Prylbychi-horgásztó Ukrajna legjobb pontyos horgásztava, ahová 2015-ben már második alkalommal hirdették meg a „Feeder Super Maraton 30” elnevezésű páros feeder versenyt. 2014-ben sajnos egészségügyi okok miatt kénytelen voltam az utolsó napokban lemondani a részvételt, de 2015-ben a versenynaptáramban ezt karikáztam be pirossal, fel is kellett adnom érte a Hajdúsági Feeder Bajnokság első fordulóját, és így idén ott már nem rúgok labdába.
A helyszín
A horgásztó Prylbychi település határában terül el, innen is kapta a nevét. A Prylbychi horgásztó víztározóként is üzemel, amiről legfőképp óriási gátja árulkodik. Maga a víztükör 120 hektáron terül el.
A tó eléggé vadvíz jellegű, aki meglátogatja, az nem érzi úgy, hogy egy mesterséges tó partján áll. Több tíz éve nem eresztették le vizét, sok óriás vad ponty lakja. Épp akkor, amikor e sorokat írom, kapom az e-mailt az egyik ottani cimborámtól, hogy megfogták az új tórekord pontyot. A gyönyörű tőponty súlya 25.900 gramm. Na, ezen a vízen kellett helyt állnunk, ahol minden kapásban benne van Ukrajna pontyrekordja is akár.
A tó méltán híres az ukrán horgászok körében, hisz évek óta sok rangos verseny helyszíne. Itt rendezik az Ukrán Pontyfogó Kupát és a bajnokság záró fordulója is itt zajlik rendszeresen. Mindez a rendszeres ponty- és amurtelepítéseknek köszönhető. Sajnos Ukrajnában nagyon kevés az ilyen jellegű víz, nincsenek helyesen megformálva a jogi szabályzatok, amik a horgászatot kezelnék, ezért a vizek zömét kirabolták, és nincsenek telepítések sem. De reménykedünk, hogy egyszer Ukrajnában is lesz annyi horgászati lehetőség, mint Magyarországon!
A verseny
Megemlítenék pár főbb szabályt erről a versenyről. Ez egy 30 órás páros feeder verseny, ahol a páros mindkét tagja egy szektorban helyezkedik el. A felkészülést erre a versenyre már 2014-ben elkezdtem, akkor még nem tudtam, ki lesz a csapattársam, úgyhogy magam kezdtem bele az információgyűjtésbe. Alaposan áttanulmányoztam a 2014-es versenyről készült videót, átolvastam rengeteg beszámolót, beszéltem ottani horgászokkal... összegezve a képet 2015 áprilisában már biztosan láttam, hogy ezt a versenyt - ha nem is simán, de - meg lehet nyerni. A tavalyi bajnok páros városomból, Beregszászból való volt, jó ismerőseim, sok versenyt vívunk meg idehaza egymás ellen. Ha nekik sikerült, bíztam benne, hogy nekünk is sikerülhet.
Miért voltam ennyire biztos magamban? Egyszerű a magyarázat: áttanulmányozva a tavalyi versenyt észrevettem, hogy a győzelem kulcsa a 100+ méteres dobásokban rejlik. Döme Gábornak köszönhetően e távolságok csapatunk számára elérhetőek lettek, hisz a nevével fémjelzett Spro Master Carp botok 420XH méretben könnyedén megbirkóznak ezzel a feladattal. A többi csapat nem rendelkezett ilyen botokkal, így ezt a technikát nem tudta alkalmazni. A Pellet Feeder kosár számukra ismeretlen eszköz volt. Ezek tükrében csapattársammal, Balog Lóránttal és koordinátorunkkal, Cseh Istvánnal bizakodva vágtunk neki a nem rövid (310 km hosszú) útnak a verseny helyszínére, Prylbychibe.
