Minden simán zajlott le, csak a halak élőhelyével - nevesítve a Dunával - nem volt minden a legnagyobb rendben, de ne rohanjunk ennyire előre… Igyekszem kronológiai sorrendbe szedni az eseményeket - hozzáteszem, nem lesz egyszerű feladat, ugyanis sok minden történt a felkészülés, helykialakítás, verseny előtt, alatt, után! Kezdeném azzal, hogy a Duna igencsak nem volt kegyes hozzánk, enyhén szólva sem! :) A félreértések elkerülése végett a fotók nem illusztrációk, tényleg sokan voltak önzetlenek, akik egészségükkel, ruhájukkal nem törődve rontottak be a vízbe, hogy elfogadható állapotokat teremtsenek az indulók számára.
Az első és a második helykialakítás felesleges munka volt, ugyanis azok a területek is víz alá kerültek a verseny előtti napokban! Miután Cila Neszmély legmagasabb pontját választotta végső alternatívaként, az utolsó pillanatra maradt a pálya kialakítása.
Péntek este Cila hősiesen a vízbe gázolt ruhástul, és egy kötélre erősített gereblyével takarította el a terepakadályokat! Az első gereblyés-pecás, akit nem küldtem el magamban, vagy félhangosan melegebb éghajlatokra! :)
Amit kidobált a vízből (üveg, gally, hínár...), azt a helyi erősítéssel egyetemben Cila lánya, Szandra, Bagolykeszeg és még jó páran eltüntették.
Eközben azok, akik már a verseny helyszínén voltak illetve folyamatosan érkeztek, kempinget alakítottak ki a frissen kaszált füvön és a lehető legjobb hangulatban ütötték el az időt! Voltak, akik nem tudták meghazudtolni pecás mivoltukat, és a napijegy érkeztével azonnal botot ragadtak és pecázni kezdtek - mint később kiderült -, szerény eredménnyel! Volt, aki a keszegeket akarta horogvégre csalni, volt, aki a márnákat akarta kizökkenteni mindennapi ritmusukból. Azonban volt egy pecás, aki meg akarta mutatni, hogy ki a legény a gáton! Duba volt az, aki saját elmondása szerint harcsázni próbált a nagy halom harmatgilisztával, amit először egy kis májas dipben úsztatott meg, aztán por állagú sajtkoncentrátummal panírozott.
Lassan, az éjfél közeledtével többen nyugovóra tértek, de az éjszakai baglyok, nevükhöz méltóan állták az éjszakai nyirkos időt, de végül ők is belefáradtak és kifeküdtek.
Szombat - a verseny napja egy kicsit rozsdásan indult, talán Medlac kolléga retúr süllője segített a kételkedőkbe és a fáradt horgászokba életet lehelni! Sokan gondolták, ahol süllőt lehet fogni, keszeget gyerekjáték lesz! :)
Miután kisorsoltuk a helyeket és megvolt az alapetetés, kezdődhetett a verseny! Kemény feladatot kaptak a pecások, ugyanis a napok óta tartó áradás megállt, a Duna éppen a verseny ideje alatt kezdett el erősen apadni! Volt, aki a ládájára mezítláb, bokáig érő vízben ment be, de az első forduló végére jóformán száraz lábbal jött ki! Az indulókat rendesen megtréfálta a vízszint, a hordalék, uszadék…
Már az elejétől nagy versenyben volt Dunken és Larvas kolléga, sorozatban szedték a sneciket! Az első forduló végeztével 68-69 volt az állás.
A második fordulóban lassan, de biztosan kezdett körvonalazódni a végeredmény. Erre fittyet hányva Egil megfogta a verseny legnagyobb halát egy 1,22 kg-os dévér személyében! Ezzel a termetes keszeggel fel is iratkozott a harmadik helyre, ahonnan már nem lehetett letaszítani!
A mérlegelést követően megejtettük az „uzsonnát”, ami marhapörkölt volt nokedlivel, házi kenyérrel és káposztasalátával. Az étkezés végeztével következett az eredményhirdetés.
Az első és második forduló azt lehet mondani, hogy kiegyensúlyozott volt a fogási eredményeket tekintetbe véve. Az apróhalazás meghozta a gyümölcsét, ezzel a módszerrel szinte biztos volt a dobogós helyezés. A végeredmény a következőképpen alakult:
I. Takács Zoltán - Larvas
II. Kenyeres László - Dunken
III. Révi Béla - Egil
Legtöbb hal: Larvas, 106 db (2,32 kg)
Legnagyobb hal: Egil, 1,22 kg (dévérkeszeg)
A találkozóval kapcsolatban a következő szavak, jelzők jutnak eszembe elsőre: peca, hal, verseny, jó hangulat, barátság, tereprendezés, extrém körülmények…
Felesleges ennél többet írni róla, aki ott volt, átérezte, aki nem, annak a fotók támpontot adhatnak, hogy elképzelje, miről maradt le! :)
A szervezés és lebonyolítás példás volt annak ellenére, hogy ezzel a felállással először rendeztünk ilyen bulit! :)
Ami nagyon jóleső volt számunkra, hogy az ország minden pontjáról tiszteletüket tették Dunaalmáson! Volt, aki a Dráva partjáról, voltak, akik Sajó menti vagy közeli településekről, illetve Budapestről és még sorolhatnám, hogy honnan érkeztek! Az esemény után páran ott maradtunk, beszélgettünk, pecáztunk… De ez már egy másik sztori!
Jövőre is várunk Titeket, és remélem, találkozunk!
Szerző: Bacsó Zsolt (m6sport)
Képek: Bacsó Zsolt (m6sport)
