Minden évben megrendezésre kerül - immár negyedik alkalommal - a Merenyei Baráti Bojlis Találkozó. Ezen a versenyen kizárólag meghívott csapatok vehetnek részt, ez is emeli a találkozó színvonalát és baráti hangulatát. Jómagam (Origo) nem sokat horgásztam a tavon, de Grass barátom és csapattársam sűrűn látogatja a Baranyában található 120 hektáros tározót.
Természetesen Ő már 3. éve indul a megmérettetésen, így az ő jóvoltából idén nekem is alkalmam nyílt, hogy részt vegyek ezen a nem mindennapi versenyen. Aki ismer, tudja, hogy a horgászmódszerek szinte minden válfaját űzöm, ez alól a bojlizás se kivétel. Persze nem merülök nyakig a témába, megmaradok magánál a horgászatnál, Andris dolga a szükséges csalik beszerzése. A verseny időpontját már márciusban megtudtuk, az előkészületek már akkor elkezdődtek. Grass kizárólag házi, saját készítésű bojlival horgászik, ezért az alapanyagok beszerzése volt az első feladat. Nem tudom, máskor hogyan szokott ez menni nála, de még a bojli legyúrása előtti nap is utaznia kellett bizonyos összetevőkért. Receptet, mixet senki nem várjon tőlem, csak nagyjából tudom, mi van a golyókban, valahogy ez a terület engem nem érdekel. Bizonyos technikai problémák ellenére viszonylag simán ment a gyúrás, amit gyors bepakolás, majd az utazás követett. Késő este érkeztünk meg, egyelőre hárman a csapatunkból: Dávid, a segítőnk, és persze mi ketten. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a csapatok többsége már a versenyt megelőző estén megérkezett. Az este kellemes sörözgetéssel telt, páran kártyáztak, és iszonyatos összegeket nyertek el egymástól :-) Reggel 9 órakor volt a sorolás. Összesen 31 csapat indult el, ebből kettő a kíméleti terület melletti K-1-es és K-2-es horgászhelyekre sorsolt. Ők külön versenyt vívtak egymással, az eredményük nem számított bele a végső elszámolásba. A Merenyei-víztározóról tudni kell, hogy a kíméleti terület melletti helyek adják általában a legtöbb halat, és szinte minden évben onnan kerül ki az 1-2. helyezett. A szervezők ezt akarták elkerülni ezzel az idén bevezetett szisztémával. Először mindenki a húzási sorrendet húzta ki, utána a helyet, ahol déli 12 órakor megkezdheti a horgászatot.
Nekünk Dávid húzott, a 15-ös helyet. Ez a kíméleti terület mellett kettővel található horgászhely.
Grass fogta is a fejét, ez a hely nem kecsegtet sok jóval, legalábbis ő azt hitte :-) Én bizakodó voltam, nem ismertem a helyet, és bíztam magunkban. A horgászhely elfoglalása után tábort vertünk, felkészültünk. Sajnos árnyékunk egyáltalán nem volt, izzadtunk rendesen. Nem baj, majd lesz hal! 12 órakor talán elsőként mentünk ki a vízre bójázni, nem nagyon keresgéltünk, nem radaroztunk, találomra elhelyeztük a bójáinkat. Grass volt a balos pecás, én pedig a jobbos. Neki viszonylag nagy területe volt, a balos szomszédok a kíméleti terület felé helyezték el bójáikat. Én oldalról és szemből zárva voltam. Az első nap főleg édes bojlikat erőltettünk, Andrisnak 1 hónappal korábban nagyon bejöttek. Szórtunk szemest, melyet főzés után aromáztunk, halibut pelletet, CSL pelletet. Összesen 6 bóját raktunk le, és minden bójára 1-1 végszereléket tettünk. A bóják 200 és 300 m közötti távolságra helyezkedtek el a parttól.
Izgatottan vártuk az első halat, amely Grass botján jelentkezett. Egy szép, 12,40 kg-os ponty volt az első halunk, amelyről még fotó is készült.
