Március 7-én, szombaton került immáron második alkalommal megrendezésre a Harsányi horgásztavon a II. Nevis Bojlis Távdobó Verseny. Ez első év sikere után nem volt kérdés, hogy idén is mindenképpen meg kell rendezni ezt a nem hétköznapi viadalt a horgászok számára. A mérce magasra volt állítva, hiszen a 2014-es évben saját bottal 179,2 méter, míg a közös Nevis bottal 171,4 méter volt az elért táv. Hogy ez idén megdőlt-e, az kiderül ebből a versenybeszámolóból.
Előszóként érdemes néhány gondolatot írni magáról a verseny indulásáról, a szabályrendszeréről. A cél egyértelműen az volt, hogy kiderüljön, mik a valóságban az elérhető távolságok bojlis felszereléssel a horgászok számára. A környező országokban több távdobó versenyt is rendeznek, ahol szintén a lehető legnagyobb távolságok elérése a cél. Röpködnek is a jobbnál jobb eredmények sorban.
Mi azonban szerettünk volna egy olyan versenyt, ami a valódi körülményekhez, a valós horgászathoz jobban hasonlít, így a szabályokat is ennek mentén alakítottuk ki. 3 fő kérdés mentén fektettük le a szabályokat:
1. Csali - mit sem ér a messzire bedobott végszerelék csali nélkül, így a dobásokat felcsalizott végszerelékkel kellett elvégezni, amelyre - hogy mindenkinél egységes legyen -a Haldorádó által biztosított 20 mm-es bojlit kellett felrakni egy horoggal ellátott, minimum 5 cm hosszúságú előkére. A bojlinak szabadon kellett lógnia, tehát odaakasztani az ólomhoz a horoggal nem volt szabad.
2. A felszerelés - csakis olyan bojlis felszereléssel lehetett nekivágni a versenynek, ami szinte a „normál horgászatra” is alkalmas lenne. A botok kapcsán kötelezően a maximum 3,75 lbs paramétert, valamint a 4 méteres bothosszt határoztuk meg, tehát a különböző surf ill. spod botok használatát nem engedélyeztük. A főzsinór vastagsága is egy fontos kritérium volt, ezt minimum 0,25 mm vastagságban állapítottuk meg. Elé természetesen lehetett kötni vastagabb dobóelőtét zsinórt is - a legtöbb horgász fonott zsinórt használt 6-8 méteres hosszban. A szabályok plusz megkötésként tartalmazták azt, hogy maximum 140 g-os ólmot lehetett használni. Az ólmok tömegét, illetve a zsinórvastagságot is valamennyi saját felszereléssel végzett dobás előtt méréssel ellenőriztük.
3. Pontosság - Célként tűztük ki, hogy a dobóversenyen ne csak a távolságnak, hanem a viszonylagos pontosságnak is legyen jelentősége, ezért a versenyzőknek ebben az évben egy 20 méteres sávba kellett dobniuk. Előző évben ez 25 méter volt, ezt idén picivel csökkentettük, hogy növeljük a pontosság kritériumot. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ha kiszámoljuk, hogy egy nagynak számító, 170 méteres dobás esetén a pálya középvonalától való mindössze 3,5 fokos eltérés már kívülre esik, akkor sejthetjük, hogy „szűk” a pálya, fontos a pontosság. A versenypályát is ennek megfelelően „építettük fel”: így jelöltük ki a dobó zónát, a biztonsági területet, valamint 140-től 190 méterig 10 méteres osztásokkal a célterületet is.
A versenyen a résztvevőknek két különböző bottal kellett összesen 2 × 3 db mért dobást produkálniuk. Az egyik hármast saját felszerelésükkel, a másik hármast pedig az úgynevezett közös dobóbottal, amit a verseny főtámogatója, a Nevis biztosított. Ez a Nevis Legend 3,75 lbs bojlis botja volt. Természetesen ezen a boton minden feltétel azonos az összes versenyzőnek. Mivel a versenyzők ezt a botot nem ismerték, a mért dobások előtt 3 db próbadobásra nyílott mindenkinek lehetősége.
A verseny értékelésénél botonként a 2-2 legnagyobb eredményt vettük figyelembe és e 4 dobás átlaga adta meg az eredményt. Tehát a 6 dobásból felszerelésenként 1-1 hibázásra volt csak lehetőség. A 4 dobásból a legnagyobb átlagot elérő résztvevő nyerte meg a versenyt.
Ami külön öröm volt, hogy szinte már az első perctől tartogatott izgalmakat a verseny. Az első dobást Halász Attila végezte, akinek jobbos oldalszéllel kellett számolnia, ezért dobáskor rá is tartott kicsit, hogy semmiképp ne tudja kifújni a szél a célterületről balra a szerelékét.
Igen ám, de a szél nem tette a dolgát, így a szerelék mindössze kb. 1 méterre, de a célterület jobb szélétől ért földet. Amikor a bírók odamentek ellenőrizni, hogy valóban kint van-e, akkor tűnt fel, hogy az ólom kb. 2-3 méterrel túl van a legutolsó 190 m-en elhelyezett jelzőkarón. Mi lett volna, ha…???
A versenyzők sokat beszélgettek arról, hogy van-e összefüggés a testalkat és az elért dobótávolság között. Ehhez témaindításként következzen 2 fotó, amit azonos szögből készült videóból vágtunk ki az első és a harmadik helyezett versenyzőről, majd a két képet egymásra helyeztük. Fontos hozzátenni, hogy a mozdulatsorokat úgy pozícionáltuk, hogy a párhuzamos felvételek akkor indulnak, amikor mindkét versenyző bemozdul. Jól látszódik a sebesség kontra erő viszonya. A két fotó között 10 századmásodperc idő telt el. Ha érdekel a teljes képsor, mindenképp nézd meg a cikk végén lévő videót!
További képek a Haldorádó Facebook oldalán megtekinthetők!
Az alábbi kisfilm bepillantást nyújt a rendezvény legizgalmasabb pillanataiba, interjút láthatnak a győztesekkel, valamint kiderül, hogy ki milyen felszerelést használt - érdemes tehát megnézni!
Szeretettel várunk mindenkit 2015-ben is Harsányban, a Harsányi horgásztavon!
Harsányi Horgásztó - Tóth Péter
Videó: Takács Péter
