Ismét nekem jut a hálátlan szerep: minősítsek egy eseményt, aminek létrejöttében aktív szerepet vállaltam. Ha csupa jót írok róla, önfényezésnek tűnhet, ha lefikázom, akkor meg méltán nézhettek agyalágyultnak. Aki ott volt, úgy is tud már mindent, aki nem jutott el, annak csak a szívét fájdítom. Tanácstalan vagyok… talán megpróbálom őszintén, ahogy a 4. Duna NHT történt, jöjjenek hát az események az én szemszögemből…
Az előkészületek már az előző esemény végén megkezdődtek. Agyaltunk, mit hagyjunk meg, min változtassunk, mikor legyen, milyen legyen. A kiíráson változtattunk, hogy ne legyen a verseny monoton, nem hagytunk pihenőt délben, hogy az eredmények szorosabbak legyenek. A nevezési díjakat a magunk bebiztosítására előre kértük. A kaját - a változatosság jegyében, hogy kétszer egymás után ne legyen hasonló étek - elterveztük: májusban sültek legyenek, az még sose volt! A kacsát csak később találtam ki, ma már másképp döntenék! De ne rohanjunk ennyire előre…
NHT mínusz egy hónappal megjelentettünk egy beharangozót és füleltünk, lesz-e egyáltalán valaki, akit érdekel?! Lett… nem lett, magyar lett, ááá, dehogyis… nem kettős állampolgár… na, ebből se jövök már ki! Nyúlt a lista, írtam a leveleket, kaptuk a postai csekkeket és egyre bátrabbak lettünk, egyre nyugodtabbak, hogy lesz 4. Duna NHT, de aztán megnéztük az időjárási és vízállási előrejelzéseket! Bár ne tettük volna, pontosabban bár ne azt láttuk volna, amit …esőt, szelet jósoltak, ráadásul ahol eddig nyugalomban ülve horgászhattunk, ott most búvárruhában sem érezhettük volna túl (?) jól magunkat! A töltés lábát mosta a víz, mi meg kerestük a remény halat, mert a remény hal meg utoljára!
Én persze bíztam… magamban, de ez kevés volt! Aztán az utolsó héten jobb hírek érkeztek, APAD ERŐSEN! Akkor meg attól idegeskedtem, ez a haljárást nem segíti! Mindegy, halat végül is nem ígértünk senkinek! Igyekeztem is azonnal megnyugtatni mindenkit, nem lesz baj! És hittek nekem… jöttek megint, csapatostul!
NHT mínusz három nappal kacsát vettünk… aki nem akarja elveszteni önmarcangolás következtében a maradék haját, annak ajánlom, jól nézze meg, mit vesz! A kacsát megpucolni lehetetlen, mi mégis megpróbálkoztunk vele, szemöldökcsipesszel, 8,5 órán keresztül, idegalapon, fáradtan, pánik-közeli hangulatban! Köszönet nőmnek, nélküle még mindig ott őrjöngenék a konyhapultnál! Rövidre fogva ezt a témát: kacsa tepsibe be, pác rá, hűtőházba be, kő a szívről le (félig-meddig, hisz még nem tudtunk, milyen is lesz)!
Nekifogtunk a másnapi indulás előkészítésének. Reggel indulás, pályatakarítás, favágás, táborhely-kialakítás. Aki ott volt, az tudja, miről van szó, aki nem, az maximum csak sejtheti, mekkora munkát végeztünk azon a terepen, ahol pár nappal előtte még a Duna rakta le hordalékát!
Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy megköszönjem a segítséget Zéknek, aki vágta a fát hűvös halomba, amit Sori, Kbaloo és Boylee távolított el a horgászhelyekről. Én, ezt elismerem, a könnyebbik végét kaptam el a melónak, ami ettől mégis felelősségteljesebb, a kijelölő cédulák letűzésével döntöttem el, ki hol fog majd versenyezni! Eközben Weaky és párja, Civil, valamint Szotyi alapos nagytakarítást végeztek a parton (nemcsak a pályán, hanem amíg bejárható volt a part), töménytelen mennyiségű hulladékot gyűjtöttek zsákokba, ezzel is valamennyi terhet levéve a környezet válláról! A szemét elszállítását az ordasi polgármester vállalta, mint ahogy a tábori WC-t és a zuhanyzási lehetőséget a faluban is ő biztosította.
Ugye, mondanom sem kell, hogy a csapat motorja ismét Gátőr Gabi volt és az ő motorja, a „Bridzsnek” nevezett négykerekű rettenet!