A 5 órás út, olyan gyorsan véget ért hogy szinte észre sem vettük és már a Prylbychi tó partján voltunk és csodálhattuk a vizet ahol másnap reggel kezdetét veszi a 30 órás megmérettetés Ukrajna legjobb ponty-feeder párosai között.
Miután túl voltunk a regisztráción, elindultunk megkeresni barátainkat, a másik két beregszászi csapatot, a tavalyi győztes „BBH”-t és a „Tutu Feeder Team”-et. Ők már hajnaltól kint voltak és edzettek, nekünk sajnos nem sikerült hamarabb jönni, így nem volt lehetőségünk az edzésre.
17 órakor megkezdődött a sorsolás, amin összesen 55 csapat jelent meg. A beregszászi csapatok közül mi húztunk elsőnek és az „A” szektor 5. helye lett a miénk, a BBH A8-at húzott, a Tutu Feeder Team pedig B26-ot, ami a „B” szektor legszélső helye volt.
A sorsolás végével minden csapat elindult elfoglalni horgászhelyét. A start reggel 5 órára volt kihirdetve. Megérkezve helyünkre örömmel láttuk, hogy jó sült el a kezem a sorsolásnál, egy széles tiszta hely volt a miénk, aminek jobb oldalán még egy kisseb fapalló is volt, ami 2 méterre benyúlt a vízbe - gondoltam is rögtön, hogy jó hely lesz a dobásokhoz. Sötétedésig még maradt 1-2 óránk, ezért nem húztuk az időt és tábort építettünk.
Gyors vacsora után megkezdtük az etetőanyagjaink előkészítését, hogy reggelre elérjék a tökéletes állagot, és minden nagyobb összetevő kellőképpen magába vegye a vizet és az aromát. Két jó, bevált, sok vízen bizonyított etetőanyag-kombinációval készültünk erre a versenyre, egy édessel és egy halassal. Az édes etetőanyag alapját a Haldorádó Gold Feeder Secret Carp etetőanyag alkotta, amit 2:1 arányban a Haldorádó Fluo Energy Mega Citrom etetőanyaggal kevertünk. A keveréket Mega Citrom ízesítésű Fluo Flavor aromával és melasszal locsoltuk. 3 kg-hoz 1 flakon Mega Citromot adagoltunk és 300 gramm melaszt. Második keverékünk 3 etetőanyag kombinációjából állt össze: 2 csomag Pelletes Fekete, 1 csomag Total Fish, 1 csomag Prémium Halibut. Az aroma 1 flakon Top Method Green Pepper és 1 flakon Tenger Kincse Aroma Tuning volt.
Az ébresztőt reggel 4-re állítottuk, de az adrenalin már 3-kor nem hagyott aludni, ezért korábban keltem és ébresztettem a srácokat is, várt ránk még egy-két etetőanyag-áttörés.
Miután ezzel készen voltunk, még egyszer ellenőriztük a szereléseket és vártuk a 30 órás ponty-feeder verseny kezdetét jelző dudaszót. Pontban 5 órakor meg is szólalt. Elkezdődött! 110 etetőkosár repült a vízbe egyszerre, megtörve a tükörsima vízfelületet. Gondolom, a halak az hitték, kitört a háború. Mi alapozó etetéssel kezdtük a versenyt: 90 méterrel előttünk a víz alatt egy 50 cm magas plató húzódott, azt vettem célba és oda etettem be 20 etetőkosárnyi etetőanyagot az édes keverékből. Ezzel is kezdtünk horgászni, a 2. számú keveréket az éjszakai horgászatra készítettük, mert valami oknál fogva ezen a vízen éjszaka inkább a büdösebb, halas etetőanyagok és csalik sikeresek. Ezt a tippet az itt többet horgászó és versenyt nyerő barátaimtól kaptam.
Lassan telnek a verseny órái, már túl vagyunk az első 5 órán, a mi „A” szektorunkban - ahol 29 csapat van - még senkinek nincs hala, Prylbychi nem a megszokott arcát mutatta nekünk, nem lesz könnyű verseny, ez már látszik: ha még a kárász sem akar enni, itt nagy bajok vannak.
