Haldorádó Halaton Hétvége. El nem tudom képzelni, akkoriban hogy jutott eszébe Jeszynek ez az elnevezés, amivel immár negyedik alkalommal illetjük balatoni összejövetelünket. A Haldorádó és a hétvége még érthető, na de mi az a Halaton? Szójáték lenne csak a Balatonnal, vagy inkább arra utal: van hal a tóban? A rendszeres résztvevők természetesen tudják a választ, de a friss halatonisták is hamar megtanulták. Előzetesben annyit: idén nem dőlt ki fa, össze sátor, és ha jól számolom, tíz kilónál több etetőkosár sem veszett a Balatonba. Amolyan uborkaszezonos hétvégénk volt, mondhatnám. De nem mondom - inkább írom!
Jeszyék már kedden megérkeztek, elvégre a szervezés helyszíni terepmunkákat is igényel. Ettől fogva aztán vége lett a nyugalmamnak, fogalmazhatnék: feje tetejére állt a sziget! Legalábbis körülöttem… :) Andi szigorúan tervezte a rendezvény lényegtelennek tűnő részleteit is, amihez remek forgatókönyvet írt. Mi Jeszyvel csak egyre koncentráltunk: a péntek esti halászlére és sült keszegre. Annál is inkább, mert - szerintünk - ez lesz a rendezvény legsarkalatosabb pontja (csúcspontja, fénypontja stb.), amihez nem tudjuk akármelyik hipermarketben beszerezni az alapanyagokat. De nem is akartuk. Nagy sóhajtozások közepette pakoltunk a csónakba, keserű hangsúllyal emlegetve a nehéz munkát, ami ránk vár. Asszonyaink mégsem akartak meghatódni - érthető okokból…
A halászlét azonban nagyon gyorsan, túlságosan is gyorsan kipipálhattuk. Szerda hajnalban megfogtuk a kondérba való pontyokat, este aztán túl is lőttünk a célon, de ezt már csak a magunk szórakoztatására tettük. Közben Jantner Csabival, a pergető szekció oszlopos tagjával egészült ki a H3 előhada, aki a sült keszeg mint leendő második fogás beszerzésében jeleskedett. Hozzáteszem, Csabi kemény munkát vállalt a halak előkészítésében is, amiért külön köszönet jár. Jeszy is ott volt, tartotta a zacskót, igazgatta a kondért, fröccsöt hozott, tehát az ő érdemei is elvitathatatlanok a nagy munkában.
Csütörtökön aztán már megérkeztek az igazi halatonisták, akik emiatt inkább maratonisták lettek. Épült néhány sátor, suttyogtak a rezgőspicces pálcák, és másnap reggelre kiderült, sanszos a ponty is mint versenyhal. Vörös Marcell napok óta próbálgatta a terepet és szép pontyfogásokról számolt be. Ha valakinek, neki hittünk, hiszen tavaly ő lett a bajnok. A meteorológia jó időt jósolt, a meder tele volt vízzel, esténként eszegettek a halak is; igazán jó előjelekkel köszöntött be péntek, a verseny napja.
A helyszín hamar élettel lett teli. Érkeztek a résztvevők, épült a tábor, elfoglalódtak a helyek. Szinte mindenki fürdőzését kiegészítette a jelzőbója, dőlő nád lerakásával, egyúttal az éjszakai menüt is feltálalták. Előetetés. A parton pedig előitatás. Csóri ugyanis születésnapot ünnepelt, amihez jó pár üveg párlatot rendelt - és bennünket. Bevallom, olyan remek pálinkákat kóstolhattunk, hogy a legendás aktatáskámat csak félve mertem elővenni. Rövidesen a halászlé is rotyogni kezdett, majd befutottak a Bugaszegi-tó halsütő mesterei: Stanka Gabi elnök és Boda Gyuri vezetőségi tag személyesen kezelte a mobil halküppesztő egységet, ahol remek keszegeket pirítottak nekünk. Állítólag csak a sózással volt itt-ott baj, de azt én csináltam…
A rövid megnyitó után elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat. Ezután már mindenki a versenyzéssel, az éjszakai horgászattal volt elfoglalva. Csodálatos este volt, szélcsendes, giccses naplementével körített balatoni esteség, amiben az első halak - arasznyi bodorkák - hamar bejelentkeztek. Holi olyan szépen szedegette őket a szürkületben, hogy reggelig akár öt kilót is kifoghatott volna, és talán ki is fogott, ha nincs az a szákviccelős hajnali szél. Az első ponty is hamar horogra akadt, hogy nem sokkal később búcsút intsen; az éjszaka több szebb pontyot is adott, de ezekből egy sem került partra. Hiába, finom a készség, vándorkagylós az amúgy is hepehupás aljzat, s e kettő kombinációja nem éppen a horgász sikerét támogatja.
Az „A” szektorban csak a keszegek jeleskedtek, de ők sem sokan. Itt Gureega remekelt, és 3.120 grammal, immár harmadszor abszolválta a leghaltalanabb szektort.
