A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. hagyományteremtő céllal meghirdeti az első balatoni, több fordulós, csónakos, páros gardafogó bajnokságot. A szeptemberben és októberben megrendezendő négy selejtező verseny 1-3. helyezett csapatai nyerik el az indulás jogát a Tihanyi Gardafesztivál alkalmával kiírt döntőre, ahol több százezer Ft értékű díjakért folyik majd a küzdelem.

Haldorádó Halaton Hétvége. El nem tudom képzelni, akkoriban hogy jutott eszébe Jeszynek ez az elnevezés, amivel immár negyedik alkalommal illetjük balatoni összejövetelünket. A Haldorádó és a hétvége még érthető, na de mi az a Halaton? Szójáték lenne csak a Balatonnal, vagy inkább arra utal: van hal a tóban? A rendszeres résztvevők természetesen tudják a választ, de a friss halatonisták is hamar megtanulták. Előzetesben annyit: idén nem dőlt ki fa, össze sátor, és ha jól számolom, tíz kilónál több etetőkosár sem veszett a Balatonba. Amolyan uborkaszezonos hétvégénk volt, mondhatnám. De nem mondom - inkább írom!

Mit tehet a horgász, ha a Balaton déli partján viharos szél, kellemetlenül rossz idő akadályozza meg a nagy tóban való horgászatot? Vagy egyszerűen csak szép környezetben, változatos és bő halállománnyal rendelkező horgásztóban kíván pecázni, kulturált körülmények között? A válasz egyszerű: felkeresi a Fonyódi Horgászparkot!

Bekopogtatott a tél.Tegnap esőt küldött hírnöknek, viharos széllel kidoboltatva közeledtét. De a szélnek senki sem hitt, ezért ma reggel - bizonyságul - hidegen-borongós, szürke pirkadatot állított elénk. Gondolta, majd ezzel hitetlenkedő kedvünket szegi; ám aki tehette, kinevette.Ma reggel azonban sokunk lelkébe beköltözött a tél. A hír hideg szorítással facsarta meg szívünket, oly fájdalommal és keserűséggel, mely csak a legnagyobb veszteségek napján tud ránk szakadni.„Elment az Öreg…”, mondta Gabi a telefonba, és a könnyek között már se válaszolni, se kérdezni nem maradt erőm.

Íme, itt az újabb remek történet Szári Zsolt „Árnyékok a vízen” című novellás kötetéből! Fogadjátok szeretettel! A szerző így vall a soron következő novelláról: … Néhány élmény egészen kedves az embernek. Kedves, mert részint elkopott emlékeket elevenít fel, melynek felvillanó képeiből csupa béke és derű árad, részint pedig az átélt élménycsokor kétségtelenül ritka ajándékként bukkan fel az élet néha zavaros, néha letisztult vizű folyamában. Különösképpen, ha még tanulságos is! Ezek az élmények adnak erőt a szürke hétköznapokra. Számomra ez köszön vissza az alábbi elbeszélés minden sorából, s talán ezért is a legkedvesebb mind közül...

Szári Zsolt „Árnyékok a vízen” című novellás kötetéből fogadjátok szeretettel az újabb remekművet: Zoltán jól ismerte a móló köveit (botorkált már rajtuk éppen eleget), ezért bátran lépegetett a fejlámpa sárgán imbolygó, keskeny fénycsóvájában. Közben azon tűnődött, vajon a hajnali háromórai kelés tényleg hajnali időpontnak tekinthető-e, vagy még maga az éjszaka? Osztott-szorzott magában, de nem jutott dűlőre. Csak azt érezte, borzasztóan korán (vagy talán későn?) van, és tudta, sietnie kell…

Szári Zsolt (Willy) Somogyország szülötte, halászati szakmérnök, aki Fórumunk aktív tagja. A balatoni Halászati RT. Irmapusztai telepének halászati vezetőjeként dolgozott, majd rövid kitérő után ismét visszatért kedvenc tavához, a Balatonhoz, s immár ismét Fonyódon él. Három kedvtelése: a horgászat, a vadászat és az írás. Valószínűleg maga sem tudja igazán eldönteni a helyes sorrendet közülük, mert mind a három egyformán kedves a szívének. Sikerei egyértelműek: elbeszéléseivel irodalmi pályázatokat nyert, írásai lapokban, folyóiratokban, antológiákban jelentek és jelennek meg. Mindezek után gondolt egy merészet, és válogatott írásait egy önálló szépirodalmi kötetben adta ki. A remekmű címe: „Árnyékok a vízen”. Az elbeszélések vezértémája a horgászat; pontosabban egy-egy horgászathoz kapcsolódó élménysor felidézéseivel mutatja be e sportág (kedvtelés) emberi nevelésében és önbizalom fejlesztésben betöltött szerepét. Eredeti zamatú novelláinak színesen, változatosan, fordulatosan egyéni, önálló cselekményvonulata közepette szembetűnő, hogy mennyire sajátja a természetben otthonos ember létszemléleti hasonlósága Fekete Istvánéval, aki szigorú erkölcsi mércét tartva őrizte meg írásaiban mindazt, ami az embert folyamatosan emberré teszi. Fogadjátok szeretettel a kötet egyik elbeszélését.