Ezek után szinte elő se vettük a fényképezőgépeket, ezért sok kép nem készült :-) A mérlegelés folyamatos volt, este 6-kor és reggel 6-kor volt zárás, és ekkor készültek a részeredmények is. Itt hadd említsem meg a két Gábort, akik nálunk mérlegeltek, felejthetetlen élményt nyújtottak. Nem egyszer öntöttek belénk lelket jókedvükkel és humoros megjegyzéseikkel, számtalanszor ott maradtak nálunk, míg a kötelesség el nem szólította őket. Igazi barátság alakult ki közöttünk. Este hatig még nekem is sikerült egy pontyot fognom, így 22,22 kg-mal a második helyen álltunk a Gigant Baits Team mögött. Összesen 8 csapat fogott halat, de tudta mindenki, hogy másnap megérkezik a hidegfront, és akkor mindenhol megindul a hal. Az este kevés alvással és sok fárasztással telt el, reggel meglepődtünk, mikor az első helyen találtuk magunkat. A pontyok átlagban 8-9 kg körüliek voltak. A keddi napon aztán megérkezett a front, erős északi szél kezdett fújni, ami elég rendesen átmozgatta a tó vizét. A szél a halakat a gát felé fújta, ezért az ott lévő csapatok joggal reménykedhettek. Sajnos kedden nem sok halat adott a víz, visszacsúsztunk a harmadik helyre. Első helyen a Gigant Baits, második ekkor a Max Carp I. csapata volt. A bojliainkat időközben lecseréltük büdös-halas jellegűekre. Estére Kbaloo is befutott, lelkes kis csapatunk létszáma 4 főre duzzadt. Az erős szélben sokszor behordani is nehéz volt, fárasztás közben nem egy csapat sodródott át a szomszéd felségvizeire. Az éjjel megint beindultak a halak nálunk is, így a reggeli összesítésen ismét a második helyen álltunk 172,81 kg-os fogással. Gondoltam is magamban, mi éjjeli manók vagyunk, este mindig visszaküzdjük magunkat. Nappal valamiért nem jött a hal nálunk, vagy csak nagyon kevés. Nem is volt gond az éjjeli horgászattal, csak árnyék híján nappal nem tudtunk pihenni. A sátorban 41 Celsius-fokot mértünk, ezért ernyők alatt vészeltük át a nappali forróságot. A hidegfronttal persze csökkent a hőmérséklet, és a felhők is sokat segítettek, de azért meleg volt :-)
Eddig úgy nézett ki, hogy a Gigant Baits csapata lesz a fő rivális a 11-es helyen, illetve velük szemben elhelyezkedő csapatok. Sokszor aggódva figyeltük, hogy már megint fárasztanak, megint mennek, míg nálunk csend volt. A szerdai napon hoztuk a szokásos 20-25 kilónkat, megtartva a 2. helyünket. Az Imperial Baits I csapata szédületes tempóban jött fel a semmiből, és már az ötödik helyen álltak. Ők a 29-es helyen voltak, közvetlenül a gát mellett, és a szél is őket segítette. Az élmezőny összetömörödött, 50 kilón belül volt 5 csapat is. Ez bármikor ledolgozható. De aztán jött az este :-) … és mi megint jól szerepeltünk. Csütörtök reggelre átvettük a vezetést, 271,83 kilóval. Az Imperial Baits feljött a 3. helyre, 1 kilóra megközelítve a Gigant Baits Teamet. Ez a három csapat picit elhúzott a mezőnytől. Csütörtökre már előjöttek a fáradság első tünetei, 300-ról az ólmot kitekerni ekkor már nem volt egyszerű. Sokszor segített be Dávid és Kbaloo is, míg mi a csalizással foglalkoztunk, szedték kifele a cuccokat. Aznap sajnos a bal oldali Silverbaits csapat ráhúzott Grass balos bójájára, ezzel mintegy lezárva a halak útvonalát. Ők nem voltak versenyben velünk, a K-2 helyen lévő csapatot csak 200 kg-mal verték. Meg is állt a hal azon a bóján, pedig korábban szépen adta a halat. Valamiért az én bójáim is egyre kevesebb halat adtak, sokat gondolkodtam rajta, talán a jobb oldali szomszédunk akkor kezdte el szórni komolyabban a területet maga előtt. A büfénél hallottuk a hírt, hogy az Imperial-osok nem kevés kukoricát, tigrist szórnak a bójáik köré, ezzel tartva maguk előtt a halakat. Ekkora már teljesen leálltunk a szemes szórásával, ezért újból megpróbáltuk mi is. Estére sikerült megint megfogni a szokásos 20 kg halat, megtartottuk az első helyünket. Szerencsére a többi csapat se nagyon jeleskedett aznap. A jobb oldalunkon lévő Penta Szeged csapata