Ez elmúlt héten kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de összesen 6 alkalommal volt lehetőségem hosszabb-rövidebb tudósítást adni a HALDORADO népes olvasótáborának a hagyományos őszi bojlis horgászversenyről, ahol már „ötödször mérkőztek meg egymással az öt országból meghívott csapatok, közel öt napon át”. Itt és most arra vállalkoznék az erre irányuló megtisztelő felkérés okán, hogy egy szándékaim szerint nem túl száraz, de összefoglaló jellegű élménybeszámolót jelenítsek meg az eseményről azzal, hogy a horgászati taktikát, a „szakmai” érdekességeket és véleményeket a 2. részben majd a győztes csapat képviselője meséli el. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem kellett különösen kéretnem magam, mert az átélt élmények és az elért eredmények kapcsán úgysem álltam volna meg a mielőbbi jelentkezést…
Mire a nap végre áttörte sugaraival a hajnali párafüggönyt, a magyar bojlis horgászversenyek történetének talán legerősebb mezőnye gyűlt össze a halőrháznál, köztük néhányan az utolsó percben befutva.
Ekkor mi, a szervezők már két dologgal is rögtön roppant elégedettek lehettünk. Az egyik a ragyogó napos, szélcsendes időjárás, a másik pedig az a tény, hogy mindenki megérkezett, így ismét teljes, 24 csapatos lesz a mezőny, köztük az aktuális bojlis világbajnokkal, az Európa Kupa érmeseivel, valamint a kiemelt magyar, illetve korábbi maconkai versenyek győzteseivel, helyezettjeivel.
Tógazdaként és a valós adatok birtokában pedig ismerve a vízrendszer országosan is kiemelkedő hal-, ezen belül pontyállományát, valamint azt a tényt, hogy a tavaszi Kupán a darabszám és az összsúly tekintetében is világcsúcs született, igen jó esélyt láttam arra, hogy ez a 24 csapat most sem fog unatkozni, és újra emlékezetes versenyt vívnak majd egymással.
Itt két dolgot említenék meg. Az időjárás kapcsán azért rögtön megjelent az aktuális kisördög is a gondolataimban, mivel az álmoskönyvek nem ezt a típusú meteorológiai helyzetet említik elsődleges pontyfogó-időnek. Ezzel szemben akkor még többen azzal ámítottuk magunkat, hogy nem baj, mert az előző versenyek sok esője és folyamatos munkája után tömeges fogás hiányában legalább lesz idő beszélgetni, élvezni a nyárutói napfényt, netán kortyolgatni a hideg sört… Minden becsületes horgász Misi bácsija, a tározói főhalőr és állandó mérlegelőbíró még valami köszönetfélét is emlegetett Szent Péter felé, amit aztán később látványosan vissza is vonhatott!
De még nem akarok előre szaladni, hanem kicsit inkább hátra, így megemlíteném még azt is, hogy korában -némi közgazdasági alapú töprengés után- megvitattam a versenyzőkkel, hogy melyik rajthelyeket vennénk ki a tavaszi 27-ből, mert arra számított mindenki, hogy a közelgő őszre való tekintettel már a sekélyvízi pályák nem lesznek „igazán nyerők”. Gyakorlatilag egységes szavazással(!) ki is vettünk a korábbi „C” szektorból 3 ilyen rajthelyet, és egyben picit átrendeztük a szektorbeosztásokat is.
Hát… így utólag is meglepő lett a várttal szemben a valódi eredmény, így még a közismerten óvatos angol fogadóirodák is hatalmasat buktak volna rajtunk!
Amíg az adminisztráció zajlott, addig a csapatok barátként üdvözölték egymást, és megkezdődött az ilyenkor szokásos nyíltszíni esélylatolgatás is. Még mindig mindenki a gáti helyeket preferálta! Kiemelném, hogy néhány más sportággal vagy rendezvénnyel ellentétben itt nyoma sem volt az egymástól való hűvös távolságtartásnak, még akár a világbajnok részéről sem, így jó volt látni azt, hogy maga a versenyláz sem mindig megy az emberi kapcsolatok rovására.
