Igen, kedves olvasó, most tényleg van egy iszonyat rossz hírem, melynek biztosan sokan nem fogtok örülni: Már nem lehet jelentkezni a hatodik Haldorádó Halaton Hétvége idei rendezvényre. Nem, sajnos… az idén már tutira nem! Merthogy a lista betelt! Még föle is lett. Ja, meg a rendezvénynek is vége van már. Talán jó hír lehet akkor a csalódottaknak, hogy pár részletbe beavathatom őket, pár képet közkinccsé teszek, íme:
Tudom, a rossz hír hozóját régen felkoncolták, ezért gyorsan helyesbítek, nehogy valaki erős felindulásában elinduljon hozzám, talán nincs is ebben a hírben annyi sok rossz. Sőt… talán csak jó hír ez a rossz hír.
Amíg lehetett jelentkezni, jelentkeztek sokan, többen is, mint vártuk. 30 helyre 31 „partifecske” ült, igaz, a kurblis csapat most egy főre apadt, még jó, hogy nem kevesebbre! Jantner Csabi az egyetlen tekerős induló le is szögezte, hogy jövőre ő is inkább partról indul, nincs pofája egyedül megnyerni többedszerre a pergető kupát. Pedig ügyesen horgászik, erről meggyőződhettünk, ő fogta a legtöbb halat pergetve…
De ne szaladjak ennyire előre, pontosabban ne leplezzem le az elején a tetteseket, mert akkor kiürül a mozi terem! Lássuk elejétől fogva, ahogy a történelemírók majd kőtáblákba vésik ezt a kalandot!
Az úr 2015. évének július havában járunk - persze, most már csak képzeletben - mindenki hunyja be az egyik szemét, hogy szárnyalhasson a képzelettel, a másik azért maradjon nyitva, mert amúgy nehezebb olvasni, ha mindkettő lecsukódik! Tehát július van, kánikula, hőség a köbön, a forró partszéli kövön, a Balaton a helyén, víz a medrében, minden vízmolekulában épen és egészségesen megvan mindkét hidrogén és az egy árva oxigénatom. A forróság miatt néha majd szétfeszül, de még bírja…
S ott van benne sok valami, ilyen pikkelyes, nyálkás, úszkáló izé, melyek megrezzennek a vízbe hulló gombócoktól, amiket a partról lövöldöznek, dobálnak be valakik. De kik ezek?
Jaaa, már megint itt vannak a Halaton hétvégések. Meneküljetek, mert ezek minden halat megfognak… előbb vagy utóbb, vagy végső esetben, vagy némelyik soha! Azért nézzünk már a körmükre, kik is ők?
Először jöttek a Bojliguruk., akik majdnem minden évben itt vannak, laktató gombócokkal próbálnak becsapni minden vízi lényt, de azok sem estek a fejükre!
Aztán kisvártatva jöttek Csóriék, akit húshorgásznak csúfolunk, pedig néha a szálkás babérlevélnek is örömtáncot jár. Minden nyáron ünnepel, valami születésnapra hivatkozik, de hogy minden évben ugyanakkor legyen, mint a Halaton hétvége, ez már több mint gyanús!
Majd begyorsul a part belakása, érkezik Gyulanagy, jönnek Kósáék, a szokásos higgadtsággal, hiszen tudják előre, hogy életük hala itt úszkál a környéken, idegeskedjen ő! Jönnek Simon Feriék Józsi néni támogatással, egy leesett baseballsapkának látszó, de csónaknak gúnyolt valamivel, amivel hamarosan nekivágtak Badacsonynak, majd pár perc múlva kiemelték a fenékről az elsüllyeszthetetlennek mondott katamaránt és lemondtak a felfedezésről.
Aztán jön Czega Gyurival, aki úgy Gyuri, hogy Gabi és ráadásul nem Gábor, hanem Gabriella. Velük van Csecsen, aki magyar, és Zsolti - aki bár répcelaki -, a Mesterházi. Ők nyilván disznót öltek erre a hétvégére a húsmennyiségből ítélve, amit hoztak a nagyszájú grillsütőjüknek, ami végül falánkabb volt az elképzelésnél és a boltból is kellett még pótolni pár disznónyivágásnyit.