A „B” szektorban sem sok babér termett a horgászoknak. Bartalos Gyuriék pontyra rendezkedtek be, de mindhiába; pontyot ebben a szektorban többek között Osztopáni Péter fogott, és összesen 6.770 grammos fogásával fölényesen nyert. Sinkó Miska bátyánk 3.440 grammnyi hala sem lebecsülendő, igaz, ezen eredmény felmutatásában egy másfél kilós pontynak azért komoly szerep jutott.
A „C” szektor főszereplői egyértelműen a pontyok voltak. Vörös Marcell nyitotta a sort, és a szektor elejéről igazán elismerésre méltó, 11.500 grammos fogásával sokáig vezette a mezőnyt. Aztán következett a hátsó fertály, ahol Samorai Robi, Kádár Zsolti, Berényi Zoli és Molnár Tomi külön csatát vívtak. Kezdetben egymással, majd az álmossággal, végül a hajnali északi széllel. Segal nagy küzdő, de a szerencse duplán is elpártolt tőle: a beszakított végszerelékek versenyét toronymagasan nyerte, olyannyira, hogy az egyik orsóján már csak néhány karika zsinór maradt, ráadásul a szél kissé átforgatta a szákját is. Négyük közül Kredenc fogta a legtöbb halat, és hat pontyával, szép keszegjeivel, összesen 13.600 grammal megnyerte a versenyt. Legnagyobb hal különdíját Vörös Marcell vihette haza egy kereken 2,5 kilós ponty fogásával. Különdíjban Berényi Zoli (mint legpechesebb horgász) és Kálmánpapi (legkisebb hal kategória) részesültek egy-egy friss, még ropogós, éppen a nyomdából érkező horgász kisregény formájában.
Na de hová tűnt Jantner Csabi? Az úgy volt, hogy hárman alkotják a pergető szekciót, ám Csabi most magára maradt. Két ellenfele nem érkezett meg, így Csabi bánatában elbujdokolt a kikötői oszlopok, bejárók, vitorlások és hajók közé. Pirkadatkor indult, majd a mérlegelés végeztével visszatért közénk. A közben eltelt idő alatt négy szép sügért és négy szép kősüllőt pergettyűzött össze, összesen 180 cm hosszban. Dicséretes eredmény!
Természetesen a legsikeresebbek titkát alaposan kifürkésztem. Marcell kukoricával fogta halainak zömét, ezzel szemben Kredenc sporttárs Haldorádó termékkel, az oldódó fluo ananászos pellettel riogatta a pontyokat. Jó néhány hal megegyengette a horgát (természetesen a nagyobbak), de a verseny alatt akasztott 12 pikkelyese még így is elismerésre méltó. Mindketten a durvábbik rezgőspicces módszerrel pecáztak, viszonylag messzire, a második márgaplató tetejére, de még az első nagy törés elé. A zsákmány nagyobbik részét a keszegek, főképpen a karika-, kisebb dévérkeszegek, bodorkák adták, de néhány nagyobb kárász és szép dévér is jelentkezett a pontyok mellett. Talán ez az év volt a leghalasabb, de ránk is fért már, csak az elmaradt vihart sajnáltuk! No, de hogy szél nélkül ne maradjunk, gondoskodott erről a hajnal: öt óra környékén combos kis északi fuvallat támadt, amit néhány elpilledt versenyző szákja és a benne levő halak bántak. Néhány szák idő előtt ürült különféle okok miatt, amit viszont - valószínűleg - a benne lévő halak a legkevésbé sem bántak…
Az eredményhirdetést követően terül-terülj asztalkám fogadta a résztvevőket. Andi és Jeszy már hajnalban nekiálltak előkészíteni a svédasztalos parasztos reggelit, amihez nekem egy nagyobb főzőedénnyel kellett volna hozzájárulnom, de - tekintve az előző este élményeit - valahogy megfeledkeztem róla…
Akik megvárták az estét, nem csalódtak: a délelőtti szél alaposan megkavarta a vizet, kellemesen tejfelessé varázsolta, ami még bátrabbá tette a pontyokat. Este aztán jött is a bajszos mindenütt, ahol csak horgot hajítottak a vízbe. De ez már ilyen sport. Megszokhattuk, hogy akár a verseny előtt, de főképpen utána jobban harapnak a halak.
Óriási köszönet és hála a Haldorádónak, akik a díjakat biztosították számunkra!
Kiemelt köszönettel tartozunk a Fonyódi Városüzemeltetési Szervezet igazgatójának, Szabó Balázsnak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a területet; a bugaszegi halsütőknek, akik fokhagymát, fröccsöt nem sajnálva sütötték a keszeget. És legvégül ne feledkezzünk meg a főszereplőről sem: külön hálával tartozunk a Balatonnak, hogy idén ilyen kegyes volt hozzánk!
Ave, Pelso!
Írta: Szári Zsolt (Willy)
Fotók, képaláírások: Jeszy
