Eddig azt hittem, hogy ha az ember valamilyen ködös lelki defektus hatására, vagy hirtelen felindulásból egy ógörög drámai eposz szerkezetét akarná egy mai korban lezajlott horgászverseny beszámolójára adoptálni, akkor PR alapon is komoly kihívásokkal küzdve, szinte folyamatosan füllentgetnie kellene. Megjegyzem, már olvastam valahol hasonló műveket… Illetve ha a krónikás mégis maradna a realitások talaján, akkor pedig szinte lehetetlen lenne a dolga, hiszen csak a végzetes fordulatok és a valószínűtlen történések mitikus keveredéséből kellene építkeznie, ha azok egyáltalán bekövetkeznek. Másrészt viszont jól tudtam, hogy eddig is minden 100 órás maconkai bojlis verseny fokozott izgalmakat hozott, ahol a csapatoknak a siker érdekében akár többször is 19-re kellett újabb lapokat húznia. Nos: A nyárvégi parádén a 98. órában dőlt meg világcsúcsként a Kupák eddigi abszolút összsúly-rekordja, a 99.-ben a legnagyobb hal rekordja, majd a 99,5 órai állapotban a 400 kg feletti csapatátlag-álomhatár, végül az utolsó másodpercben változott az első hely sorsa! Hát nem hihetetlen? Remélem jól vagyok, és azért mégis versenybeszámolót írok a következőkben…
E nyárvégi Kupán először álltunk át a lebonyolítás okán kedvezőbb kedd-szombati időbeosztásra, illetve azért került közelebb a nyárhoz a naptári időpont, mert próbáltunk alkalmazkodni más hazai és nemzetközi versenyekhez is, a békés együttélés, és talán az egyszeri összefogás reményében.
Még májusban, az egyeztetéseknél 3 szektorban 21 csapatot terveztünk, gondolva a nyárvégi alacsony vízszintre, így a fogási lehetőségek további kiegyenlítésére. Végül a kisvízből semmi sem lett, maximális üzemvízen vághattunk neki az újabb megmérettetésnek. A 21. csapat sem lett a nyerő, mert az utolsó pillanatban északi szomszédunk egy képviselője „érdekes” körülmények között visszalépett, így mástól vette el a lehetőséget. Felkérésünkre viszont újra indult Sanyamester tesztcsapata is, ezúttal a kikötői öblözetet célozva meg. Az így kialakult felosztás a főleg sekélyvízi „C” szektorban nagyobb felületeket eredményezett, aminek aztán meg is lett az eredménye… Még el sem indult a verseny, de már megjöttek az első érdeklődők is.
A hajnali-reggeli megérkezések, a kölcsönös üdvözlések és az adminisztráció, valamint a szokásos „igehirdetés” után már a sorsolás is érdekesen alakult, komoly párharcok néztek ki, és megint örömmel érzékeltem, hogy nem is volt olyan csapat, aki különösen búsult volna az esemény után. A többség már ugyanis visszajáró profi, és ők jól tudják, hogy itt nincs lefutott verseny.
A mezőny erősségére ezúttal sem lehetett panasz, a valódi, bevállalós magyar élmezőny mellett a meghívott külföldi csapatok ereje most is kiemelkedő volt, világbajnokkal, Európa-Kupa érmesekkel, és nemzetközi győztesekkel, díjazottakkal. Itt jegyzem meg, hogy mindig kapok hazai „megkereséseket” arra, hogy esetleg x.y. is eljönne, ha a román és a szerb élmezőny nem indulhatna el… Na ez az, ami lehetetlen! Aki valóban tisztában van tudásukkal, a horgászat iránti alázatukkal, az tiszteli és becsüli e csapatokat, és versenyzőként persze vágyik is arra, hogy becsületes küzdelemben, a gyakorlati pályán győzze le egyszer őket! Nem mellesleg, ma már számomra megtisztelő módon Ők is a barátaim.
Az elhelyezkedés után ipari mennyiségű etetőanyag került a vízbe, és kezdtek kialakulni a táborok is. A kedd déli rajt után többen nem hittek a szemüknek, mert az egyedülálló módon kétszeres maconkai bajnok Ladányi Tamás csapattársával, Ponyi Zsolttal egyetemben az első bedobások után egy perccel rögtön halakat, és nem is kicsiket fogott! Ezt a sokkot többen csak órák múlva kezdték kiheverni, mert a pontyok itt is rátaláltak az etetési Kánaánra, és lassították a tempót, legalábbis átmenetileg.
Lassan beállt a verseny megszokott tempója, felépítése. Én már jól tudom, de mindig egy picit csodaként élem meg, hogy a lassabb kezdés után fokról-fokra gyorsul a tempó, és általában szédítő a végkifejlet. Következtetéseket levonni a végeredményre pedig mondjuk 80 óra után lehet... Egyenlőre az Asztalos László vezette Maconka Carp Team vitte a prímet a gáti részen, még az asszonytársakkal megerősített nagybányai Kópék az I. szigeten lódultak meg - de nagyon!
