk, amennyi előnye lett ennek a „helyváltoztatósdinak”, annyi hátránya is, hiszen mi sem voltunk rekordszámmal, főként azért sem, mert idejekorán le kellett zárni a jelentkezési lehetőséget a rendelkezésre álló rövid partszakasz okán. Az új helyszín viszont nyugisabb, nagyobb teret hagy a sátorozásnak, ráadásul árnyékban és jobban elszeparálható. Volt persze ismét elégedetlenkedő, fanyalgó, sőt ellenségesen hozzánk álló is…

Az új hely az invázió előtt
A ligetes rész kiváló sátorrejtekhely

A Fonyódi-árok befolyója lett – polgármesteri ajánlásra – az új helyszín, és ha elnyeri a kellő szimpátiát, akkor ezután itt lesznek a Haldorádó Halaton Hétvégék megrendezve minden július közepén. Az már hagyomány, hogy szerdától foglaljuk a területet, így aztán az első fecskék már jönnek is e napon. Most sem volt másképp… a keménymag szerdán és csütörtökön „szivárgott” be a pályára, sőt csütörtökön már az újdonsült résztvevők, ahogy mi nevezzük őket a „háháromszüzek” is megérkeztek, és első pillanattól fogva kölcsönös szimpátiával foglalkoztunk egymással. Természetesen a törzsgárdával is hasonlóan tettünk, nehogy ők meg megorroljanak ezért… bár nem olyanok!

Az első fecskék, akik még nyarat találtak

Az első napok a fürdésről és a horgászatról szóltak, no meg persze az evés-ivásról. Torok, gyomor nem maradt szárazon és üresen, első nap Kósa Pali kecskepörköltjének, második nap Kálmánné Kriszti gulyáslevesének és palacsintájának örülhettünk. Ezúton s hálás köszönet éltünk megmentéséért!

Kriszti Balaton-parti palacsintája az otthoni lekvárral feledhetetlen volt
Jutott idő a horgászatra is

A csütörtök este és a péntek, a verseny napja – ahogy ez már szokás a rendezvényeinken – meghozta a rossz időt széllel és viharral, mikor máskor, mint ezeken a napokon? Hála a jelenlévők kitartásának senki sem ment haza ijedten. A kitartás meghozta gyümölcsét, ugyanis péntek estére az időjárás is megkegyelmezett és megengedte, hogy gond nélkül együk meg a halászlevet és a sült halakat. S, hogy ne rohanjunk csak úgy át ezen a témán, kicsit forszírozzuk! Az idén sajnos Willy barátunk (akinek ezúton is boldog születésnapot kívánunk!) egy fonyódi halász szobor átadása és a Töröcskei Horgász Marathonon való indulása okán nem vállalhatta be a főzést. Az ételt ezúttal barátja, az országos halászléfőző bajnoki címmel büszkélkedő Bolla László főzte, és bátran merem állítani, hogy nem veszítettünk semmit, mert ugyanolyan finom hallevest ehettünk, mint az eddig megszokott Willy-félét. A halsütéssel ismét a bugaszegi fiúk foglalatoskodtak, Stanka Gabi és két segítője, Boda Gyuri és Eppli Peti révén a szokásosan magas szinten hozták a tőlük elvártat. Köszönjük nekik a távolból is! Már lehet, hogy írtam, de akkor megismétlem magam, ezekben a fiúkban egy nagyon szimpatikus, emberbarát társaságra és – reményeim szerint kölcsönösen – barátokra leltünk ott, a Balaton árnyéktól hűvös partján, és remélem, hogy még nagyon sokáig élvezhetjük poénjaikat és kajáikat!

Rövidre sikeredett a megnyitó, hosszas tortúrára nem volt igény…
A halászléfőző bajnok kiosztja remekművét
Terítékfotó… nekem csak az apraja jutott, pedig a java pontyot én fogtam és a sütnivalókat is én pucoltam. Ez volt a hála…
A vicces halsütő fiúk. Nem győzöm kifejezni, mekkora hálával tartozunk nekik
Boldog születésnapot, Willy!

