Bizonyára már sokan hallottak a horgászsport legújabb szenzációs eredményéről. A magyar csapat az előkelő harmadik helyet szerezte meg az EB-n, míg az EB-n legjobban szereplő versenyzőnk, Szilvási Szilárd lett az újdonsült Európa-bajnok! Szilárdot kérdeztük, ő miként élte meg a versenyt, így egy picit a verseny légkörébe is betekinthetünk.
Egy Európa-bajnokságot megnyerni nem kis eredmény, azonban ismerve a magyar mezőnyt ide kijutni is hatalmas eredmény, először arról kérdeztük Szilárdot, hogyan sikerült bejutnia az indulók közé.
Szénási Béla szövetségi kapitány hívott fel telefonon, hogy válogató versenyt rendeznek az EB helyszínén, amiből az első hat helyezett jut ki az EB-re, és rám is számítana. A válogató május elején volt. Hétfőn és kedden nagyon sokat szenvedtem a gébektől, amik szinte lehetetlenné tették a horgászatot rakós boton. Szerdán aztán rápróbáltam a matchbotra, ami akkor nagyon jól működött, ezt természetesen megpróbáltam palástolni, hiszen jó lehetőségnek ígérkezett. Eljött a csütörtök, amikor nagyon küzdelmes versenyen sikerült szektor egyest elérnem. Az elemekkel is meg kellett küzdeni a versenytársak mellett. A fonalas algával vívott harc reménytelennek tűnt. A szektor egyes adott némi önbizalmat, hogy bejuthatok a csapatba. Aztán a második napon Walter Tamással „sikerült” egymás mellé sorsolnunk a pálya közepén a nyolcas-kilencesre. Három óra hosszáig vezettem a szektoromat, de Tamás elkezdte fogni a halakat és egy kettessel kellett megelégednem. Itt már tudtam, hogy csak én ronthatom el. A harmadik napon a pálya közepére kerültem, Az addig uralkodó szél teljesen megváltozott, ami lehetetlenné tette a matchbotos horgászatot, így nem maradt más, megpróbáltam valahogy megfogni az előttem lévő halakat, fogtam szinte mindent, gébeket, sneciket, apró bodorkákat és naphalakat. Szerencsémre sneciző bottal sikerült fognom egy kispontyot, amit nagyon gyorsan meg tudtam szákolni ezzel már olyan pozícióba kerültem, hogy biztos volt az indulásom, főleg annak tudatában, hogy a negyedik napra kiemelt hely fog jutni. Az egyes helyen egy vegyes horgászattal - match és rakós - sikerült egy szektor hármast elérnem, amivel sikerült megnyernem a válogató versenyt, (12 ponttal), ami egy ilyen erős magyar mezőnyben már magában is nagy eredménynek számít.
Ha jól értettük, akkor az Európa-bajnokság helyszínén volt a válogató, ami még egy előzetes pályafelmérésnek, edzésnek is jó volt?
Így van, Szerbiában Novi Sadban volt a válogató, és pontosan ezért találta ki a szövetségi kapitány, hogy ez a pálya feltérképezéséhez is jó. Ami előnyös volt, hogy igen közel van Magyarországhoz, nekem például közelebb volt, mint néhány magyarországi pálya. Ennek ellenére a válogató előtt még sosem jártam Szerbiában.
Térjünk át magára az Európa bajnokságra, illetve az azt megelőző edzésre, milyen körülmények fogadtak benneteket, mennyire volt ez hasonló a válogatóhoz?
Mint bizonyára mindenki tudja, az elmúlt időszakban az évszázad áradása vonult le a Dunán, ami Szerbiában már egy picit kisimult, de nagyon magas vízállás volt ott is, és megvolt a lehetősége annak, hogy elmarad miatta az Európa-bajnokság. A válogató után megnéztük, mekkora az aktuális vízállás a Dunán, akkor 470 centiméteren állt, az EB-t megelőző első edzésnapon viszont 550-es vízállás volt, ami annyit jelentett, hogy ahol a válogatón a kocsikkal álltunk, ott 30 centiméteres víz ált, ráadásul ez még a pálya egy magasabban fekvő része volt. Az erősen apadó víz miatt viszont tudtuk, hogy nem marad el a verseny, szerencsénkre tudtuk, hogy a verseny napjára várhatóan beálló vízben milyen halak lesznek jelen a pályán.