Begurultak, bár végig jámboron és békésen viselkedtek, a lakóautóval Kálmánék és hatalmas ágyút toltak a partra, melyből a végtelenbe és még tovább is lőtték nagy gombócaikat, hogy Pepe fiuk kevlár kesztyűbe öltözve (persze volt rajta még ezenkívül egyéb ruhanemű is) hosszas és csendes elmélkedés után felcsalizott horoggal is megközelítse azt a végtelennek tűnő helyet. És csak jönnek, csak jönnek…
Innen már csak röviden, mert olyan gyorsan érkeznek, hogy nem tudok olyan gyorsan emlékezni és írni sem… nem mellesleg a következő „tőmondatokat” inkább csak az érti, aki ott is volt:
Jönnek még Táposék (nagyja-apraja), Segalék (apraja-nagyja), Atoszék (a nagyja-nagyja, az apraja meg párosan), Kvartlipiék (bandával), Rigó Edit (az apraja, ráadásul egyedül), Holi (ő képes egy versenyt többször is megnyerni, az első nyeremény az, ha egyáltalán odaér), Varga Jánosék (náluk aztán tényleg az aprajától a nagyjáig volt minden). Jön Vörös Marci az elmaradhatatlan gumicsizmában, jönnek Kecsáék az aprajával és jönnek az új arcok. Igen, az idén végre megtört a jég és sok új arc érkezett! Utólagosan elnézésüket kérjük, de nem elmeháborodottak vagyunk, hanem mi látványosan örülünk a „friss húsoknak, és bár nem mindig jutott rájuk időnk, bízunk benne, hogy megtetszettünk nekik és többször is elvetemednek közénk! Szóval, kedves Erdős Péter és Éva, Ferkov Lajos és Vali, Gazdig Lajos és Klein Krisztián, Wágner Balázs és Vera, na meg kedves Gombos Zoltán: üdv a csapatban!
Aki földet ért ott, Fonyódon, az azonnal szárnyat és sátrat bontott, berepülte a tavat és a partot, kínálgatta a felforrósodott hazai portékát, kínálgatta a halakat a vízben, sőt többen már szedték is kifelé a keszegeket, pontyokat.
Mivel nyomorúságomban nem bíztam abban, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is össze fogom tudni szedni a pénteki vacsorához szükséges halmennyiséget, felállítottunk egy központi haltartót és megkértem mindenkit, hogy innentől abba legyen szíves gyűjteni a halat, természetesen csak szabályos keretek között. Bár ügyesen álcázták, de Mesterházi Zsolti és Jantner Csabi előre örült a dolognak, mert már nagyon várták, hogy délutánonként halat pucolhassanak, szerdától péntekig összesen vagy 30 kilónyi keszeget és majd ugyanennyi pontyot. Én is segítettem, nem hagytam elaludni őket, folyton beszéltem hozzájuk, mondhatni, tartottam bennük a lelket, ezért maradtak lelkesek!
Aztán, bármennyire is szerettük volna odázni, eljött a péntek. A verseny estéje…
Mi mást tehettünk volna, nekiláttunk a nagy csata előkészületeinek: sátor felállítva, bogrács forrón pörög, olaj sistereg, rozé fröccs pezseg (ja, ez nem szerves része az eseménynek), hal figyel a panírban, mint hal a szatyorban, emberek éhesen gyülekeznek… hát, kezdjünk bele!
Köszöntés, szabályok - kit érdekel? Halászé, sült hal - mindenkit érdekel!
Kilenc óra - csendes dudaszó, halkan, hogy még az se hallja, aki fújja… aki hallja adja át - kezdődik a verseny! Forró kávé, jeges pálinka, parázs hangulat, itt-ott halak, néhol horkoló versenyzők, nagyjából ez jellemezte az éjszakát. Hajnalban szélvihar, de nem a fűszerektől, hanem az égiektől. Szerencsére lecsillapodtak a kedélyek, elült a szél és kora reggel lett. És ezzel még nincs vége…
Vége majd csak hatkor lett. De akkor egy másodperc alatt… Jöhetnek a bírák, mehet a mérlegelés! Már ahol volt versenyző, vagy volt hal. Többen felejtettek el halat tenni a szákba, de volt, aki elfeledkezve arról a puritán tényről, hogy verseny zajlik, a kisebb halakat azonnal vissza akarta engedni.