A már hagyományos péntek esti versenyre mindenki jóllakottan, szúnyogok ellen és halakért felkészülve ülte a partot, hogy este kilenckor lendülhessenek a teli etetőkosaras szerelékek és görbüljenek a botspiccek. Voltak merészek, Atosz és Segal, akik a hordozható stégjüket a vízbe telepítették, ahova a szeles, hűvös időben, vízben csak fürdőgatyában tudtak bemenni, ott megtörölközni, átöltözni és horgászni. Onnan csak ritkán, nagyon indokolt esetben volt ajánlatos visszajönni, újra átküzdve a tortúrán és persze a hideg vízen magukat… kitartásuknak azonban meg is lett az eredménye. A többi versenyző is nagy elánnal vetette bele magát a horgászatba. A fiatalabbak és persze a kitartóbbak reggelig lesték a kapásjelzőket, de érdekességképpen elmondom, hogy az idősebbek közül is páran fáradhatatlanul kint ültek a reggeli mérlegelésnél.

A bevállalósak komolyan vették a versenyt
A gyerekek ébrenléttel támogatták az ősöket
Tánczos Dani kitartott reggelig, megérte neki!
Kriszti és Papi elértette az „adj neki egy puszit!” felszólításomat a reggeli mérlegeléskor

Reggel hatkor szólt a virtuális duda, a nagy szélben a mezőny kb. fele várt meg a mérlegeléssel, a többiek pihentek. A pergető szektor is visszatért, Nagy-I a jelek szerint neki sem indult, Holi a csilivili kajakjával tett pár kört, aztán kikötött és lefeküdt, egyedül Jantner Csabi tekert egész éjszaka. A viszontagságok ellenére születtek szép eredmények is, íme, a végeredmény:
1. Berényi Zoltán (Segal) (C4) 23.940 g
2. Juhász Miklós (Kvartlipi) (A7) 1.400 g
3. ifj. Kálmán Péter (Pepe) (B6) 420 g
Pergető szektor: 1. Jantner Csaba 71 cm
Ifjúsági kategóriában: 1. Tánczos Dániel (Tánci) (B1) 60 g
Női kategória: Kálmánné Kriszti
Legnagyobb hal: Ornyik Péter (C2) 2.220 g, ponty
Gratulálunk nekik!

Józsi néni kapitális kárászai
Ornyik Peti és a verseny legnagyobb hala
A bajnok terítéke
Atosz is közel járt Segalhoz, mindössze 780 grammnyival maradt le

Az eredményhirdetés után jöhetett a szokásos parasztreggeli, benne a sok házi finomsággal, kinek kakaóval, kinek pálinkával, majd szabad program következett. Ám többen a távozás mezsgyéjére léptek, vélhetően a szeles körülmények miatt. Kora estére szinte teljesen elnéptelenedett a pálya, de reményeink szerint senki sem sértődés okán hagyta el a helyet, sokkal inkább fújta el őket a szél.

Az idei kupák
Az idei kupások
A parasztreggeli… negyedrésze
Még egy csoportkép, mint egy nagy család

Végezetül a már megszokott köszöngetés: köszönettel tartozunk a résztvevőknek a bizalomért, a kitartásért, köszönet a szervezésben, megvalósításban bennünket segítőknek, gondolva itt elsősorban a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. sok segítségére, a sátorért és Szári Zsoltnak is a segítségéért és a különdíjként felajánlott könyveiért, a Haldorádónak a díjakért és a Balatonnak, valamint az új helyszín szellemének, hogy befogadott ismét bennünket egy hosszú hétvégére és vigyázott az épségünkre!
Mert barátságban a Balaton partján lenni jó!

Jeszy

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.