viszont délután nagyon elkezdte fogni, és fogta egész este… de nagyon. Reggelre megfogtuk a szokásos adagunkat, de a szomszédok még attól is többet fogtak. Feljöttek a második helyre, alig 50 kg-ra mögénk. A semmiből. Szinte egy nap alatt fogtak 200 kg-ot. A gáton megállt a hal, a szél inkább kavargott. Ez nekünk kedvezett. Na meg a Pentásoknak :-) A pénteki napunk elég katasztrofális volt. 8 kapásból csak 2 halat tudtunk megfogni. Mai napig nem tudom, hogy mi lehetett az oka. Grass végszerelékéről szökött meg az összes, pedig előtte alig vesztett halat. Gyanítom, közrejátszott a fáradtság és talán a figyelmetlenség is. Ekkor már teljesen „készek” voltuk. Nem is csoda: napi 3-4 óra alvással, az is részletekben. Szerintem többet is ittunk, mint ettünk :-) Pedig Kbaloo csütörtökön meglepett minket egy marhalábszár pörkölttel. Amúgy nem nagyon főzőcskéztünk, pár konzerv, egy pörkölt, és pénteken kaptunk palacsintát Bojliszsófitól és Petitől. Ők szinte mindennap lenn voltak nálunk és szorítottak nekünk. Persze sokan érdeklődtek telefonon, sms-ben. Nyáry Misi nagyon ráért, kétszer-háromszor is telefonált egy nap :-) Itt köszönnénk meg még egyszer a sok szurkolást, bíztatást, amit kaptunk. Szóval elfáradtunk. Varga Tomi is átjött hozzánk, Ő és társa (Risee) Lake Monster Team néven indultak, és a 12. helyen tanyáztak. Első bojlis versenyükön voltak ebben a felállásban, akárcsak mi, de máris magukénak tudhatták a legnagyobb halat, egy 18,90 kg-os pontyot.
A verseny végéig ez nem is változott, így ezt a címet az Ö csapatuk szerezte meg. Gratulálunk még egyszer! Szóval Tomi átjött, és elterelte a figyelmet a folyamatos kudarcról. Ezután a verseny végéig egy halat sem veszítettünk. Jó… egyet igen, de azt Kbaloo fárasztotta a partról, és mire 300 méterről kicsévélte, meglazult a horog a ponty szájában, és lefordult a szákolás előtt.
Péntek estére a Penta megközelített bennünket. Ekkor szinte biztos voltam benne, hogy elsők vagy másodikak leszünk. De rosszul hangzott a második hely, innen bukni már nem jó érzés. De ha nem fognának, akkor jók lehetnénk. Na igen… de hogyan érjük el ezt? Hát etessük el a halat, vagy csaljuk oda az amurt! (Az amur nem számított bele a versenybe.) A jobbos bójámon teljesen megállt a hal. Hát akkor úgyis mindegy, megszórom. Grass egyetértett az ötlettel. A bója köré beetettünk vagy 10 kg szemest, 8 kg pelletet, és 5-6 kg bojlit. Ezt megismételtük még az éjjel titokban. Az éjszaka komoly hadviselés alakult ki a két csapat között. Lámpát szinte egyikünk se kapcsolt, ha éjszaka lehetett volna jelbeszéddel kommunikálni, mi azt is megtettük volna, így csak suttogtunk :-) De Ők is! Mikor a csónakkal összeszedték a damiljukat, akkor se mertek szólni egymásnak. Szóval nagyon komoly volt. Fogták Ők is, fogtuk mi is, egyet Ők, egyet mi. Persze azt nem tudtuk, hogy mit és mekkorát, de láttuk egymás csónakját a vízen, és hallottuk a csobogást. Nincs mese, itt csak reggel derül fény a dolgokra. A mérlegelők persze tájékoztattak, hogy a többi csapat nem nagyon fog, vagy csak azok, akik nem veszélyesek ránk. Ez így ment egész reggelig. Talán éreztük, hogy előnyünk van, számolgattunk, de teljesen biztosak nem lehettünk. Hozzáteszem, este a Penta se mérlegeltetett, és mi se. Minden halat pontyzsákban tároltunk, hogy még véletlenül se derüljön ki, kinek mije van.
Aztán a mérlegelés után minden kiderült, és örülhettünk. Megnyertük!
A taktika bejött. Utólag kiderült, hogy sok halat fogtak, de volt benne 6-8 db amur is.
Hosszú éjszaka és hosszú hét volt. Sok munka fekszik benne, és sok segítség. Kbaloo reggel még megkérdezte tőlem, hogy én este miért nem fogtam azon a megszórt bóján. Erre 10 perccel a lefújás előtt eldurrant a jobbos botom és mintegy ráadásként megfogtuk az utolsó pontyot a Merenyei Baráti Bojlis Találkozón…
Írta: Vágó Ádám és a Fisher Team
(Inhof András, Vágó Ádám, Keresnyei Imre, Kocsis Dávid)
Fotók:
http://merenye.carp.hu
