A 2008. évben az Egyéni Bajnokság döntőjébe az új szabályok szerint 3 lépcsőben lehet eljutni. A versenyző egyesülete szerint a keleti vagy a nyugati csoport elődöntőjéből való továbbjutás után, összesen 48 fő szerzett jogot a Középdöntőben való részvételre. Hozzájuk csatlakozott az aktuális 12 fős válogatott keret. Így kiegészülve összesen 60 fő vágott neki a Balatonkeresztúron megrendezett Középdöntőnek. A tét nem volt kicsi! Mindenképpen az első 24 között kellett lennie annak, aki a döntőbe akart kerülni. Azonban az sem volt mindegy, hogy hány pontot, milyen szektorhelyezéseket szerez a versenyző! Ugyanis a középdöntő 3 legjobb szektoreredményét már magával viszi a bejutó. Ehhez jön majd a döntő 4 fordulójának végeredménye. Így ebben az évben nem csupán egyetlen versenypályán elért eredmény dönti el a MAGYAR BAJNOKI CÍM sorsát, hanem összesen 7 forduló alapján adják majd át az év legjobb horgászának a bajnoki trófeát. Tekintsük át az elmúlt hét végén zajló rangos verseny legfontosabb eseményeit! Ígérem, izgalmakban, változatos fordulatokban nem lesz hiány!
A versenypálya a Nyugati-övcsatorna egy új szakaszán került kialakításra, a régi, már ismert helyszíntől közelebb a Balatonhoz. A versenyzők 4 különálló szektorban horgásztak a fordulók alatt úgy, hogy mindenki előbb vagy utóbb mindegyikbe (irányított sorsolással) belekóstolt. A szektorokat úgy alakították ki, hogy közöttük kb. 50 m-es szabad terület kapott helyet. Ezért aztán a kiemelések fontos szerepet játszottak, a szerencsések legalább egyszer élvezhették a szélső vagy szélső melletti helyek valamelyikének előnyét(?). Sokszor bebizonyosodott, és itt sem volt másként, nem egyforma erősségűek a szélső helyek sem: a szektorok alsó szélső helyei sokkal gyengébbek voltak, mint a felsők. Azt is leírtuk sokan, sokszor, a horgászathoz szerencse is kell. Főleg a sorsolás részéhez!
Azok, akik komolyan vették a felkészülést, a Klub OB után gyakorlatilag leköltöztek a versenypálya közelébe. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatta, nem egyszerű horgászat lesz ez. Nem egyszerű, de nagyon fontos állomás annak, aki célul tűzte ki a válogatottba kerülést, vagy a Magyar Bajnoki cím megszerzésének lehetőségét.
Mire is lehetett számítani? Az eddigi versenyek tapasztalata alapján komoly szerepet kaptak a nagyobb testű dévérkeszegek. De nem lehetett kihagyni a számításból a küszök, az apróbb testű bodorkák, vörösszárnyú keszegek és karikakeszegek speciális, rövid rakós, vagy spiccbotos módszerrel való fogását sem. Néhány éve még ide soroltam volna a 10 m-es spiccbottal történő a túlparti tökleveles előtti horgászatát, mára azonban csak elvétve fordult elő horgász kezében ekkora pálca, mert nem hozott mérhető eredményt.
Elméletileg bármelyik módszer eredményes lehetett, de a két meghatározó, legtöbb halat adó technika - a rakós botos dévérhorgászat vagy a szintén rakós botos a bodorka + vörösszárnyú keszeg horgászat - nem volt kombinálható egymással. Teljesen más horgászatot, más etetési technikát kívánt a nagyhalas dévérhorgászat, és mást az apróhalra való „vadászat”.
Az első és a második nap eredményei azt mutatták, nem lesz itt baj azzal, aki csak nagy halra készül. Hiszen pl. a D szektor elején végzők szinte csak nagytestű halakat fogtak. Közöttük felbukkantak igazi különlegességek is, mint például nagytestű (kiló feletti) compók is!
A nagyhalas horgászat a második napon domborodott ki igazán, amikor a D szektor szélső helyén horgászó Tremmel Balázs majd’ 7 kg-ot zsákmányolt belőlük! Ezek a látványos kezdeti fogások azonban sokakat tévútra vittek. Ugyanis a többi szektor már nem volt ilyen egyértelmű. Sőt azokban alig-alig akadt horogra - néhány kivételtől eltekintve - hőn áhított nagy hal. Ennek ellenére mégis sokan felvállalták ennek kockázatát, és a rendkívül munkás apróhal horgászat helyett gyakorta várták a nagy semmit…
A nagyhalazás egyébként is mindig rejt rizikót magában. Nem elég odacsalni, kapást kiharcolni, megakasztani a halat, de meg is kell tudni fogni. Sajnos ez nem minden esetben sikerült. Igazán Walter Tamás tudná ezt elmondani, Neki 5 nagy hala is elment, ami az első fordulót megpecsételte a számára, a 15 fős szektorban 14. lett.