Ha már említetted a halakat, milyen halakra kellett horgásznotok?
A válogató versenyen a fő hal a dévérkeszeg volt, az Európa-bajnokság edzéseinek első napjain a dunai áradás miatt nagy mennyiségű laposkeszeg érkezett be a csatornába, ezeket kellett megfogni, aztán ahogy számítottuk, az erősen apadó vízzel eltűnt a laposkeszeg, ezután maradt a bodorka, naphal, dévér és meglepetésre, amivel csak kevésszer találkoztunk addig, a kárász. Megpróbáltuk megcélozni a kárászokat, azonban volt egy nagy probléma, mégpedig a géb, amit valahogy el kellett kerülni, ez is nagyon nagy kihívás volt az edzésnapokon.
Ezek szerint folyamatosan változott a technika?
Pontosan, a folyamatosan változó körülmények miatt nagyon jól jött a válogatón szerzett tapasztalat. Amivel még számolni lehetett, az küsz volt, de számításaink szerint ez nem vezethetett jó eredményhez, biztonsági tartalékként kellett kezelni.
Amikor elérkezett az első versenynap, és kihúztad a helyet, milyen esélyeket láttál?
Nem szoktam esélyeket latolgatni, ha lehet, nyerni akarok. Szénási Béla kihúzta nekem a C1-et, így jó esélyekkel vághattam neki a fordulónak. Tudtam, itt a lehetőség, hogy a csapatot segítsem egy jó szektorhelyezéssel. Az angol Kerry Lee volt a 3-as helyen, így őt tudtam figyelni, a többieket Ibolya és Zoli figyelte, én inkább arra koncentráltam, hogy a lehető legjobb eredményt tudjam kihozni a helyből.
Ezt sikerült is maradéktalanul, hiszen szektor egyest horgásztál.
Így van, ez sikerült, mégpedig elég változatos horgászattal. Az első órában összeszedtem annyi apró halat, ami szükséges lehet ebben a szakaszban, hogy a végén megnyerjem a szektort. 6 tagos mini rakóssal kezdtem, amin remélhettem kisebb dévéreket, bodorkákat. Sikerült néhány keszeget fognom és egy 15 dkg-os kispaducot. Majd áttértem a sneciző botra, amivel mélyebben bodorkákat, naphalakat fogtam. Pontosan egy óránál 56 darab halam volt, amit tudtam, hogy legalább nyolcvan dekagramm. Ekkor összeszorítottam a fogamat és betoltam a rakós botot, azt mondtam, működnie kell! Beállt az úszóm, és el is tűnt, fogtam egy keszeget, utána egy nagy törpét majd egy kárászt, ekkor éreztem, hogy sínen vagyok, itt vannak a kárászok.
Itt kell megjegyeznem, hogy ki kellett alakítanunk egy technikát, amivel elkerülhetjük a gébeket. Két etetést hoztam létre, egyet tizenhárom méterre, ott vártuk a nagy halakat, fél méterrel közelebb pedig nagyon tömény apró szúnyogos földet kupakoltunk, ahová beálltak a gébek és a kis naphalak. Ezt neveztük el géb csapdának. 13 m-re viszont csak etetőanyagot, bábot, gilisztát és nagyon kevés tűzőszúnyogot toltam. Ez olyannyira működött, hogy az egész versenyen csak öt darab gébet fogtam, és zsinórban lehetett kárászt fogni. Amikor megjelent a belső etetésen a géb, azonnal tolni kellett a géb csapdára egy adag szúnyogot, ami elhúzta a gébeket a belső etetésről, és váltani kellett giliszta csalira. Az első napon sikerült fognom 28 darab kárászt, talán három darab törpeharcsát és egy darab dévérkeszeget, így 5605 grammal sikerült megnyernem a szektoromat.
Elérkezett a következő nap, vagyis előtte a sorsolás.