Meg kell még említenem, hogy bár passzív, de előre eldöntött, rájuk ruházott szerep jutott Dubának, CsG-nek Origónak, Dávidnak és Hydrónak, etessék a pályát, fogják a halakat, hátha sikerülne a kicsi csapatnak egy finom halászlével meghálálnom az igyekezetet. Nem az ő hibájuk, hogy ez nem jött össze, kölyökmárnákból nem készítünk élelmet…
Szóval, köszönöm, barátaim a segítséget, nélkületek nem lett volna szombaton verseny!
Meg nem tehetném, hogy ne említsem meg a teremtésünk igazi koronáit, hisz nélkülük semmi, hangsúlyozom, semmi sem lehetett volna olyan, amilyen A szombati kajához (ahogy a „mindennapi kenyerünkhöz” is) járó krumplisaláta elkészítéséhez nagy lelkesedéssel álltak neki. Bográcsban főzték a krumplikat, pucolták, darabolták, keverték-kavarták. Nekünk pedig szalonnákat, sonkákat, kolbászokat sütöttek, tüzeltek (nem rosszra gondolni!) és mindenben gondoskodtak a megfáradtan „hazaérő” pályamunkásokról.
A hétvégén történt több olyan dolog is, amiket „egészségre ártalmasnak” minősítettük. Dunaparti Andrist valami kórság kapta el, ami annyira elhatalmasodott rajta, hogy a hazautazás mellett döntött. Reméljük, nem a sertésinfluenza egyik vállfaja támadta meg, bár az inkább Dzsordzsót érhette volna, mert malackodott, vízbe esett a fél nap alatt, amit ott töltött. Weaky bátor nőként a 14 Celsius-fokos vízben úszott egyet, de kifele jövet nem jól mérte be a kövezést és „túlúszott”… napokig monoklival kell a betegei elé állnia, nem hiszem, hogy akar róla beszélni! Én pedig bemutattam a hátramenetben, nagy sebességgel, vertikálisan és horizontálisan is 360 fokos pörgéssel fűszerezett quadozást.
Nem kellene már végre arról olvasnotok, amiről szólnia illene ennek a beszámolónak? Bocsássatok meg, de még mindig nem értem a szombathoz! Az elején azt sem tudtam, miről fogok írni, most meg azt se tudom, mikor fogok odajutni, ami a lényeg!? Apropó, de mi is a lényeg? A jó hangulat, a csapatszellem, a barátságok, a közös programok. Mert voltak ilyenek is! Első este „ektiviti estet” tartottunk, ahol mindenki bemutathatta, hogy mutat be, amikor bemutat. Nem szeretném magam fényezni, de a Duna partján a tűz és a fejlámpák fényénél sikerült elmutogatnom a „Bahamák” szót… ma sem tudom, hogy sikerült kitalálni!
A hosszú hétvége igazi műsorszáma a péntek esti „Ki mit (nem) tud só” volt az ordasi nyárfás(y) mulatóban. Az ötletgazdák Szelina tehetségtől túlcsordult, fáradhatatlan gyermekei, Rubina és Xavér voltak, akik rögtön egy fenomenális modern tánc bemutatóval kezdtek, magasra téve a mércét! Nem írom le végig az egész műsort, csak címszavakban jelzem, hogy hallottuk Szelináékat családilag kvakk-kvakkolni, több szólamban (Sanya egy igazi tenor volt), Weakyt egy Romhányi vers kapcsán a Tétova tevéről verselni, CsG-t konzerves üveg koponyával, Shakespeare Hamletje után szabadon, megtudni, lenni-e vagy nem lenni? Jeszyné Andi a kodályi népdalgyűjtésből származó, gramofon henger hangján előadott népdallal, ZékBrigi tánccal, Pecilaci pantomim műsorral (elmutogatta, amint Duba leveri a halát kiemeléskor), Sori egy szép székely dallal, MuZo latin halnevekkel, jómagam a pancsoló kislány több stílusban elénekelt változataival léptünk fel. A zsűrinek (Duba, Kbaloo, Boylee) nehéz döntés jutott szerepül és kicsit bundát éreztem, amikor a nőmet és engem is kihoztak győztesnek, bár, ha jól végig gondolom, a tehetség tagadhatatlan! Az est fénypontjaként a három tenor, a zsűri adta elő az Edda művek kissé átalakított nótáját, amiben a kör közepén állnak.
A fergeteges est után kellett mindenkinek a pihenés, hiszen már csak pár óra, és jönnek a versengők. És jöttek is, menetrendszerűen… hihetetlen az élet, sok ember, a világ sok pontjáról, egy közös célért… és jönnek és jönnek! Csodálatos az élet!
