Nagy reményekkel érkezett a magyar pontyfogó válogatott a világbajnokság helyszínéül szolgáló romániai Lac Corbu tóra. Maximalista ember vagyok, így számomra minden bajnokságon, versenyen, kupán az első hely a cél. Számomra ez természetes, viszont a realitások közelében maradva mindig beérem a lehető legjobbal. A 2012-es VB-n válogatottunk 20 ország legjobbjai között a hivatalos magyar pontyfogó versenysport eddigi legjobb helyezését érte el. Nem rohanok előre, nézzük részletesen mi is történt!
Az 1150 km-es utat mindenki saját tempójában tette meg, a megbeszélt időintervallumban. A kempingben 3 db egyenként 4 személyes kibérelt faház várta a csapatokat. Aznap (hétfőn, 2012. szeptember 24-én) senkit sem kellett ringatni. A hosszú út megtétele után egyrészt fáradtság, másrészt a VB súlya terhelte a keretet. Mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy az elkövetkezendő napokban szükségünk lesz minden erőnkre, mert életünk nagyon fontos állomásához érkeztünk.
A következő napon regisztráltunk, majd este házigazdáink vendégszeretetét élvezve vacsoráztunk, valamint a helyi népszokásokból kaptunk egy kis ízelítőt nóták és táncok formájában. Így szórakoztatták vendéglátóink 20 ország összesereglett versenyzőit, segítőit és a kísérőket.
Szerdán, a hivatalos megnyitó ünnepséget megelőzően emeletes nyitott buszokkal - egy rövid városnézéssel egybekötve - szállítottak mindenkit az esemény helyszínére. Ezt követően lezajlott az első sorsolás.
Kisorsoltuk a szektorokat, ahol megtudtuk azt is, hogy az országos bajnokságokban elöl végzettek a tó melyik pontján fogják összemérni tudásukat a világ elitjével. Az „A” szektorba az OB 3. helyén végzett SBS Rácváros Team (Péter Krisztián - Baráti Norbert), a „B”-be a 2. helyet elnyerő Halvilág SPRO Carp Fan Boilie Team (Garai Péter - Németh Adrián) és végül a „C”szektorba az élen végzett Király Horgászbolt - Big Carp Team (Király Attila - Pető Sándor) csapata került. Előzőleg kiderült, hogy a „B” szektor az összes közül a leghaltalanabb. Garai Péter nem volt boldog, hiszen már évtizedek óta várta az alkalmat, hogy megmutathassa a világnak, ő bizony nem csak Maconkán tud jól szerepelni, Európa Kupát nyerni. Ennek ellenére reméltem, hogy Petiék az adott helyen (amit Fortunától kaptak) is a lehető legjobb eredményt produkálják.
Ezt követően egy rendkívüli helyszínen egy emlékezetes fogadáson vettünk részt. A szervezők ismét kitettek magukért, mert többfogásos vacsorát szervíroztak a zenés gálaesten. Finomakat ettünk, nagyokat nevetgéltünk, jól szórakoztunk. A jókedv ellenére korán távoztunk a helyszínről. Mindenki tisztában volt vele, hogy másnap kezdődik a harc.
Csütörtök reggel kisorsoltuk, hogy párosaink a már ismert szektorukban mely helyen kezdhetik meg a 72 órás küzdelmet. A12, B5 és a C19 lett a pontos helyünk. Rövid bepakolás előzte meg a piros rakétát, amely a horgászat megkezdésére adott jelet. Csapataink nagy fegyelemmel hajtották végre az előre kidolgozott stratégiát. Hamarosan megérkeztek az első értékelhető pontyok.
A több mint 440 hektáros tóban rengeteg ponty és amur él. A verseny idején az alacsony, éppen 3 kg-os átlagsúly is bizonyította, hogy a halak nem nagyok. Emiatt rengeteget kellett feleslegesen kifárasztani és visszaengedni, ugyanis a súlyhatár 1,5 kg volt.
Az első mérés eredménye biztatóan alakult: Magyarország a 9. helyen állt. Nem rossz kezdés! A verseny ideje alatt csapataink eleinte nem tudták ráállítani a halakat az etetésükre. Ennek okán mérésenként általában lejjebb, ritkábban feljebb kerültünk. Így ment ez vasárnap reggelig, amikor az utolsó hajrá következett. Mindenki pontosan tudta, hogy nagy a tét, ezért mindent meg kell tenni szabályos kereteken belül az előrejutásért. A 2012-es magyar bajnoknak, Király Attiláéknak a „C”-ben (annak ellenére, hogy jobbról a négyszeres VB-győztes Dél-Afrika csapata küzdött, míg balról a szintén többszörös bajnok Horvátország) szépen beindult a szekér. A lefújás pillanatáig keményen küzdöttek, így az utolsó mérlegeléskor láthatóvá vált, hogy a válogatott jó helyezés irányába halad.