Neten rákeresünk az időjárás-előrejelzésre és láttuk, hogy délután 16 órától egy hidegfront ér el minket, ami sok csapadékot hoz magával, úgyhogy a maradék, kb. 20 órát erős, szakadó esőben, széllel tarkítva kell lehorgásznunk. Jön a hír, hogy a „B” szektorban már van egy 3 kg-os ponty meg egy pár csapatnál kárászok, nem hiába fúj arra a szél. Délután 13 órakor kapjuk a hírt, hogy az egyik szintén megyénkből való csapat megfogta a verseny eddigi legnagyobb halát, egy 13,9 kg-os tükörpontyot! Ettől a kedvünk nem lett jobb, de legalább a mieinknek van szerencséjük. Nem sokkal egy újabb csaliváltás után csapattársam, Lóránt spicce rohamosan kezdett a víz felé hajlani. Lóránt résen volt és máris elkezdte fárasztani első halunkat, amiről sajnos pár másodperc múlva már tudtuk, hogy nem ponty lesz, hanem egy kárász. De sebaj, az a fő, hogy halunk van! Sikeresen megszákoltam a szemre kb. 500-600 grammos kárászt.
15 órakor eljött az első mérlegelés ideje. A kárászunk végül 930 grammot nyomott, ennek köszönhetően 9 órával a verseny megkezdése után vezettük az „A” szektort, mivel rajtunk kívül itt még senki nem fogott halat.
Az 1. és 2. helyen megyénkből való csapatok voltak, mi az összetett 5. helyen álltunk, és első helyen a szektorunkban. Közeledett az eső, kezdett erősödni a szél, de sajnos nem felénk fújta a halat, hanem ellenkező irányba, a „B” szektor felé. Készültünk az embert próbáló északára. 17 órakor leszakadt az ég, bebújtunk az ernyők alá, de azért a 30 percenkénti újradobást folytattuk, bíztunk abban, hogy előbb-utóbb bejön a taktika.
Lóránt továbbra is a 90 méteren kialakított etetés széleit faggatta, én tovább keresgéltem 100-120 méter közt, hátha messzebb vannak a halak az etetéstől. 19 órakor újabb mérlegelés volt, ami hozzánk nem jutott el, mivel nem volt halunk. De hozták a papírt az eredményekkel, amin azt láttuk, hogy azzal az 1 kárásszal még mindig az 5. helyen állunk. Az 55-ből 9 csapatnak volt hala, a mi „A” szektorunkban rajtunk kívül még mindig nem fogott senki halat. 19:30-kor újra rádobtam 20 Pellet Feeder etetőkosárnyi kaját az etetett helyre, reménykedve abban, hogy éjszaka a halak kapókedve jobb lesz.
Már ránk is sötétedet keményen, az eső pedig esett megállás nélkül. Gergő barátomat hívom telefonon a Tutu Feeder Team csapatból megtudni, mi újság. Ők a B26-on ülnek. Boldogan újságolja, hogy sikerült fogniuk egy amurt és volt rontott kapásuk is. Az ő csapatuk a Haldorádó Fluo Ördögűző termékeivel indult neki ennek a versenynek, B tervük nem volt, csak ennek az ízvilágnak szavaztak bizalmat, és úgy látszik, nem nyúltak mellé. Az amurjuk súlya 5,21 kg volt, aminek ilyen halszegény időszakban nagy az értéke.