Reggel 6 órára már szinte mindenki ott volt, összességében is csak négyen nem voltak ott. A reggeli kávé és a velkám pálinka után a köszöntő következett, majd sorsoltunk, ki szerencsésen, ki szerencsésebben. Mindenki igyekezett a helyére, etettek, szereltek, készültek, várták a dudaszót. A versengés most egyetlen 7 órás futamból állt, igaz, senki nem futott sehova! Mivel a folyam áradt, a rutinosabbjai kihasználták az ebben rejlő lehetőségeket és úgy technikáztak, hogy minél közelebb tudják a halakat a horgukhoz. Ez volt, hogy sikerült, volt, hogy nem, mindenesetre a gébek értékelték az igyekezetet, mindenhonnan hallani lehetett az „érkezéseiket”. Több márna fogásáról jött hír, ami érdekes, az idén viszonylag sok kölyök márna jelentkezett - reméljük, lesz lehetőségük megnőni! Jöttek még jászok, karikák, dévérek, gardák. Az időjárás nem volt kegyes ismét, mert a havazáson, jégesőn kívül szinte minden jelenséget produkált a borongós, hűvös, viharos, szeles esőstől a ragyogó napsütéses, kánikulai nyáriig.
Délután háromkor a lefújást követően megkezdődött a mérlegelés, amit a pályabírók (Kbaloo és Gátőr Gabi) és Sori végeztek, miközben a konyhán már többen tüsténkedtek, miután megérkeztek a kemence szoláriumból a frissen sült, forró kacsák.
A versenyzők elért eredményeit a mellékelt Excel táblázatra kattintva 4. DNHT jegyzőkönyv (xls) ismerhetitek meg, itt csak a kupásokat írom ki.
Első helyezett lett a B szektor győztese, Origo (Vágó Ádám) 5.460 grammal, övé a vándorkupa is. Második lett a tavalyi kupaőrző, a C szektor győztese, Pinterz (Pintér Zoli) 2.830 grammal. Harmadik helyen Jantnerc (Jantner Csaba), az A szektor elsője végzett 2.340 grammal. (Nagy örömünkre szolgál, hogy Csabával találkozhattunk, mert személyében egy korrekt hozzáállású, jó szándékú, helyi halőrzéssel felhatalmazott és azt következetesen végző embert ismerhettünk meg!)
A legnagyobb hal fogójának járó kupa Sanyának (Szabó Sándor) járt egy 2.370 grammos márnáért.
A legeredményesebb női versenyző most Jeszyné Andi lett 750 grammos eredményével.
A legügyesebb ifi bajnok(hölgy) Nyika Eszter lett, az 5 éves horgászlányka a tehetséges horgászfamília legifjabb tagjaként debütált, 680 grammnyi halat sikerült (némi szülői segítséggel) szákba terelnie!
Gratulálunk mindannyiótoknak!
A kacsákat és a hozzá tartozó köretet mindenki jó étvággyal fogyasztotta, öröm volt látni, hogy nem küzdöttünk hiába!
A jóllakott népek lassan elszállingóztak, voltak, akik még az elköszönésről is megfeledkeztek, de mentségükre legyen mondva, hogy biztosan fáradtan és jóllakottan siettek haza…
Az este még egy említésre méltó, nagy élményt nyújtó eseménnyel telt, Csörgits Gábor, CsG, profi csillagászként komplett obszervatóriumot varázsolt a töltés oldalába, ahol az érdeklődők a Holdat és a Szaturnuszt vizsgálhatták közel(ebb)ről. Fantasztikus élmény volt, köszönjük CsG, hogy fáradoztál a szórakoztatásunkért!
Végezetül jöjjön néhány kép, kommentárral, amik a versenyen készültek:
Summázva az elmúlt hét történéseit és a következtetéseket is levonva, ismét sikerült egy nagy létszámú résztvevő érdeklődését kiváltó találkozót alkotnunk. Köszönet érte a szervezésben segítőknek, akik a hátteret biztosították, a támogatóknak, köztük Szabó Zsoltnak, az ordasi önkormányzat vezetőjének, aki személyesen aktívan részt vett a vállalásaikban. Sőt az őszire újabb lehetőségekre hívta fel a figyelmemet… de ezt majd a maga idején!
Várunk mindenkit az ötödikre, szeptember 26-án, amit ismét az eddigieket felülíró, még nagyobb durranásnak tervezünk!
Jeszy
Fotók: Szelina, Zék, Kbaloo, t_peti
Videó: Takács Péter, Keresnyei Imre