A délutáni nem hivatalos eredmény igazolta ezt. Magyarország a 10. helyen végzett. Örömünk határtalan volt. Évről évre, ha lassan is, de biztosan haladunk a dobogó közelébe. Legyőztünk több neves nemzetet, akik ezt megelőzően dobogós vagy dobogó közeli helyezéseket értek el, többek között a francia, olasz, spanyol és angol válogatottat utasítottuk magunk mögé.
Következett a hivatalos eredményhirdetés és záró bankett. 2012-ben nagy csatában Románia lett az első. A dobogó második fokára Bulgária jutott, akik a házigazdákkal az utolsó pillanatokig szorongatták egymást. A dobogó harmadik fokára Szerbia állhatott fel. Románia nem elégedett meg a csapatarannyal, egyéniben is begyűjtötték az első és második helyeket. Nagy előny volt számukra a hazai pálya, ahol az országos bajnokságukat is rendezhették. Fel tudtak készülni minden apró részletre, így magabiztosan versenyeztek és rajt-cél győzelmet arattak.
Románia nagyon erős, a világ horgász elitjében előkelő helyen állnak. A világ éremtáblázatán az eddig elért 2 világbajnoki ezüstjükkel sokkal előkelőbb helyet foglalnak el, mint kis hazánk. Azt is figyelembe kell venni, hogy ők nem a 4. világbajnokságukon vettek részt idén, mint mi, ezért is sokkal tapasztaltabbak. A román siker kulcstényezőjeként előre látszott, hogy a hazai pálya kedvezni fog nekik. Az ő nemzeti országos pontyfogó bajnokságuk szintén ezen a vízen zajlott. Feltételezésem szerint tavasztól egészen szeptemberig folyamatosan horgászták a vizet, szoktatták a halakat az általuk kedvelt squides bojlihoz, melynek jellegzetes szilvás beütése van. Jól tudták, hogy kb. 100 méterre kell etetni és mögé, 120-130 méterre kell horgászni. Tisztában voltak azzal is, hogy 1 db 20 mm-es golyót kell abba a távolságba eljuttatni a vele azonos ízű pasztával együtt. A verseny idején hatalmas akaraterő élt bennük, látszott rajtuk a csapategység, a nyerni akarás, az összefogás. A VB végére beérett mindezek gyümölcse - meglett az aranyérem!
Bulgária okozott inkább meglepetést. Annak tükrében, hogy a román-bolgár határ csupán 30 km-re van Corbutól, feltételezhetjük, hogy náluk is az segített, ami a románoknál is előny volt: a „hazai” pálya. Vélhetően ők is sok időt töltöttek ott gyakorlással a VB-t megelőzően, ezért jutott nekik megérdemelten az ezüstérem.
Elérkezett az ünneplés ideje. Ki örömében, ki bánatában mulatott kedvére, kiengedve a fáradt gőzt. Étel, ital minden mennyiségben tánccal vegyítve. Vendéglátóink tűzijátékkal koronázták meg a partit.
A szervezők nagyon magasra tették a mércét, ötösre vizsgáztak mindenből. Többek egybehangzó véleménye szerint nehéz lesz ezt a szervezést felülmúlni a következő években.
Köszönjük, Románia, köszönjük, Lac Corbu a felejthetetlen élményeket!
Az elért eredményt értékelve elégedetten ki merem jelenteni, hogy biztosan lépkedünk előre. A magyar csapat 10. helyezése az eddigi legszebb eredmény a mindössze 4 világbajnokságot megjárt országtól. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, nagyon sokat tanultunk egymástól és másoktól. Ezek felhasználásával a jövőben a magyar pontyfogó versenysport hatalmas fejlődésen fog átesni. Bízom benne, hogy pár éven belül nekünk szól a Himnusz valamelyik ország VB-dobogóján. Addig is nagyobb szervezettségre van szükség… Hajrá, Magyarok!
Hálával és köszönettel tartozunk a MOHOSZ-nak, szponzorainknak, valamint mindenkinek, aki segítette a magyar pontyosok szereplését és sportágunk jó hírének öregbítését Romániában. Nélkülük ez a csodálatos eredmény nem jöhetett volna létre. Köszönjük a szurkolást!
Nagyon szépen köszönöm a válogatott és jómagam nevében!
Itt található a végeredmény:
http://www.worldcarp2012.com/worldcarp2012-Teams_final-2355-pdf.html
Nagy Csaba
Szövetségi kapitány