Azt is látni kellett, hogy aki konzekvensen végigcsinálja az apróhalazást, nagyot nem bukhat, biztosan az első 5 hely valamelyikén lehet végezni vele. Egy dolgot nem lehetett, váltogatni vagy ötvözni a kettőt.
Miért is? A két módszer, mint az elején leírtam, teljesen eltérő technikát igényelt. Horgászatban és etetésben is. A nagyhalazást választók általában 13 m-es távolságban az elején gondos, pontos, nagy mennyiségű alapozást csináltak, majd a későbbiekben erre az alapra etetőcsészével tették be az élő anyagot tartalmazó földes szúnyogot és darabolt gilisztát. Nehezebb, nagyobb (1,5-3 g) úszót használtak, mint az apróhalazók, pontosan azért, hogy a csali épségben átüsse a víz tetején rohangáló apró vörösszárnyú és bodorka csapatok seregét, épségben kerülhessen a fenék közelébe a dévérkeszegek számára. Egy nagyon fontos dolog játszott szerepet ennél a módszernél. A csatorna alján mintegy 30-40 cm mélységű, viszonylag lágy iszap volt a legtöbb horgászhely előtt. A bedobott kemény gombócok olyan mértékben belesüllyedtek abba, hogy a halak számára megközelíthetetlenek lettek! Erről bizony sokan nem tudtak, vagy csak a végén tudatosult bennük, hogy a nehéz alapozó etetésük annyit ért, mintha azt be sem dobták volna!
A másik módszer nagyban különbözött ettől. Az alapozás sem nehéz alapozás volt, az etetőgombócok gyakorlatilag egykezes, laza gombócok voltak, és azok sem koppanósra gyúrva. Ezek gyorsan, a vízoszlop felső rétegében bontottak, és már ott képeztek egy látványos etetőanyag - föld - élő csali keverékéből álló felhőt. A gyorsaságot a rövid 9,5-11,0 m-es rakós biztosította. A horgászat megkezdése pillanatától folyamatosan, ütemesen kellett dobni az etetőanyagot, általában földdel felesben keverve. Az így kialakult felhő a horgászhely előtt tartotta apróhalak seregét. Ha a felhő eltűnt, eltűntek vele együtt a halak is! A jelzők általában 0,5 g körüli terhelhetőségű finom kis úszók voltak, az ereszték pedig mindössze 40-100 cm között mozgott az átlagosan 1,7 méter mély vízben. Gyakorlatilag mindez vízközti, vízfelszíni horgászatot jelentett. Nagyon sok volt az apróhal, de eredményes csak akkor lehetett velük a horgász, ha nagyon gyorsan horgászott.
A két módszerből látszik, hogy a kettő gyakorlatilag kizárja az együttes alkalmazást. Ha az egyik mellett valaki letette a voksot, végig kellett azt csinálni. Félóra elvesztegetett idő a nagy halra várva behozhatatlan előnyt adott annak, aki megállás nélkül húzta az apró bodorkát. Igaz, nem voltak nagyok, 1,5-5 dkg közöttiek kerültek a horogra, de ezeket szinte folyamatosan lehetett fogni. Az a félóra, amíg nem kezelte valaki az apróhalas helyet, a csapat szétválását, teljes eltűnését jelentette, és utána nagyon nehéz volt újból koncentrálni a halcsapatot.
Bizony, aki eredményes akart lenni a szektorában 150-200 db-ot is meg kellett fognia belőlük. Ráadásul a darabszám sem mindig adott pontos tájékoztatást. Azonos darabszám esetén akár 1 kg-os eltérés is kijöhetett a mérlegelésnél. A legtöbb, ilyen módszerrel kifogott hal 235 db volt és 4.790 g-ot ért. Ezt Döme Gábor produkálta a nagyhalas D szektorban, a harmadik fordulóban. Ekkor azonban már a termetesebb halak étvágya látványosan visszaesett, hiszen Gábor teljesítménye szektor egyest ért. Az eredményességnek volt még egy feltétele. A felhőben gyakran csak a szinte mérhetetlen súlyú apróságok rontottak a csalinak, míg a felhőtől fél méterre ott „álltak” a nagyobb testű bodorkák és vörösszárnyú keszegek. Meg kellett találni őket! Ezért aztán nem csak a felhőt kellett körbehorgászni, de mélységben is keresgélni kellett. Aztán, ha ráakadt a leleményes horgász a csapatra, csak a gyorsaságra kellett koncentrálni, valamint, hogy ki ne essen a ritmusból.