Pontosan! Mikorra az első nap beértem a szállásra, már várt a hír, hogy újra a „C” szektorban ülök. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy ebből bizony még lehet egy nagyon jó eredmény is, ráadásul a csapatot is úgy tudom a legjobban segíteni, hogy a lehető legjobb eredményt érem el ismét a szektoromban. Még ki kellet várni, hogy a „C” szektorban melyik helyre fogok sorsolni. Tudtuk, hogy a szektor két széle és még a szektoron belül legalább három hely az erős, és tudni kellett, hogy nekem milyen hely jut, és hát persze a jó helyek milyen versenyzőknek jutnak. Erre vasárnap reggelig várni kellett, persze próbáltam nyugodt maradni, és úgy készülni a versenyre. A C11 helyet kaptam, ekkor jött a hidegzuhany, három szektor egyes húzott a „C” szektorba. A lengyel került az egyes helyre, a francia pedig a szektor másik szélére, a 25-re, volt még kiemelkedően jó hely a szektorban, ezek közül a legjobbat a helyiek bajnoka húzta, aki ráadásul ezen a pályán lett bajnok. Ami még nehezítette a dolgot, hogy az angol Kerry Lee, aki az első napon mögöttem egy picivel lemaradva egy kettes csinált, átült a C3-ról a C4-re. Akivel még számolnom kellett, az Benzár Zsolt, aki évek óta benne van a nemzetközi mezőnyben és bármikor képes egy jó eredményre, ide sorsolt még a világ- és Európa-bajnok Jacopo Falsini, aki a kárászfogás nagymestere. Egy szerencsém volt, hogy mellettem a tízes helyen egy viszonylag gyengébb versenyző, egy bolgár ült le.
Azért nem remegett meg a lábad, vagyis a kezed, megoldottad ezt a feladatot is.
Igyekeztem higgadt maradni, szerencsére megkaptam a szövetségi kapitánytól és a csapattól is az engedélyt, hogy bármikor bármilyen szisztémához hozzányúlhassak a jó eredmény érdekében, legyen az bármennyire kockázatos. Így elég nyugodtan ültem le. Az elején nem kívántam változatni, az első órát ismét az apróbb halakra szántam. Sajnos előttem nem volt megfelelő mennyiségű apróhal, így húsz perc után átváltottam rakós botra. Az előzetes fenékmérésről még el kell mondanom, hogy nagyon nehéz volt a pálya előttem. Tőlem egy picit jobbra, rakós hosszon találtam egy viszonylag egyenes részt, ami hatvan centi hosszú és negyven centi széles lehetett, ettől jobbra és balra hatalmas kövek voltak, ettől befelé pedig tovább mélyült a víz, így ezen a picike területen kellett megoldanom a feladatot. A fenékmérés alatt 3 db mélységmérő békát téptem be.
Természetesen ezt csak kupakkal lehetett megetetni pontosan, mint ahogy az elé betervezett géb csapdát is. Aztán kiderült, hogy jól döntöttem, mert szinte rögtön sikerült egy dévért fognom a rakóson, majd jött egy nagy törpe, ezt egy sügér követte. Néhány perc után akasztottam egy jobb halat, ami valószínűleg egy ponty lehetett, ez sajnos lepattant a tizennyolcas horogról, de higgadtan vettem tudomásul, hogy van hal az etetésemen. Ezt további keszeg, kárászok és egy kisponty követte, majd úgy másfél óránál egy újabb kisponty jött, ekkor kaptam az információt, hogy rendben vagyok, és a szektoron belül is jól állok, a hátralévő időben arra kell ügyelnem, hogy tartsam az ütemet. Sajnos két óra ötven perc körül szinte teljesen leállt a hal, még nagyobb szél lett, húszcentis hullámok korbácsolták a vizet, így sokkal nehezebb lett a horgászat. A hely pontos meghorgászása miatt mindössze harminc centis zászlót hagytam - ami az úszó és a botspicc közötti távot jelenti -, ez ebben a hullámzásban nagyon nehézzé tette a horgászatot. A hal