Az idén Maconkán, szeptemberben megrendezett Bojlis Kupát nagyon komolyan vettem, nem hiszem, hogy készültem valaha is ennyit egy versenyre. Hosszasan tanulmányoztam a jó eredményeket elérő déli országok csapatainak horgászati taktikáját és technikáját, kikértem több finomszerelékes versenyhorgász véleményét is. A fellelhető külföldi szakirodalomban szinte minden írást megkerestem, mely a bojlis, pontyfogó versenyekről szólt. Egyvalami nagyon hamar körvonalazódni kezdett előttem. Ha eredményt szeretnék elérni a Maconka Kupán, teljes egészében váltanom kell, el kell felejtenem a Palotásra vagy Háromfára vonatkozó horgászati stílust. Mivel igen éhes voltam a sikerre, ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tettem, egy hónap alatt gyökeresen megváltoztattam a horgászati taktikámat. Persze ez csak a maconkai verseny idejére volt igaz, nem hiszem, hogy valaha is feladom a nagyhalas, kapitális méretű halakra történő horgászatomat. Nézzük át együtt, hogy milyen váltásnak köszönhetjük a maconkai győzelmünket.
Komoly felkészülés előzte meg a Maconkai versenyt, ebből az etetőanyagok kiválasztása sem maradhatott ki. A verseny előtti nap, a kocsiba pakolás közben döbbentem meg csak igazán a mennyiség láttán. A raktér több mint félig megtelt úgy, hogy csak az etetőanyagot pakoltam be! Különböző méretű bojlik, rengeteg fajta pellet, fagyasztott és előfőzött aprómagvak szinte hegyekben álltak!
Több mint 200 kiló etetőanyag az autóban! 40 kiló bojli, 30 kiló chunks, 60 kiló pellet, 30 kiló etetőanyag ragasztó, 25 kiló Van den Eynde etetőanyag, 40 kiló aprómag keverék. A százórás versenyen ez azért nem fogyott el, de bizony nem sok maradt belőle.
Az etetőanyag bojlin kívüli legfontosabb részét a pelletek képezték. Jelentős szerepük volt a maconkai versenyen a halak helyben tartásánál a Van den Eynde pelleteknek. A 4,5 és 6 mm-es apróbbak, valamint a 12 és 16 mm-es átfúrt csőpelletek hihetetlen hatással voltak a pontyokra, szinte megbolondították őket. Éppen ezért volt nagyon fontos, hogy folyamatosan az etetésre juttassuk, állandóan találkozzanak velük a halak.
Az átfúrt csőpelletek a reggeli csónakos etetések során, valamint a rakétázások alkalmából kerültek az etetésre. Lassú oldódásukkal nagyon komoly figyelemfelkeltő hatásuk volt.
A verseny kezdetekor és az első napokban a pelleteket Van den Eynde etetőanyag-keverékek segítségével is a horgászhelyre juttattuk. Csúzlival, gombócok formájában könnyedén belőttük az etetőanyagot az 55-60 méterre található bójáig.
Az etető gombócok a következő anyagokból álltak:
- 3 kg Top Mix natur etetőragasztó
- 1,5 kg Van den Eynde Expanda Gold Mix
- 1,5 kg Van den Eynde Method Mix
- 3 kg Van den Eynde 6 mm-es pellet
- 1 kg Van den Eynde 12 mm-es átfúrt csőpellet
A Top Mix etető ragasztó nagy segítségünkre volt a gombócok kialakításában. Nélküle nem állt volna össze olyan keményre az anyag, hogy csúzlival 60 m-re belőhessük. Érdekes és egyben nagyon fontos tulajdonsága volt a ragasztóval összegyúrt gombócoknak, hogy a vízbe érve 10 perc elteltével szinte szétterültek a fenéken. Ennek köszönhetően a pelletek hamar előkerültek az etetőanyagból.
Az etetőgombócokban található pelletek hihetetlen gyorsan szívták magukba a vizet. Ha egy kicsit nem készítettük nedvesebbre az anyagot, hamar szárazzá vált és már nem is lehetett formázni, keményre gyúrni.
Az etetésnek talán a legfontosabb részét képezték a PVA hálóba belehelyezett pelletek és apró bojlik. Dobás elképzelhetetlen volt anélkül, hogy a horogra ne került volna PVA háló. Két-három hurkolással tökéletesen lehetett rögzíteni, a 80 m-es bója is megdobható volt vele. Persze a verseny alatt nem lehetett elkészíteni a megfelelő mennyiséget. Még az otthoni felkészülés során töltöttünk meg több mint 500 darab PVA hálót. A verseny vége előtt pár órával fogyott el az utolsó darab!
A PVA hálók segítségével rendkívüli módon koncentrálhatjuk a horog köré az etetőanyagot. Maconkán a hálóba Big Carp hidegvízi máj pellet, 8 mm-es kaviáros és kolbászos bojli valamint Big Carp Secret pellet került egyenlő elosztásban.
Főleg az első napokban kaptak jelentős szerepet a különböző magkeverékek. A Top Mix etető magmixei lerövödítik a versenyekhez szükséges előkészületeket. Nem kell foglalkozni a főzéssel, etetésre készen állnak a magvak.
Persze a különféle magokat saját magunk is elkészíthetjük. Én általában ragaszkodom a friss anyagokhoz, különösen a főzött aprómagvak terén. A versenyeken idő hiányában nincs lehetőség a főzésre, éppen ezért otthon elkészítem, majd lefagyasztom az aprómagokat. Maconkára is vittem a saját, fagyasztott magmixemet, melynek jelentős részét a Big Carp termékek adták. Mikromag és megamag keverék, csicseriborsó, juharmag, legalább ötféle kukorica, vörös köles, tigrismogyoró, és négyféle bab. Ezek megfőzve, ízesítve és lefagyasztva hungarocell hűtőládában várták a bevetést a maconkai versenyen.