21 óra után elkezdtek jelentkezni nálam valami gyenge beleúszások és nem sokkal utánuk meg is érkezett az első kapásom, de sajnos újra egy kárász vette fel az eper ízesítésű 11 mm-es Quatro pop-up minibojlit. A hal kb. 400-500 g-ot nyomott. Gyors újracsalizás és szerelék újra bevetve. Ezután pár percre Lóránt is fogott egy kárászt ugyanazzal a csalival. Aztán fél 11-kor jött az a kapás, amire oly régen vártunk: Lóránt feedere karikába hajlott, a Spro Team feeder orsó nyeletőfékje megtörte a csendet és a gyors bevágás után elkezdődött a fárasztás. Nem volt kétségünk afelől, hogy ez egy jó hal lesz, mert szép komótosan kezdett oldalazni. Én a merítővel mentem elé, mivel a partszélben elég sekély volt a víz, Olyan 10 méterre lehetett tőlem, amikor először megpillantottam fejlámpám fényében: jóval 5 kg felett volt. Meglátva engem még visszatört egyszer-kétszer, de Lóránt ügyes manővereinek köszönhetően sikerült második próbálkozásból alátolni a merítőt. Kiemelve a vízből már sejtettem, hogy 8 kg körüli lesz.
Gyorsan pontyzsákba helyezve már folytattuk is a horgászatot, hátha nem volt egyedül az etetésen. De sajnos még egy kárászon kívül a reggeli mérlegelésig mást nem sikerült fogni, pedig éjjel 2-kor váltottunk a 2-es számú etetőanyagunkra. De az éjszaka azért szektorunkban is történtek megmozdulások: az A8 helyen - ahol a BBH csapat ült - éjjel 1 órakor 25 perc leforgása alatt 2 db pontyot fogtak, amik fejenként 9+ kilogrammot nyomtak. Hát, ilyen ez a horgászszerencse. De sebaj, nem csüggedünk, dolgozunk tovább! Az eső és a szél komolyan próbára tesz mindenkit, nem sokan maradnak éjfél után kint, mindenki bebújt a sátrakba, sokan már hitüket is vesztették, de mi még ülünk, várjuk a pontyokat.
Reggel 8:00 - mérlegelés: az éjszaka után 16 csapat rendelkezik már hallal, az éjszakai halaink felnyomtak minket a 3. helyre. Az 1., 3., 5. helyen városunk, Beregszász csapatai vannak, ez már szerintem valamit jelent, de a végéig még van 5 óra, és bíztam abban, hogy még meglesz az az első hely nekünk.
Újradobok az édes kajából 15 etetőkosárnyit a 90 méteren lévő etetésre. Kosárba már csak a halas kaja megy, ha megkérdezné valaki, minek, azt válaszolnám: nem tudom, a belső megérzés ezt súgja. 10:30-ra már van egy pár kárászunk és sikerült fognunk egy 2,5 kg-os pontyot, jönnek hozzánk mérlegelni. A mérlegelés azt mutatja, hogy már csak egy pár dekával maradunk le az 1. helytől. Beállt az etetésünkre a kárász, azt próbáljuk fogni, a csali 1 szem Top 10 pellet Magyar Betyár ízesítésben 8 mm-es fokhagymás Quatro pop-uppal meglebegtetve.
Telik az idő, nagy versenyben vagyunk az A8 helyen horgászó BBH csapattal, fej-fej mellett haladunk. Nekik is beállt a kárász és valahogy sikerült fogniuk egy 2,56 kg-os pontyocskát. Beelőztek minket, de még hátra van egy óra, nekünk elég egy 6 kg-os ponty, és nyerünk… :) … de csak nem jön. 40 perc marad a végéig, amikor Lóránt csapattársam feedere spicce majdnem 90 fokos szöget mutat, és a berántást követően jó súlyt érez a másik oldalon! 1 másodperc alatt sok minden átfutott az agyamon - ezt vártuk, meglesz az az első hely… de néhány másodperc fárasztás után a főzsinór meglazult! Azt hittük, elindult hirtelen ránk, de kiderült, hogy nem...
Olyan 45-50 m-es távon elszakadt a zsinór - hogy hogyan történt ez, számomra mai napig megmagyarázhatatlan. Olyan érzésem van, hogy az égiek fentről egy ollóval elvágták a zsinórunkat. Inkább nem írom le, miket beszéltem akkor össze. Éreztem, hogy ez a vég. De még szaporán visszadobtunk és fogtunk is egy kárászt, de az már sajnos nem volt elegendő a sikerhez. Verseny lefújva!