Ha már elkezdtem moralizálni (amit többek szerint túl sokszor szoktam), akkor itt szeretnék megemlíteni még egy olyan gesztust, ami talán sokat elárul abból, hogy hogyan is működik, működhetne a dolog. Fehérvári Gábor, a No 1. és a CARP FIX nevében a nevezési regisztráció után az egyesületnek ajándékozott egy elektromos csónakmotort, minden fajta felhajtás, reklám-kérés és egyéb elvárás nélkül, csupán eddigi munkánk elismeréseként. Ezúton itt is szeretném megköszönni ezt a nemes gesztust!
Miután ismertetésre került a versenyszabályzat, valamint a pályabeosztás is, nyolc órakor, azaz a tervezett időben kezdődhetett meg az egyfordulós sorsolás is, azaz a szektor és a szektoron belüli rajthely egyszerre került kihúzásra, mégpedig a csapatok neveinek ábécé szerinti sorrendjében. (Az a magánvéleményem, hogy nem érdemes bonyolítani a sorsolási szisztémákat, matematikailag úgyis ugyanannyi az esély...)
Itt tölthető le a teljes, szektorok szerinti felsorolású rajtlista!
Aki kicsit áttanulmányozta a térképet, az most már szabályzat nélkül is tudja, hogy 3 szektorban 8-8 csapat helyezkedett el, egymástól 50 méteres távoltságban. Piros illetve zöld színű határbóják jelezték a dobási sávszélességet, ezek mélysége 100 m volt a parttól és rajthelytől függően, és közöttük minimum 50 méter szélességet határoztunk meg. Mivel a hagyományos bedobással maximum 130 méter dobható biztonsággal meg, akkor kiszámíthatjuk, hogy 0,5-1,0 hektár horgászfelület jut egy-egy csapatra a gáti szakaszon, és minél kisebb a vízmélység, annál nagyobb a horgászatra engedélyezett felület a többi szektor tekintetében.
Mindig érdekes, ki hová kerül, bár Maconkán nincsenek előre lefutott helyek, mint ahogy ezt a későbbiek fényesen be is igazolták. Voltak, akik hagyományosan azonos vagy szinte azonos helyre kerültek ismét, így például a debreceni HOROG-ÁSZ CARP TEAM újra a most ősszel magányos Felező-félszigetre száműzte magát, vagy megemlíthetném Ladányi Tamásékat és Mosellás Tari Pistáékat, a jelek szerint akik tartósan élvezni akarják az I. sziget komfortos vendégszeretetét.
A világbajnok MELEG-SBS páros ezúttal a gáti szakasz mélyvízi részére húzott, ami akkor (nekik) igen biztatónak tűnt a jövőre nézve. A két román csapatot pedig akkor még kollektíve sajnáltuk (én legalábbis nem láttam krokodilkönnyeket) azért, hogy a sekélyvizű "C" szektornak is a legsekélyebb széleire kerültek.
Az elkövetkezendő 2 órában a 11 órás kezdésig megtörtént a kezdeti elhelyezkedés, az etetési pozíciók meghatározása, majd mindenki lázasan tanulmányozta a víz alatti világ rejtelmeit. Pár perccel a hármas dudaszó előtt lázas sebességgel partra eveztek a felfedezők, majd ezúttal már horoggal együtt repültek a bojlik a vízbe. Lassan kialakult a táborhelyek képe is.
Mivel csapatonként 2-2 bóját engedélyez a szabályzat, érdekes volt látni a különböző taktikákat, de a többség 70-80 méteres távolságnál "megállt", mivel e távolságban még meg van az esélye éjjel is a pontos dobásnak, és a dobócsöves, esetleg rakétás etetésnek is. A szélső vagy távolibb helyeken lévő csapatok azonban a növényszéleket is rögtön vallatni kezdték, ahol 60-80 cm-es vízmélység volt a jellemző.
