Késő tavasszal vizeink hőmérséklete már kellően magas, felpezsdül a víz alatti élet, majd kedvenceink is egyre több táplálékot fogyasztanak. Sajnos ebben az időszakban már a törpék is meglehetősen aktívak, persze semmi nincs veszve. Elő a matchbotot!
Május: számomra az úszós horgászat legkedvesebb időszaka. Számos szép fogást köszönhetek a májusi feltolós úszóval történő horgászatoknak, így ez a módszer is nagyon közel áll hozzám. Tehát finom matchbotos kárászhorgászat, szelektíven, feltolós úszóval, törpementesen, ahogy én csinálom.
Egy Nevis Motive Carp Match 10-30 grammos pálcát használok háromkilencvenes hosszban. Egy mindenes, igazi univerzális bot, nagyon kezes és könnyű, ezért hamar megszerettem. Már egy éve nyúzok egy by Döme Team Feeder Gold Serie 5000 orsót, amely számomra annyira kézre áll, hogy úgy döntöttem, matchbotra is ezt a típust fogom használni, ezért beszereztem még egyet. Súlyban, méretben és áttételben is tökéletes, így nem is volt kérdés, hogy mi kerüljön a pálcára.
Az úszó besúlyozása természetesen az antenna hegyéig történik. Kétféleképpen szoktam az eresztéket belőni. Az egyik esetben a csalim csak épphogy „karcolja” az aljzatot, ezt a felkínálást rendkívül kedvelik az ezüstkárászok. Ha ez nem hozza meg a kívánt sikert, akkor egy kicsit még ráhúzok és az eresztéket úgy állítom be, hogy majdnem a teljes ólmozás a fenékre kerüljön, tehát az úszóm majdnem elfekszik a felszínen. Ha nem az utóbbi, akkor az előbbi, de az egyik beállítás biztosan működni fog.
Zsinór tekintetében az évek során számomra tökéletesen bevált feederbotos horgászataim során a by Döme Team Feeder Super Sensitive monofil, így matchbotos horgászatok alkalmával szintén ezt a zsinórt preferálom, olyannyira, hogy a főzsinóromat és az előkémet is egyaránt ebből kötöm. Az előke általában egy mérettel vékonyabb a főzsinórnál. Az ólmozást sem bonyolítom túl, a főólmozást igyekszem egy vagy két szem nagyobb sörétből kialakítani, majd egy kisebb jelzőólom kerül az előke közepére, amely többnyire 25-30 centiméter hosszúságú.
A téma egyik sarkalatos pontja az etetés: a mit, mikor és mennyit? A válaszom az, hogy semmit. Igen, etetés nélkül horgászom, szimpla csalis technikával. Ha jókor vagyunk jó helyen, a nappali órákban a puszta csali is elegendő, hogy egy jót kárászozzunk ezen a csatornán. Számtalan esetben megtörtént, hogy a növényzet közelében behulló egy szem kukoricára éhesen vetették rá magukat a kárászok, ezért mindenképp indokolt a hínáros és egyéb vízinövényekkel tarkított részek horgászata. Természetesen kerüljük a túl puha, ízes vagy aromás kukoricákat, minden esetben kizárólag frissen főtt takarmányt használok.
Úszókból előnyben részesítem a jól látható, vastag antennával rendelkező darabokat, főként 3 és 4 grammosakat használok. A teherbírást illetően kisebbet semmiképp nem javaslok, hiszen a Zsitva egy öntözőcsatorna, minimális folyás vagy áramlás mindig van, ezért a kisebb úszókkal már igencsak körülményes lenne a horgászat. A kapások zöme a süllyedést követően, a csali fenékre érésekor következik be. Öröm látni, amikor az úszónak esélye sincs beállni a megfelelő pozícióba, ugyanis menten leveri egy termetes kárász a csalit.
Bónuszhalakra itt is lehet számítani: ugyan ritkábban, de pontyok is kerülnek horogra az említett technikával. Hideg vízi pontyhorgászataim során már többször is fogtam pontyokat az ilyen szimpla csalis technikával. Úgy látszik, a melegebb hónapokban sincs ez másként, bődületes csatákban lehet részünk a finom felszereléssel, amikor beugrik egy-egy ponty a kárászok közé és megtetszik neki a csalink.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
