A legmelegebb kánikulai napokon gyakorta megfigyelhető jelenség, hogy a mederfenéken (bármilyen módszerrel) felkínált végszerelék horga érintetlen marad. Miért nincs kapás, hová tűntek a halak?
A halak továbbra is szeretett vizünkben vannak, de a meleg nyári napokon gyakorta felemelkednek a középső és legfelső vízrétegekbe, amelyek lényegesen melegebbek és oxigéndúsabbak, mint az mederfenék közelében. A helyzet tovább fokozódik, amikor a vízfelszín kisimul és meg se rezzen. A szél, a hullámzás valamelyest átforgatja a vizet, összekeveri a hőrétegeket, de amikor tükörsima víz fogad minket, akár 5-8 Celsius-fok különbség is kialakulhat (vízmélységtől függően).
A legtöbben a nyári kánikulai napokon napközben nem horgásznak, hiszen a hagyományos módszerekkel eredménytelenek, no meg a tűző napot is nehezen viselik. Pedig a halak ekkor is horogra csalhatók, csak nem a mederfenéken, hanem a vízfelszín közelében. Ja, és ehhez nem kell 5-10 méteres vízmélységgel rendelkező kavicsbánya tó, a legtöbb teljesen átlagos, 1,5-2 méter mélységű tóban is kiválóan működik a felszíni úszós pontyozás vagy más néven a Pellet Waggleres horgászat.
Természetesen, mint a legtöbb úszós módszer, ez is Angliából származik. Számos filmet megnéztem már erről a módszerről és szentül meg voltam róla győződve, hogy az csak ködös Albionban működik hatékonyan. Három éve a Kiskunhalasi Ezüst-tó Horgászcentrum gazdái vagyunk, sokat horgászom itt, elsőszámú teszttavammá vált. Ahogy fokozódott a nyári meleg, egyre nehezebben lehetett a bevált method feeder módszerrel halat fogni, sőt egyik délután, amikor tükörsima volt a tó, ijesztően sok hal volt a vízfelszín alatt. „Vajon ezek a pontyok az oxigénhiány miatt „pipálnak”, vagy táplálék után kutatnak?”, tanakodtam. Majd eszembe jutott az angol videókban látott, szintén vízfelszín alatt úszkáló pontyok képe és a rájuk céltudatosan horgászó specialisták. Eljött az én időm!
Beszereztem mindent, ami a módszer eredményes gyakorlásához kellhet. Másnap kísértetiesen hasonló körülmények vártak rám, bár ekkor időnként enyhe szellő borzolta a tó egyes részeit. Már akkor feltűnt, hogy a hullámzó víztükör alatt egyetlen halat sem láttam (erre még később visszatérek!). Mint említettem, a körülmények hasonlóak voltak, mint előző nap, bár csak 1-2 „kóbor” halat láttam a vízfelszín közelében, de azok is nagyon óvatosak voltak, ahogy az árnyékom rávetődött a vízre vagy gyorsabban mozogtam a kelleténél, azonnal eltűntek.
Gyorsan beláttam, hogy ez csak lopakodó üzemmódban művelhető, amikor nem (vagy csak nagyon nehezen) vehetnek észre a halak. A tó egyik szélvédett sarkában kezdtem lőni az úszó, 6 mm-es halas pelletet. Nem lőttem sokat, alkalmanként 4-6 szemet, de ezt folyamatosan. Talán 2-3 perc telt el, amikor megjelent a vízfelszín alatt egy ponty és egyértelműen az úszó pelletek felé vette az irányt. Nemcsak jól látható, de jól hallható is volt, ahogy szürcsölte a vizet és ügyesen, egyik pelletet a másik után szippantotta be. Ahogy fogyott a pellet, úgy nőtt az őt követő pontyok száma. Hamarosan ketten, négyen, majd nyolcan és végén már megszámolni sem tudtam, hogy hányan voltak. Lenyűgöző látvány volt, ahogy a semmiből elém került egy hatalmas pontycsapat. Nem tudom, hogyan üzennek egymásnak, de a riadólánc nagyon gyors volt, mert egyre több vizet szürcsölgető pontyszájat láttam. Időnként megriadtak (nem tudom mitől), ekkor egyszerre eltűnt az összes, majd a folyamatosan vízre potyogó pelletekre újfent megjelentek.