A következő órák általában napozással és beszélgetéssel teltek, valódi party-hangulatban. 5-6 óra múlva már az anekdotázás közben többen megjegyezték, hogy hol vannak a halak - talán eladtuk őket?, mert tipikusan nyári tüneteket produkált a víz, magyarul szinte nem adott halat. Maga a kritika is csak egy vicc volt, mert azért itt mindenki pontosan tisztában van a tó lehetőségeivel. Az A’LA CARP csapatát azonban mindenki őszinte meglepetésére az időjárás sem zavarta (nem tudom, egyáltalán milyen szintű elemi csapás zavarhatná meg horgászat közben legalább kissé őket...), így szinte rögtön elkezdték fogni a 2-3 kilós pontyokat, és 10 óra alatt, azaz a nappali órákban már 13 darab pontyot gyűjtöttek be. Ezzel "fényévekre" elhúztak az első jelek szerint, mert a C1 5 db, igaz nagyobb hala mellett a többiek 3 vagy kevesebb hallal álltak este 21 órakor. Összesen csak 11 csapatnak volt hala, és az összsúly sem érte el az 1 mázsát sem. Minden kezdet nehéz, de hogy ennyire???
Így hát mindenki kíváncsian várta az éjszakát, s én is titkon bíztam abban, hogy ha lassan is, de áteszik magukat a halak a beszórt bojli-halmokon, és komoly reményeket fűztem a mélyvízi gáti szektor nagytestű pontyaihoz. E pontyok azonban erről nem igazán vettek tudomást, mert általános meglepetésre a gáti szakasz maradt 20 óra után is a legkevésbé eredményes, ekkor még a világbajnok is csak 1 db kispontyot tudott felmutatni!
Aztán azért lassan, de biztosan megindultak a halak, és a nappali 10 órához képest ugyanannyi idő alatt már közel 6-szor több hal került időlegesen szárazra, így csütörtök reggel 7.00-kor a mezőny belőlük 538,44 kg-ot és 217 db-ot tudott felmutatni. A legtöbb hal továbbra is a sekélyvízi C szektorból került ki, de az élen már a 10 óra után még nullázó HALDORADO TEAM állt a B szektor szélső helyéről, mivel Tamásék közel 3-as átlagban 23 pontyot fogtak! Szerintem akkor még nem is sejtették, hogy később milyen erőfeszítésre lesz szükségük az első hely megtartásához...
Mellettük Lupsan és Nitu (C3), valamint a szintén román színekben versenyző SIP CARP TEAM (C7) szinte azonos eredménnyel állt, gyakorlatilag 1 halon belüli különbséggel.
Zoran és Ivica 1 db hala pedig egyre érdekesebb kérdéseket vetett fel bennem és a mezőnyben, mivel mindenki tudta, hogy ez tőlük biztos, hogy nem várt eredmény… Talán az etetés taktikája? Azért máshol is "alakult a helyzet", és már csak 3 csapat maradt hal nélkül, és én igen erősen reméltem, hogy csak átmeneti ideig.
Közben a debreceni Tóth testvérek a Felező-félsziget Robinsonjaiként alaposan ráijesztettek a többiekre, mivel egymás után kezdték fogni a 10 kg feletti gyönyörű pontyokat, ráadásul egy nehézségekkel (köztük számos beszakadt bivalyerős szerelékkel) teli, gyékényes-kagylós helyről. Az egyik nyurga már most esélyesnek tűnt a legnagyobb hal díjára is! 2 nappal később még jobban.
A második éjszaka során már maconkai mércével nézve is jó fogások születtek, de még egyértelműen a hajnali fogások voltak a "legerősebbek". Ekkor az egyik legjobban a Big Carp remekelt, sőt Zsolt külön is tudna mesélni arről, milyen hala ment el a szákolás előtt...
Érdekes, hogy az igazi óriásokat egyenlőre nem sikerül a versenyeken "elkapni", például még később Ivica is egy 25 kg-ra becsült amúrt próbált megszákolni, szintén sikertelenül. Közben egyre változatosabb lett a faj szerinti paletta is, itt-ott megjelentek az amúrok, a nyurga- és koi pontyok, valamint a márnák is a fogásban, sőt a versenybe be nem számítandó tok- és süllőfogás is külön érdekesség volt, pláne bojlira.