A K-Karp SBS Team Maconka Pintér-Pankotay duója pedig a II. szigeten remekelt. Ez egyébként az első eset, amikor az egyik főszponzor horgászik is. Az eltelt első másfél nap volt idő kicsit nézelődni, és egy-két percet beszélgetni is. Már most jó volt látni, hogy ez a Kupa talán az eddigi legcsaládiasabb.
Jó hangulat, poénok, barátok - szinte minden szinten!
A félidő után már egyre jobban kiderült, hogy beindul a nagyüzem, mert a csapatok már a 4 tonnás határ felé tartottak, és ebből a nagybányai csapat a tizedrészt tudta felmutatni. Közben szépen kezdte a felzárkózást a Sip Carp Team, de még közel 1 mázsa differencia volt a két csapat között. Egyre jobban muzsikált a 2 K-Karp csapat is, de rajtuk kívül még 5 csapat esélyei lehettek statisztikailag megalapozottak. Péntek reggelre többeknek fel kellett tölteni a csalikészleteket is, és/vagy újabb módszerek bevetésével próbáltak javítani a helyzeten.
Mire szombaton hajnalodni kezdett, már látszott, hogy csúcsok dőlnek meg, de azt nem gondoltuk, hogy ennyi és így. Kis túlzással, aki a vizet eltalálta az halat fogott a pályák legnagyobb részén, és egyre nagyobbakat! A mezőny fele már jóval 400 kg felett járt, a két élen álló román csapat pedig a 700 kg környékén. Csúcsra lett járatva a mezőny, így a mérlegelő versenybírók is, majd a rendezvény "informatikai központja". Mindenki, minden mozgósítható erőt bevetett. A szokásos láncreakció, de a robbanás még csak most következett!
Azt már sejtjük, hogy az abszolut mennyiségi csúcs a múlté. Villámsebesen érkezik a hír, hogy az SBS Sziko-Team nagy halat fogott. Nagy halon verseny közben azt értjük, hogy megdőlhet a versenyrekord. 16,38 kg. Meg is dőlt, a 99. órában, így a nagybányaiaknak ez a díj valószínűleg elveszett. De a Sip Carp is nagyot fáraszt! E ponty "csak" 15 feletti, így egyenlőre marad az elsőség. Dudaszó!!! Vége - lenne, de a szabályzat alapján a megakasztott hal még számít. A két élen álló csapat 1-1 halat vesz ki, a Nagybányai Kopej egy hatosat, a székely fiúk egy bő nyolcasat... - de a másik botjukon még fárasztanak! Még mindig. Mi lehet, ha az előbb említett nagy ponty 15 perc alatt kijött? 70 perc után megadja magát a lestrapált előkezsinór, összeroskadás. Még csak nem is láttuk! Ő az álmok hala marad....
Közben lázasan megy az eredmények bedolgozása. A fél tonnát elérő csapatok között a Maconka Carp Team 82 dkg-al szorul a nyolcadik helyre, az A\'la Carp beelőzte őket. A Haldorado-Peugeot viszont "már" 1,39 kg-al előzte be a hajrában a K-Karp Team Hungary duóját, így ők az ötödikek. Negyedik a világbajnokkal felálló SBS-Meleg Baits Team. Bronzérmes a K-Karp SBS Team Maconka, közel 600 kg-os fogással, ami a II. szigeten mindent elsöprő új csúcs. Már csak két csapat maradt hátra. Legelőször kijön, hogy a 400 kg-os csapatátlag is átlépésre került, de ennek majd később örülünk. Atyaég! A végig vezető nagybányaiaknak elfogyott az előnye! Kontroll. Igen, az utolsó hal döntött. 830,20 kg kontra 828,05 kg. Döbbenet. Mennyország és pokol. Nézőpont és csapat kérdése.
Következik a díjátadó ünnepség, már az este lopakodó árnyai között. A díjak most is nívósak, köszönet a névadó támogatóknak, valamint Bátonyterenye Önkormányzatának is. Két nagyon szép gesztusról is örömmel számolok be. Nitu és Lupsan barátaink az útközben "megkönnyített" horgászfelszerelésük pótlására először a csapatoktól kaptak jó szívvel a versenyre botokat, majd a BSHE és a K-Karp egy új szuperbot-párt adott búfelejtő ajándékba a román versenyzőknek, akik ezt követően megható módon köszönték meg a gesztust. Itt is leírom, Lupsan: Ha valaki, akkor Ti mindezt emberi és versenyzői nagyságotokkal ki- és megérdemeltétek! Végül a győztes csapat gratulált néhány őszinte mondattal a verseny nagy vesztesének. Majd még a közös emlékképek elkészítése következett, és lassan az indulás, mindenkinek új célok, új álmok felé.
Még ezer dolgot tudnék mesélni, de valamit hagynom kell Ladányi Tamás és Sanyamester barátaimnak is. Ezért végül már csak tógazdaként és krónikásként is szeretném megköszönni Mindenkinek az élményt, a sikert. Közös sikerünket. Találkozunk 2007. május 8-án!