sajnos nem akart jönni, kisebb horgot, vékonyabb előkét nem mertem felrakni, mert ha beugrik egy ponty vagy a pályán bónuszként jelenlévő 80 dekás - kilós dévér és elmegy a túlságosan finom szerelék miatt, akkor az akár az Európai-bajnoki címbe is kerülhet, így az utolsó pillanatig kivártam. Már csak félóra volt a versenyből mikor egy lapra tettem fel mindent. Toltam mindkét etetésre, felraktam egy nyolcas előkét, egy húszas horgot, amire feltűztem három szúnyogot, és láss csodát, azonnal akasztottam egy kárászt. Sajnos ezt a halat - azt kell mondanom - elbénáztam. Túlságosan vigyáztam a halra és az mindig el is megy. Aztán az utolsó húsz percben megpróbáltam nyugodt maradni, fogtam egy kárászt és egy keszeget, gyors kupak, aztán még két kárászt és egy dévért. A verseny lefújása után aztán következett a világ leghosszabb mérlegelése, az angolok már három óránál mondták a többieknek, hogy ha így folytatom, Európa-bajnok leszek, ebből én semmit nem tudtam. A verseny közben még Timár Gabi üzent - aki tudta, hogy jól állok -, hogy szorítsam össze a fogamat és csináljam meg, mert ilyen nem sűrűn adatik meg az életben. Ezt az üzenetet Ibolya nekem át is adta, amire én mosolyogva válaszoltam, hogy „Szerintetek most mit csinálok, hiszen viharos szélben rakós bottal horgászva minden erőmet összeszedve próbálom megoldani a feladatot”.
Az előzetes információk alapján az a francia, az angol a belga nagyon jól állt a szektoromban, és Bezár Zsolt is szépen fogta a halat, valamint a Jacopo, és aki még beleszólhatott az a szerb, aki végig snecizte a versenyt. Mikor ideértek a mérlegelők hozzám, akkor kiderült, hogy eddig 4686 grammal vezetem a szektorom, utána jött még a szerb aki a snecikkel 3858 grammig jutott. Hátra volt még a francia és Jacopo, mindketten több mint 4000 grammot fogtak, de szerencsére egyik sem jutott 4100 gramm fölé, így ismét megnyertem a szektorom.
Ezt Benzár Zsolt is nagy izgalommal közvetíttette felém, elment ugyanis megnézni a Jackopo mérlegelését, és mondta, ha mindkét kezét felemeli, akkor nekem van több halam. Egyszer látom Zsoltot két kezével a magasban rohanni felém. Itt már csak az volt a kérdés, hogy milyen színű lesz az érem: a szektoromban két szektor egyest legyőztem, volt még Walter Tamás, aki nagyon nehéz helyre sorsolt, onnan szinte lehetetlen volt jó eredményt elérnie, még a cseh srác volt a kérdéses, de ő is egy nehéz helyre sorsolt, és neki sem sikerült a bravúr, így én lettem az Európa-bajnok. Aztán jöttek sorban a gratulációk, Benzár Zsolttól egy hátba veregetés, amitől majd beszakadt a hátam, aztán Magyar Szilárdtól kaptam egy fürdőt. Igazából akkor se fogtam fel - de még ma sem fogom fel -, hogy én vagyok az Európa-bajnok.
Ehhez mi is csak gratulálni tudunk. De amellett nem mehetünk el, hogy igazából két érem került a nyakadba, hiszen a magyar csapat is egy szenzációs eredményt ért el, mivel a dobogó harmadik fokára sikerült felállnotok.
Mivel az első nap után az első helyen álltunk, egy picit szomorúak vagyunk, de nem úgy fogjuk fel, hogy elvesztettük az aranyérmet, hanem úgy, hogy nyertünk egy bronzérmet, hiszen a mezőnyből bárki aláírt volna előzetesen egy bronzérmet is, és ismét bebizonyítottuk, hogy a magyarokra bármikor, bárhol figyelni kell, mert ott vagyunk a világ élvonalában.
Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni a segítséget, aki bármilyen módon támogatott akár egy apró tanáccsal is, hogy felérjek Európa tetejére.