A mikromag keverék két fontos feladatot lát el az etetésen. Első és egyben legfontosabb, hogy lefoglalja a fehérhal állományt, eltereli a figyelmüket a pelletekről és a bojlikról. Így utóbbiak megmaradhatnak az etetésre esetleg később érkező pontyoknak. Másodsorban a pontyok is szívesen fogyasztják az apróbb magvakat, csábító lehet számukra a sok szem az etetésen.
A pelleteket, aprómagvakat és bojlikat leggyorsabban és legnagyobb mennyiségben etetőrakétával lehet bejuttatni az etetésre. Maconkán negyed óra alatt 3-4 kg etetőanyagot tudtam bejuttatni a jelzőbójához. A verseny előtti edzéseken egészen elképesztő távolságokat tudtam megetetni a rakétákkal. A kék színű Pelzer rakétával magvakból és pelletekből 120-125 méteren alakítottam ki etetést, míg a hosszabb, karcsúbb testű Fox bojli rakétával 130 m felett is etetni tudtam. Persze Maconkán ilyen távolságokra nem volt szükség, 60 és 80 méterig kellett csak dobálnom.
Egy tökéletes újítás az etetőrakéták terén! A közbeiktatott 45 centis fonott zsinórnak és a zsinóron átbújtatott forgónak köszönhetően bedobás után, a partra történő kitekeréskor a rakéta megfordul és orral közeledik felénk. Így rendkívül könnyen és gyorsan kitekerhetjük a rakétánkat. Persze ezt az átalakítást csak olyan rakétáknál lehet elvégezni melyeknél az orr részen található egy fém fül.
Nem jelenthet problémát, ha a rakétát teljesen teletömjük, hisz egy bizonyos mennyiség mindenképpen kihullik a bedobás során. Ez kb. az ¼ része a rakétába belehelyezett etetőanyagnak. Érdekes módon a kihullott anyag szinte minden esetben egy bizonyos távolságnál szóródik szét. Mindegy, hogy 60, 80 vagy100 m-ig dobjuk a rakétát, mindig 40 méternél következik be a kiszóródás. Ez Maconkán nekünk nagyon jól jött! Egy dobással két távolságot etettünk! Ha egy pillanatra szüneteltek a kapások a 60-as vagy 80-as bójánál, már húztuk is vissza a szereléket 40 m-ig. Perceket kellett csak várni és már következett a várva várt kapás.
Többen is félnek használni az etető rakétákat, mivel szerintük túl nagy zajt csapnak, elriasztják a halakat. Ez igaz lehet, de nem kell félni attól, hogy a tó másik feléig „futnak” nagy riadalmukban. Előbb-utóbb azonosítani tudják a halak a csobbanást, hamar felismerik, hogy élelem érkezik számukra a csobbanó hang kíséretében. Ha el is „ugranak” az etetésről, percek múlva vissza is állnak. Maconkán nem egyszer előfordult, hogy a rakéta becsapódásának a pillanatában volt kapásunk!
Nagyon fontos, hogy a bojlik dobócsővel is tökéletesen dobhatóak legyenek. Ha túl puha a bojli, akkor az erőteljes hajító mozdulat következtében a röppálya elején kettéhasad, nem jut el az etetésre. A csontkemény bojlikat nem igazán szeretem. A maconkai versenyen a hajrára elfogyott a dobható bojlink, s kényszermegoldásként a Meleg Bait 14 mm-es Tutti-Frutti bojlijával próbáltuk helyben tartani a halakat. Ez tökéletesen sikerült! A kolbászos és kaviáros ízesítésű bojli után a halak legnagyobb örömünkre elfogadták a tutti-frutti ízesítést is.
A 14 mm-es bojlikat dobócső segítségével tökéletesen el lehetett juttatni 60 m-es távolságra. 8-10 golyó még egyszerre dobható, s kb. tíz méter átmérőjű körben terülnek szét az etetésen. Minden kapás után azonnal előkerültek a dobócsövek, folyamatosan bombáztuk az etetést.
Az egyik legjobb etetési segédeszköznek tartom a dobócsövet. Használata könnyen elsajátítható, kis gyakorlással nagyon pontosan lehet vele etetni. Nekem három kedvencem van. Dobótávolságtól, a bedobandó bojli darabszámától és méretétől függően használom őket.
Fox Rangemaster 18-as
Maconkán ez a dobócső szinte hozzánőtt a kezemhez, a siker egyik kulcsa volt. A 14 mm-es bojlikat (egyszerre akár 10 darabot is) ezzel a csővel juttattuk be az etetésre. Nagyon jó fogása van, szinte belesimul a tenyérbe.
Cobra Jack 22-es
80 méterig pontosan lehet 2 szem 18-20 mm-es golyót is bedobni a Cobra Jack-el. Maconkán a távolabbi, kagylópadon található etetést ezzel a dobócsővel etettük meg.
Pelzer Master Stick-Glass XL
A megszokottól teljesen eltérő kiképzésével már első látásra felhívja magára a figyelmet. A Pelzer dobócsőben semmiféle hajlítás nincs, teljesen egyenes. Talán ennek a legkönnyebb a használatát megtanulni. Nagyobb távolságokra, 100 m feletti etetéseknél szoktam használni.
A végszerelék legfontosabb részét a Nash Specialist Carp horgok képezték. 4-5-6-os méretben kötöttük fel őket az előkére. Nagyon kevés lemaradásunk volt, amit a Nash horgok egyszer „megfogtak” azt már csak igen ritkán „engedték” el.