Kötöttem több olyan kisméretű (maximum 12-es) pontyos horgot, amelyek mellé egy szilikon karikát is rögzítettem. Ebbe fűztem bele ugyanazt a lebegő pelletet, mint amivel a halakat is a víztetőre csalogattam. A csali bejuttatásában nélkülözhetetlen az erre a célra kifejlesztett Pellet Waggler, amely egy kisméretű önsúlyos úszó. Nagyon fontos, hogy a zsinórra nem szabad egyetlen pici ólomot sem tenni, minden terhet az úszónak kell viselni. A jobb minőségű úszókban az önsúlyt réz lamellák képezik, amelyekkel tetszés szerint állítatjuk, hogy mennyi látszódjon ki az úszóvégből. Ezek a tömzsi, rövid, látszólag dorong úszók nagyon pontosan dobhatók akár nagy(obb) távolságba is, miközben szinte hangtalanul csapódnak a vízbe. A halak csak akkor ugranak el tőle, ha véletlenül rádobjuk a hátukra, egyébként nem zavarja őket.
A lebegő pellet fent tartja a kis horgot is, de nem az idők végezetéig, mert átázva már lesüllyed, így 5-10 percenként ezt frissíteni kell! A horog és az úszó távolsága 60-80, maximum 100 cm legyen, nekem ez vált be. Az úszó köré lőtt szemekre egyre több hal gyűlik össze és előbb vagy utóbb, ha jól van felkínálva a csalink, az is gazdára talál. Nagyon izgalmas és látványos, amikor a ponty egyszer csak bekapja a horgunkat, majd víz alá rántja az úszónkat is. Fontos, ekkor nem szabad kapkodni!!! Meg kell várni, amíg megfeszül a zsinór, vagy már szól az orsó fékje is. Nagyon sok kapást elszúrtam azzal, hogy azonnal bevágtam, ahogy beszippantotta a ponty a csalit. Ezek rövid fárasztás után távoztak. Szóval a türelem pontyot terem!
Ez a módszer nagyon izgalmas és látványos. Amikor a mederfenéken horgászunk, csak sejtjük, hogy mi történik, itt viszont LÁTJUK! Hasonló, mint a legyezés, amikor látja a horgász, hogy milyen hal jön fel a műlégyért.
Mekkora halakra lehet számítani? MINDEN méret és korosztály feljön a víztetőre csemegézni, időnként akkora pontyszájakat láttam, hogy a döbbenettől megszólalni sem tudtam. Sőt, feljönnek az amurok és a nagyobb kárászok is. De mint korábban írtam, abban a pillanatban, ahogy feltámad a szél, ahogy a legapróbb hullámzás borzolja a vízfelszínt, eltűnnek a halak. Ha ez nem enyhül, ne legyünk restek helyet változtatni. Ehhez a módszerhez nagyon kevés cucc kell, ezt kézbe véve gondolkodás nélkül célozzuk meg a tó szélcsendes sarkát, ahol ha vannak halak, 5-10 percen belül megmutatják magukat. Ha 20-30 perc elteltével sem fogtunk a legígéretesebbnek tűnő helyen sem halat, akkor viszont nincs mire várni, ismét helyet kell váltani!
Mozgalmas, nagyon látványos és jó horgászat ez! Amikor mindenki a mozdulatlan spicceit nézi, akkor ezzel a módszerrel, a legmelegebb napokon is komoly mennyiségű halat lehet partra segíteni. Nem tagadom, hogy ez lett most a kedvenc nyári módszerem, jobban szeretem, mint a feedert!
Próbáljátok ki ti is, jó szívvel ajánlom!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Takács Péter
Videó: Takács Péter