Gyakorlatilag ez határozta meg véleményem szerint a négy forduló horgászatát. Ráadásul ahogy haladtunk előre az időben, úgy kopott ki a nagyobb testű hal a pályáról, úgy került egyre jobban előtérbe az apróhalas horgászat, és kerekedtek a mezőny fölé azok a horgászok, akik kezdettől fogva erre a taktikára alapoztak. Kiemelkedett a 60 fős mezőnyből a Tubertini Maros Mix csapat két meghatározó tagja: Ambrus Tibor és Döme Gábor. Annak ellenére, hogy nem csapatversenyről volt szó, mégis egymást segítve, tökéletes taktikát kidolgozva és azt remekül végrehajtva, a harmadik fordulótól szinte uralták a mezőnyt. Ekkor már látszódott, hogy akár nyerni is lehet az apróhalas horgászattal. Ha a későbbi végeredményre tekintünk, bizony láthatjuk, hogy ez be is jött, hiszen Ambrus Tibor az első, míg Döme Gábor a második lett! Erre mondják, hogy tökéletes csapatmunka!!! A harmadik helyen Csillag László végzett, aki az első fordulóban még nagy halra horgászott. Ez nem túl jól sikerült neki, de hamar felismerte, hogy bizony ezen változtatni kell. A második fordulótól egyre jobb eredményeket produkálva, végül a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel a rendkívül tehetséges, fiatal versenyhorgász.
Az utolsó forduló mérlegelése rejtett igazi izgalmakat. Az előzetes latolgatások alapján 28 pont környékére került az az elméleti határ, amivel még döntőbe lehet kerülni. A 25 pont közelében levőknek csak az egyes-kettes szektoreredmény lehetett elfogadható. Akinek ez sikerült, és meg tudta csinálni, az azt hiszem, mindenki elismerését kivívta!
| Helyezés | Vesenyző neve | Össz súly (g) | Össz helyezési szám | Helyezési számok | Döntőbe vitt pontszám |
| 1. | Ambrus Tibor | 10210 | 8 | :1,0;2,0;2,0;3,0 | 5 |
| 2. | Döme Gábor | 13180 | 10 | :1,0;2,0;3,0;4,0 | 6 |
| 3. | Csillag László | 10070 | 15 | :1,0;2,0;5,0;7,0 | 8 |
| 4. | Csöregi Balázs | 9010 | 15 | :2,0;4,0;4,0;5,0 | 10 |
| 5. | Nagy András | 7570 | 16,5 | :1,0;2,0;3,5;10,0 | 6,5 |
| 6. | Tímár Szabolcs | 10720 | 18 | :1,0;3,0;4,0;10,0 | 8 |
| 7. | Csomor Péter | 8200 | 18 | :1,0;3,0;7,0;7,0 | 11 |
| 8. | Faragó Róbert | 10360 | 20 | :2,0;2,0;8,0;8,0 | 12 |
| 9. | Szákovics Imre | 9770 | 20 | :1,0;5,0;6,0;8,0 | 12 |
| 10. | Lőrincz Dénes | 8840 | 20 | :1,0;2,0;6,0;11,0 | 9 |
| 11. | Schmidt Attila | 8280 | 20,5 | :3,0;3,5;5,0;9,0 | 11,5 |
| 12. | Nagy Benedek | 11290 | 21 | :2,0;4,0;5,0;10,0 | 11 |
| 13. | Ambrus Huba | 8410 | 21 | :2,0;6,0;6,0;7,0 | 14 |
| 14. | Kaló Zoltán | 8140 | 21 | :1,0;3,0;7,0;10,0 | 11 |
| 15. | Halász Szabó Imre | 8660 | 22 | :1,0;6,0;6,0;9,0 | 13 |
| 16. | Benkő Tamás | 7440 | 23 | :3,0;3,0;5,0;12,0 | 11 |
| 17. | Kökény József | 8540 | 24 | :3,0;4,0;7,0;10,0 | 14 |
| 18. | Nagy Attila | 7200 | 24 | :2,0;4,0;6,0;12,0 | 12 |
| 19. | Tímár Károly | 7760 | 25 | :3,0;4,0;9,0;9,0 | 16 |
| 20. | Erdei Attila | 7720 | 25 | :3,0;5,0;5,0;12,0 | 13 |
| 21. | Palotai Kristóf | 11910 | 26 | :1,0;3,0;7,0;15,0 | 11 |
| 22. | Varga József | 8950 | 26 | :2,0;5,0;8,0;11,0 | 15 |
| 23. | Walter Tamás | 9450 | 27 | :1,0;6,0;6,0;14,0 | 13 |
| 24. | Milkovics Péter | 8090 | 27 | :2,0;6,0;9,0;10,0 | 17 |
Az új szabályzat szerint a versenyzők az egyik eredményüket elhagyva, 3 forduló eredményét viszik magukkal a döntőbe, ami még további izgalmakat rejt. Vajon sikerül-e ledolgozni a hátrányt sok versenyzőnek? A szeptember 18-21. között megrendezésre kerülő kiskörei döntőn minden kiderül! Ekkor a dúzzasztó feletti élő Tiszán mérköznek meg egymással a horgászok.
Részletes eredmények:
Végeredmény, teljes lista; .xls, 20 KB
Összességében egy hibátlanul megrendezett, nagyon technikás versenyen vagyunk túl. A középdöntő a gondolkodásról, a kitartásról, a jól kialakított taktikáról szólt. Találkozunk a döntőben!