Willyn látszott, hogy elszokott már a halmérésről, pedig annak előtte sok tonnát mért már le. Most sokkal kevesebb jutott neki, de hősiesen helytállt! Mint ahogy aznap délutántól a töröcskei maratonin, ahol csapatban és egyéniben is bajnokok lettek… de ez már egy másik sztori!
Most nagy levegővétel és ránézek a mérlegelő jegyzőkönyvre, beszkennelem retinaszkennerrel az eredményeket, majd begépelem ide. Íme, a versenyen produkált halmennyiségek:
„A” szektor:
- Nagy Gyula 580 g
- Hajdú László 2.470 g
- Juhász Miklós 1.210 g
- Sinkó József 180 g
- Simon Ferenc 0 g
- Vörösmarthi Zsolt 0 g
- Nagy Csaba 390 g
- Dobos Anna 0 g
- Keller Csaba 0 g
- Czeglédi Csaba 0 g
Az „A” szektor összfogása: 4.830 g
„B” szektor:
- Mesterházi Zsolt 0 g
- Palkó Csaba 3.290 g
- Kálmán Péter 0 g
- Kálmánné Kriszti 2.620 g
- ifj. Kálmán Péter 380 g
- Bartalos György 0 g
- Weiszhaupt László 0 g
- Sinkó Mihály 0 g
- Kósa Pál 0 g
- Vörös Marcell 7.280 g
A „B” szektor összfogása: 13.570 g
„C” szektor:
- Klein Krisztián 9.060 g
- Gazdig Lajos 0 g
- Ferkov Lajos 3.150 g
- Erdős Péter 2.060 g
- Varga János 12.410 g
- Gombos Zoltán 0 g
- Berényi Zoltán 10.820 g
- Wágner Balázs 4.180 g
- Farkas Attila 3.300 g
- Farkas Dávid 600 g
- Rigó Edit 8.110 g
A „C” szektor összfogása: 53.690 g
Pergető szektor:
Jantner Csaba 110 cm
A pálya összfogása: 72.090 g + 110 cm
Díjazottak:
1. helyezett: Varga János (C, 12.410 g)
2. helyezett: Vörös Marcell (B, 7.280 g)
3. helyezett: Hajdú László (A, 2.470 g)
Pergető 1. helyezett: Jantner Csaba (110 cm)
Legeredményesebb hölgyversenyző: Rigó Edit (C, 8.110 g)
Legnagyobb hal: Farkas Attila (C, 2.160 g-os szürkeharcsa)
Minden díjazott egy-egy kupát kapott a Haldorádó Team Kft. felajánlásának köszönhetően, a legnagyobb halért a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. egy éves balatoni területi horgászjegyet ajánlott fel, melyet Szári Zsolt, a cég vezére adott át Atosznak. Gratulálunk mindenkinek!
Az eredményhirdetést követően a parasztreggeli (nem felkiáltójellel a végén!) következett, melyet a már évek óta megszokott érdeklődés övezett. Természetesen az idén friss húsokat tálaltunk, csak az érdeklődés volt tavalyi…
A jóllakott banda többsége, már aki nem aludta át az éjszakát, pihenésbe kezdett, ezzel is csökkentve a nagy tó halállományára eső nyomást. Voltak, akik búcsúzóra vették, voltak olyanok, akik erre nem voltak még hajlandóak és napokig is maradtak. Megtehették…
Mit is írhatnék ennyi rossz hír után? Talán végre pár jó hírt: lesz jövőre is Haldorádó Halaton Hétvége, ha ügyesen számolok, akkor az idei hatodik után végre bekövetkezik a hetedik is! Már csak meg kell élni!
Ha valaki rövidebb időre tervezne, akkor halkan jegyzem meg, hogy szeptember utolsó hetének utolsó napjain (25-26-27.) - most kivételesen Ordason - rendezzük az őszi, sorrendben a XVII. Duna NHT-t. Ha érdekel valakit?!
Addig is hajrá Haldorádó, mert vízparton (l)enni jó!
Írta: Jeszy
Fotók: Jeszy, Jantner Csaba