Miután elérkeztünk a verseny félidejéhez, robbant a mezőny, és beindultak a sorozatos fogások! Most már Misi bácsi Szent Péterrel korábban említett jó kapcsolata is válságosra fordult, mivel innen már éjjel-nappal folyamatos mérésekre lett szükség! A mezőnyben is bizony megváltozott a milliő: egyre kevesebb lett a szomszédolás, a beszélgetés, néhányan (én nem) lassan lemondtak a finom ebédekről is... (Itt is elnézést kell kérnem azoktól, akik folyamatában is követték a versenyt, mert a fogások nagy száma és az internetes technikai nehézségek okán az ígért naprakészség bizony jó pár órás csúszást jelentett a gyakorlatban.) Mivel a maconkai pontyok igencsak "kameraérzékenyek", volt mit filmezni a helyszínen lévő 3 tévéstábnak is...
Már a Kupa kezdetekor gondoltam, hogy megint szoros lesz a verseny (az eddigi versenyek alatt sokszor előfordult, hogy 1 hal, vagy csak pár dkg döntött a végső helyezésekről) - hát ez most a gyakorlatban is (ismét) bizonyossággá vált. 53 óra után már 6 csapat volt 200 kg felett, ráadásul e hat csapat mind a három szektort képviselte! Jó hír volt az is, hogy a "félidős" 3104 kg és 1128 db hal a pályák adottságainak és a helyes kitűzésnek megfelelően ezen túl is igen egyenletesen oszlott meg, így böngészve az eredménytáblázatot azt is láttam, hogy rajtuk kívül még legalább további 6-8 csapat befutó lehet, ami igen biztató volt a verseny várt kiegyenlítettsége és igényelt további izgalma okán is.
Ha még lehet fokozni a dolgot, egyre hihetetlenebb verseny alakult ki a következő szűk 20 órában. Már 8 csapat lépte át valamikor délelőtt a 300 kg-ot, és minden szinten nyílt maradt a harc a végső győzelemért. 4798 kg és 1763 db volt akkor az állás, és a parton már kb. további 3 mázsa ponty várt (nem biztos, hogy türelmesen) a sorára. A 72 órai mérlegelési kör után a legnagyobb csatát a HALDORADO alakulatával most éppen az SBS SZIKO-TEAM vívta, de már küszöbön volt az A7 pozícióban lévő világbajnok csapat felzárkózása is. Egyre jobban érett a két román csapat, és a B3 szerb alakulatának kiemelkedő eredménye is. Ők közben már egy akkora pontyot is fogtak, hogy csak néhány dekagrammon múlott a debreceni HOROG-ÁSZ egyre törékenyebbnek tűnő dicsősége!
Egy újabb izgalmas éjszaka után hatalmas erőfeszítéssel tovább tartotta magát a HALDORADO az élen (B8), de a mindig remek nyíregyházi SBS csapat (A1) mellett egyre jobban jött fel a világbajnok csapat, aki "civilben" egyben az SBS gyártója (A7), valamint a SIP CARP TEAM is. Zoran és Ivica egyre jobban belendült, így számomra az egyik legnagyobb kérdéssé vált, hogy kitart-e Tamásék és a SZIKO-TEAM előnye? Két magyar csapat az élen, de szép is lenne... Közben vannak, akik már csak a nagy halak reményében kockáztatnak, hátha sikerül... A véget nem érő számsorokból azt is látom, hogy valahol még ott lehet a legjobbak között a végén a mindig ütőképes PONTYMÁNIA (B7) és a BIG CARP (C1) is.
Mire mindenki egyre jobban újra izgatott lett, én kissé (és sajnos csak átmenetileg) megnyugodtam. A horgászati szempontból nem a legjobb időjárás ellenére csak nem hagy kétséget a víztározó arról, hogy milyen is a pontyállománya! Már csak 4 óra, és minden eldől. Láttam, hogy a Ladányi-Kracsál páros nem nyugodhat meg még a mért komoly előny birtokában sem, továbbá a 3. helyen álló SZIKO-TEAM előnye is hirtelen vészesen fogyni kezdett! A két-két külön versenyt is futó csapat egyre gyorsabban lépte át a mázsákat, már biztos, hogy 600, illetve 500 kg felett jártak!