Az eredmény
Hosszú pakolás következik, az eső csak nem akar elállni, esik és esik. 1 óra múlva sikerül bepakolnunk és elindulunk az eredményhirdetés helyszínére. Ekkor még nem voltunk tisztában azzal, hogy hol végeztünk… elsők nem vagyunk, az biztos, ám nem volt semmi infónk, hogy ki hogyan fogott az utolsó órákban, de nagyon bíztunk a dobogóban.
Megkezdődött az első 10 csapat eredményhirdetése… már túl vagyunk az 5. helyen, jön a 4. hely! Nagyon remélem, nem mi leszünk, de kihirdetik, hogy 16,68 kilogrammal 4. helyen végzett a „BUM” csapat (erről a csapatról tudni kell, hogy az egyetlen ukrán feeder világbajnok, Olekszij Strásnij az egyik versenyzője). Jöjjön a 3. hely! 17,03 kilogrammal a Haldorádó (UA) csapata végzett, vagyis mi! Ekkor kettős érzéseim voltak: örültem, hogy megvan a dobogó, de szomorú voltam, hogy nincs meg az 1. hely, ami nagyon közel volt. Második helyen a Tutu Feeder Team végzett 19,95 kg hallal, az utolsó órában a srácoknak sikerült fogniuk egy 7,79 kg-os pontyot, ami a dobogó második fokára helyezte át őket. A győztes pedig 24,29 kilogrammal a BBH csapata, akik 2014-ben is megnyerték ezt a versenyt.
Összegzés
A 4. hely kihirdetése után tudatosult bennünk, hogy a dobogó mindhárom fokán beregszászi csapat áll majd. A verseny előtt mintha éreztem volna, mert mondtam a fiúknak, már ideje lenne, hogy egy versenyen a dobogó mindhárom fokán beregszászi csapat vagy versenyző álljon, és tessék, megtörtént! Ha azt mondanám, hihetetlen, akkor hazudnék, mert erre számítottam, csak más sorendben. Miért? Mert a technika, amivel mi horgásztunk, sokban eltért a többi csapatétól. Az egyik helyi versenyző mondta is, hogy nem is tudja, hogy lehet ezeket a beregszászi fiúkat legyőzni, annyira távol áll tőlük az effajta technika. Sokan számítottak a kárászokra, amik súlya jellemzően 200-800 gramm között mozog, na meg a véletlen beugró pontyokra. A maximális távolság, amit meghorgásztak az 70-80 m, de inkább 50-60 m. Meg kell mondanom, e taktikának volt alapja, mivel a 2014-ben a 2. helyen végző csapat 76 kilogrammal zárt, amiben nem volt ponty, csak kárász. A mi 3 csapatunk első perctől csak pontyra számított és a 100 méter körüli vagy a fölötti távolságokra, erre építettük fel a stratégiát, és meg is lett az eredménye. Etetőanyagunk is már sok versenyen bizonyított, és most sem hagyott cserben. Ezúttal a 2 számú, halas jellegű volt a favorit a halaknál, de a horgászhelyre az alapozáshoz használt édes kaja csalta őket, viszont ha azt tettük kosárba, halat nem adott - ez is egy érdekes dolog. A második helyen végző Tutu Feeder Team csapata is Haldorádó etetőanyaggal indult és nyert. Ők az Ördögűző mellett tették le a voksukat. A nagy távolságokat ők is Döme Gábor nevével fémjelzett 420XH Spro Team Feeder botokkal oldották meg, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni Döme Gábornak, hogy hozzájárult csapatunk nevéhez és mindazt, amit tőle tanulhattunk, azt most kimagasló eredményekre váltottuk. Bízom benne, hogy jövőre meglesz az első hely…
