Egy teljesen ismeretlen vízen meghatározni a legeredményesebb horgászmódszert, eltalálni a legjobb etetőanyagot nem kis feladat. Valódi csapatmunka kell hozzá! A meglevő tapasztalat, tudás a helyi viszonyokra szabva hozhat csak eredményt. Öt napunk volt minderre, szombatra, az első fordulóra már letisztult taktikának kell rendelkezésre állni.
Előre kidolgozott mátrix szerint, meghatározott részein horgászhat minden csapat a versenypályán. Mindezt abból a célból, hogy lehetőleg minden ország, az összes szektorban gyakorolhasson. A szervezők sajnos nem álltak a helyzet magaslatán a rács elkészítésekor, mert csapatunk, egyedülálló módon minden egyes nap olyan helyen horgászott, ami előző nap teljesen üres volt. Tehát egy gramm etetőanyag, egy darab csali nem került a vízbe ezeken a horgászhelyeken. Természetesen reklamáltunk, sajnos változtatni már nem volt mód, de a szervezők megengedték, hogy a délutáni edzés idő leteltével feletethessük a következő napi helyünket. Saját költségen.
A versenypálya teljesen egyenletesnek tűnik első ránézésre. Közvetlenül a part mellett a meredek fal tövében másfél méteres a víz, majd kisebb nagyobb törésekkel, egyenes platókkal megszakítva mélyül, a 14,5 m-es bot hosszúságában jóval 3 m feletti a mélysége. A víz egyébként érdekesen viselkedik. Néha teljesen áll, majd egyre gyorsuló módon folyni kezd valamely irányba.
Majd megáll, és ugyanezt teszi, de már 180 fokkal az ellenkező irányba. Teljesen rapszodikusan, a zsilipelésektől, hajó forgalomtól függően. Mindezt tetézi, hogy ezzel egyidőben a vízszint is változik, 10-15 cm-t. A pontos horgászatnál mindenképpen figyelni kell erre.
Két dolog kap roppant fontos szerepet ezen az Európa Bajnokságon véleményünk szerint. A versenyző előtti vízterület lehető legpontosabb feltérképezése, majd ez alapján annak eldöntése, hogy hova helyezi el az etetőanyagot. Talán még ennél is fontosabb a pontos, precíz etetés, és annak hasonló módon való meghorgászása.
A versenyszabályok ettől az évtől lehetővé teszik az etetőcsésze használatát. Ezzel a botvégre erősíthető eszközzel milliméter pontosan mindig ugyanabba a pontba helyezhető el az etetőgombóc. Nem csak pontosan, de minden hang nélkül történhet mindez.
Nem gondoltuk volna, mekkora jelentősége van a csendes etetésnek. Már az alapozó etetés is egyes csapatoknál ily módon kerül vízbe, de a ráetetés szinte minden csapatnál kizárólag csészével történik. A folyamatosan kapó keszegnép, már egy diónyi gombóc csobbanásától is hosszú időre távozik az etetésről. Természetesen a módszer legkiválóbb művelői az angol csapat tagjai, Ők már számos hazai versenyen alkalmazhatták, így hatalmas rutinnal rendelkeznek e téren is.
A csapatunk kétféle horgászatra készül. Egy fix 14,5 m- es távolságra való horgászattal, ebben a távolságban nagytestű dévérkeszegek a leginkább áhított zsákmány az edzésnapok tapasztalatai alapján. Nagyon jó szolgálatot tehet, a rövid rakós botos horgászat is. Ez helytől függően akár topsettel, vagy topset plusz néhány bottag távolságig mehet. Apró bodorka, dévérkeszeg, sügér és durbincs lakja a part melletti vizet, de akadt jó néhány 25 dkg feletti bodri is horogra.
Mint minden ilyen hosszú vízszakaszon, itt is vannak halas és kevésbé halbő szakaszok. A haltalanabb részeken kiváló eredményt hozhat a rövid bot, míg a nagydévérekben bővelkedő szakaszokon a hosszúbotos horgászat a fő irányvonal. Azokban a szektorokban, ahol más csapatok szinte halat sem érintettek, mi egészen jó eredményeket tudtunk produkálni. Az edzések alapján az a véleményünk, hogy jó irányba haladunk, annak ellenére, hogy naponta "szűz" pályán kell horgásznunk.
Ezt mutatja az a tény is, hogy napról-napra egyre több a "megfigyelő" horgászaink mögött. Nagyon sok múlhat a sorsolásunkon. Sajnos lesz több olyan szektor, aminek az egyik fele gazdag nagyhalban, míg a másik felén jó, ha egy kilogramm apróság vadászható össze. Ennek megoldása már nem a csapat tudásán múlik, itt a szerencse kezében vagyunk.