Dudaszó. Vége. Két óra összesítés, majd kontroll (csak egyszer úsznánk meg...), mert ismét hihetetlen izgalmakkal zárult a verseny, ugyanis az első két helyezett, illetve a 3-4. között is 1-1 db(!) hal döntött, és a szó szoros értelmében csak perceken múlott az, ki hányadik lesz a végső összesítésben. Ennyit saját izgalommentességemről. Igen, elsőre is jól számoltunk. Másodszor is igen, mert a remek csapatok mellett a víztározó már sokadszor bizonyított: 7441 kg és 2684 db a feldolgozás vége!!!
Sikerült! Mindössze 8 kg-os előnnyel, de abszolut megérdemelten első a kezdetektől remek helyzetfelismeréssel horgászó HALDORÁDÓ TEAM, szenzációs, a tavaszi maconkai verseny előtti régi világcsúcsot meghaladó, 282 db-os és 625,87 kg-os eredménnyel!
Második a világbajnok páros, 617,76 kg-os világbajnoki fogással, de "csak" feleannyi darabbal (144), vagy ha úgy veszem kétszer nagyobb átlaggal. Sajnos a másik magyar csapatot tényleg az utolsó percben(!) hozták be, így a harmadik a SIP CARP, negyedik az SBS SZIKO-TEAM. Ötödik a másik szerb, hatodik a másik román csapat.
Itt tölthető le a teljes eredménylista!
Utolsó eseményként magát a díjkiosztót is megpróbáltam jól levezényelni, bízva abban, hogy a díjak és ajándékok majd beszélnek helyettem. Nos, nem tették, így fáradtságomban teljesen kihagytam a BERMUDA TEAM (20.) csapatát, akik roppant szimpatikusan utólag kérdezték meg, mi ez a diszkrimináció. Itt is elnézést kérek érte, Titeket is visszavárunk! Mindenképpen szeretném megemlíteni a BUKI-MIX fair küzdelmét is a sok pozitív esemény között, mert őket egyik oldalról a gát fala, a másik oldalról pedig a világbajnok etetése zárta le szinte hermetikusan, de végigküzdötték a 100 órát, ilyen helyzetben is!
Ismét egy olyan maconkai verseny ért véget, amiről még sokáig beszélhetünk. A tavaszi világcsúcsok után ismét kiemelkedő fogásokat produkált az a mezőny, amely túlzás nélkül európai szintű volt, és talán a magyar versenyek eddigi történetében is a legerősebb.
Ha már Európánál tartunk, azt is jó volt látnom, hogy nem volt reklamáció, végig korrekt és baráti volt a légkör, ilyen téteknél is. A pálya és a szektorok kiegyensúlyozottságát jól jelezte, hogy a végül abszolut első 3 csapat tényleg a három különböző szektorból került ki!
Íme, a végeredmény, mellette az ínyenceknek a feldolgozási összesítővel:
Itt tölthető le a számítógépes eredményfeldolgozási tabló!
Az alábbiakban megmutatok egy olyan grafikont is, amely az időközi eredmények alakulását is jól mutatja.
Azoknak, akik szeretnek versenyszínhelyek között is összevetni eredményeket, mellékelek egy olyan táblázatot, melynek képletével bárki kiszámolhatja egy tetszőleges bojlis verseny kg/bot/nap mutatóját, ami mérőszámként ojektív és megkérdőjelezhetetlen.
A Maconka-Mosella Kupák összesített eredménytáblája itt tölthető le!
Ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy itt is megköszönjem a munkáját Mindenkinek, aki e versenyt támogatta vagy segítette, és szívből gratuláljak a csapatok szenzációs eredményéhez!!! Vigyázat! Jövőre folytatása következik, mégpedig május első hetében a VI., tavaszi Maconka Kupán!
Végezetül, a kissé hosszúra nyúlt beszámoló után íme néhány könnyedebb jótanács a HADORADO horgásztábor egésze felé:
