Május 3-7-ig került sor a Maconkai-víztározón a hagyományos tavaszi bojlis Kupára, melyet ismét európai szintű mezőny és hasonló fogás fémjelzett, remélhetőleg közmegelégedésre. A szakmai kérdésekről, a verseny alakulásáról a következő cikkben majd ír a győztes, én itt és most picit más nézőpontból közelítenék.
Az elmúlt Kupák igen magasra tették a lécet, de azért a lehetőségeink szintjén törekszünk arra, hogy a lehető legerősebb legyen a mezőny összetétele, ugyanakkor évről-évre lehetőséget adunk új csapatoknak is a megmérettetésre. A létszám a nemzetközi szabályok okán és egyben a vízszint függvényében is limitált, de szerencsére most az időjárásnak köszönhetően a maximális 27 csapat tudott elrajtolni - miután reggelre némi késéssel mindenki befutott, de épen, egészségesen, szerencsére.
Ezen túl - a hivatalos versenyen kívül - egy további fórumos teszt-különítményt is indítottunk a HALDORADO-s körökben bemutatásra nem szoruló Sanyamester vezérletével a verseny közben napijegyes horgásztatás alatt maradt III. tórészleten, nem "csak" spontán kíváncsiságból. Remélhetőleg majd Ők is megosztják az élményeket az olvasókkal...
Az elmúlt Kupákhoz hasonlóan már a túljelentkezés egyre jobban jellemző ezen versenyünkön is, de talán sikerült becsülettel megoldani a sokismeretlenes feladványt. A magyar élversenyzők mellett ezúttal már harmadszor köszönthettük Maconkán a szerb világbajnok Ivica Kiralj - Zoran Meleg párost, és a nemzetközi élmezőnyből román, további szerb, német és osztrák csapatok is rajtoltak.
Már itt mindenképpen meg kell említenem a mezőny sportszerűségét, és ezen túl a verseny baráti hangulatát, amely számomra nagyon sokat jelent. Ez a verseny legnagyobb értéke számomra!
Miután mindenki elhelyezkedett, ismét ámulattal vettem szemügyre a táborhelyeket, a felsorakozatott eszközök végtelen tárházát.
Megfigyeltem, hogy évről-évre rendezetebbek a rajthelyek, és egyre jobban ügyelnek a csapatok a design és a PR elemeire is.
Komoly csalogatóanyagok is kellenek a sikerhez, ráadásul az alkohol jobban bírja a hideget a víznél, különös tekintettel arra a tényre, hogy még fagyott is az egyik hajnalon.
Tekintettel a szerencse forgandóságára, csapataink semmit sem bíznak a véletlenre. A kabalák már mindennaposak, hamarosan talán a varázslók éles bevetésére is sor kerülhet...
Végül természtesen most is minden a helyére került. Ahogy telt az idő, a kedvezőtlen időjárás ellenére is igencsak meglepődtem azon a tényen, hogy a verseny harmadánál mindössze 8 mázsa hal volt mérlegelve. Ilyenkor még mindig megjelenik az a típusú félsz az emberben, amit a halállomány ismeretének biztos tógazdai tudata sem tud kioltani - szerintem szerencsére. Mivel a verseny közben sajnos ismét dolgoznom kellett, így csak távolról szidtam a magasnyomású légköri képződményeket és kapcsoltan kedves pontyaim kitartó frontérzékenységét. Egy pozitív hozadéka azért volt a dolognak, mert pár (azaz 2-3) órai pihenésre a verseny első felében most legalább volt a versenyzőknek lehetősége.
Emellett el lehetett merengeni a taktikai elemeken is, felépítve a hosszú hajrá elképzelt stratégiáját.
Én meg újabb röpke látogatásom alatt a természet szépségein és szeszélyein merengtem el egy picit egy olyan helyen, ahol túlzás nélkül több tonna hal tartózkodott...
Sejtettem legbelül azonban, hogy miként az előző évek nagy eredményei sem voltak a véletlen művei, ez a trend a 100 óra alatt valamikor változni fog. Így is történt, és picit előreszaladva már le is írom, hogy végül a versenyek történetének 3. legjobb összeredményével a mezőny 4750,82 kg halat mérlegelt, és ez 1669 db halat jelentett. Örömmel konstatáltam, hogy megmaradt az a hagyomány is, hogy mindenki fogott halat. Számos szép és/vagy nagy hal is a horogra került, én a győztes 15,90 kg-os tükörponty mellett itt és most egy szép tükröst, egy gyönyörű sudárpontyot és egy koit emelnék ki.
Az utolsó éjszakán végre alkalmam nyílt egy kis beszélgetésre, és megoszthattuk egymással több dologban is véleményünket. Részünkről mi amit elértünk, azt meg is szeretnénk tartani, és a lehetőség függvényében akár még tovább fejleszteni is a versenyt a horgászok, versenyző barátaink érdekében. Már régen nem beszélünk pénzről, nyereségről - és ez nagyon jó dolog. Szeretem azokat az embereket, akik szembenéznek a másikkal, és úgy cserélnek eszmét az élet dolgairól... A tartós bizalom okán (ez az érzés is szintén igen jó dolog...)most már úgy érzem, hogy a fejlődés egyben a kötelességünk is. Elismerés, hogy a Mosella Hungária a kezdetektől, a K-Karp márka forgalmazója pedig ezévtől támogat minket. Mellénk állt Bátonyterenye Önkormányzata, és segít a Nógrád Megyei Közgyűlés is. De a legjobb, hogy évről-évre visszatér az a törzsgárda, akik akarva-akaratlanul a valódi, sportszerű bojlizás nagykövetei. Mi szervezők és támogatók, így együtt elsődlegesen a magyar csapatoknak szeretnénk segíteni azzal, hogy végre elindulhasson a hivatalos magyar bojlis bajnokság, és a legjobbak alanyi jogon, hivatalos kiküldöttként képviseljék Hazánkat a világversenyeken. Ezt egy versenysorozat keretében képzeljük el, ráadásul szintén nógrádi illetékességű az a palotási verseny, amely egy további bajnoki fordulónak méltán és megérdemelten a színhelye lehet. A román és a szerb szövetség az elmúlt hónapban hivatalos okmányban erősítette meg, hogy a maconkai Kupa a nemzetközi szabványoknak mindenben megfelel, és egy Európa Kupa későbbi színhelye is lehet. Reméljük, hogy az illetékesek minden megtesznek annak érdekében, hogy e tekinteten is mielőbb utolérjük az itt versenyző nemzeteket. Megegyeztünk abban is, hogy már a nyár végi versenyen átállunk a kedd-szombat szisztémára, és akkor még több idő marad picit barátságra is...
Lassan elérkezett az utolsó nap, a hajrá ideje is, előtte hajnaltól a szokásos pörgés, tévéfelvételek, esélylatolgatások, az utolsó gyorsított mérlegelési kör. 15 óra, vége. Eredményfeldolgozás, gyors gondolatok. Ismét fordulatos volt a verseny abban a tekintetben is, hogy a végső három helyezett mindegyike vezette a verseny egy-egy szakaszában a mezőnyt, és végül a csak-csak befutó időjárási frontot követő drasztikus, több, mint 10 fokos lehűlés a mélyebb vízrészen elhelyezkedő csapatnak kedvezett. Ezen túl viszont ismét hatalmas fizikai kitartás és tárgyi horgásztudás is kellett ahhoz, hogy végül a bajnok a magasba emelhesse a Kupát a 100 óra elteltével. Végül elkezdjük az eredményhirdetést, bő száz óra után "újra együtt a nagy csapat".
A gáti szektorban horgászó HALDORÁDÓ-PEUGEOT TEAM győzelme Ladányi Tamás (Ő eddigi egyedüli duplázóként egyben a tavaly őszi győztes is) - Ponyi Zsolt - Jankovich Krisztián (segítő) összetételben mindenki részéről osztatlan elismerést aratott. Eredményük 534,38 kg, ami 113 db halat jelentett.
Ezüstérmes lett a Felező-félszigeten remekelő, őszi III. román SIP CARP TEAM, Sipos Attila - Micula Péter összetételben, 477,81 kg-os, 210 darabos eredménnyel. Harmadik az I. szigeten elhelyezkedő gyöngyösi, korábban már maconkai bajnokcsapat PONTYMÁNIA, egyben övék lett a legnagyobb hal különdíja is. Dredor György és Kiss Tamás teljesítménye 453,58 kg és 190 db. E felsorolásban öröm számomra sok más mellett az is, hogy Maconkán mindig máshol születnek a díjazott eredmények a versenyen, bizonyítva a pálya, a szektorok kiegyenlítettségét.
Negyedik lett a végelszámolásban a mindig remek nyíregyházai SBS SZIKO-TEAM, 5. a román NAGYBÁNYAI KOPEJ, 6. a "nyugodt erőt" képviselő TEAM PÉCS, akik korábban már valamennyien voltak nálunk díjazottak - bizonyítva hogy ennyi verseny után ezen a szinten már nincsenek véletlenek...
A TESZT csapat közel 2 mázsás fogása a 10. helyre lett volna elég, és ékes bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a pontyok egy jó lakoma reményében nem nagyon zavartatják magukat a külső, sűrűn horgászott öblözetekben sem.
Szép lassan gazdára találtak az értékes díjak, trófeák, tárgyjutalmak is. Összeálltunk a szokásos közös képre, majd a ugyanígy a díjazottak következtek.
Búcsúzkodás. Hogyan alakul a folytatás Maconkán?
Folyamatos telepítés, szinte minden szakágban komoly versenyek, megyei és országos bajnokság - már-már szokás szerint. Meg kell felelnünk a tovább dinamizálódó vendégforgalom kihívásainak is, a tárgyban már elindultak a beruházások. Remélem, hogy a főidényben szinte már teljes lesz a komfort, a családok nyugodt pihenése, minőségi kiszolgálása érdekében! Közben magamban megköszönöm az egyesületi segítők munkáját is. Másfél tucat ember kellett a verseny sikeres lebonyolításához, és a nap 24 órájában rendelkezésre álltak tagjaink. Formálódik egy olyan csapat, amely ugyanúgy értéke a víznek, mint a természeti környezet, vagy a tárgyi infrastruktúra. Ezúton is, nyilvánosan újabb köszönet érte! Várjuk tehát mi is a napsugaras nyarat, és bízunk benne, hogy ismét sok ezer ember élményteli pihenését fogja szolgálni a terület, a becsületes többség megelégedésére. Majd a nyár végén újra megérkezik a bojlis karaván...
