Amikor kitaláltam ezt a versenyt, nagyon féltem attól, hogy a hideg és az ilyenkor már finnyás halak miatt kevés indulóval fog rajtolni ez a megmérettetés. Aztán a versenykiírás megjelenésének másnapján már be is telt a negyven főre maximalizált nevezési lista, sőt a tartalék listán is már 10 név szerepelt! Ekkor hívott fel Döme Gábor és beszélt rá, hogy próbáljak meg még 30 embert elhelyezni. Nem volt könnyű, de sikerült megoldani. És ha mindez még nem lenne elég, a 70 nevező közt 7 szlovák, a Haldorádós versenyekről már jól ismert horgásztársunk is jelentkezett a versenyre. Óriási elismerés ez egy olyan rendezvénynek, mely első ízben kerül megrendezésre! Mondanom sem kell, hogy a „nagy nap” előtti éjszakán alig bírtam aludni: vajon minden megvan, minden rendben lesz?! Nyugtalan kérdéseimre a következő beszámoló és izgalmas film adja meg a választ!
Vasárnap reggel fél héttől szinte minden percben begurult be autó a pályára. Szerencsére a Moby Dick tórendszeren, mely otthont adott ennek a rendezvénynek, be lehet állni gépjárművel a verseny idejére a horgászhely mögé, ami kényelmessé tette a korántsem egyszerű kipakolást. A hűvös idő ellenére már hajnalban látszódott, hogy a jókedvét senki sem hagyta otthon. A gyülekező alatt kávé és forró tea állt az indulók rendelkezésére, hogy felpörgessék magukat a horgászatra.
Fél nyolckor aztán Döme Gábor megnyitotta az I. Haldorádó - Zimankó Feederbotos Kupát! A rövid üdvözlés után ismertettem a szabályokat és a „napirendet”, majd következett az, amitől versenyeken indulók legjobban tartanak, a sorsolás! Az egész napot befolyásolhatja ez az egy mozdulat! A feszült hangulat oldása érdekében Vígh József, a felvidéki delegáció vezetője meglepte az indulókat egy-egy pohár Becherovkával, melynek elfogyasztását kötelezővé is tette!
A versenyzők a rablástól megriasztott sneciket idéző gyorsasággal spricceltek szét a sorsolt helyekre. Az indulók között sok olyan pecás is volt, akik jól ismerik a tavat, így a helyük láttán már el is osztották volna a szektorgyőzelmekért járó gyönyörű kupákat! Ám a horgászatban a szerencsének legalább akkora jelentőségre van, mint a tudásnak, így nem lehet biztosra menni, de azért jó volt a fogadásokat hallgatni.
Felkészülési idő alatt, miközben jöttem-mentem a parton, furcsa illatok terjedtek a levegőben, éreztem halasat, fűszereset, édeset, sőt még a matuzsálem korú X21 összetéveszthetetlen aromája is belekúszott az orromba.
Az illatos vagy éppen szagos gombócokat 8:45-től volt lehetőségük az indulóknak bejuttatni a kívánt helyre. Meglepően kevesen használtak csúzlit erre a célra, a legtöbben feederbottal dobáltak be kis mennyiségű csalogatóanyagot. Jól látszódott, hogy a mennyiség helyett a pontosságot tartották fontosabbnak az indulók. Sőt olyanok is akadtak, akik etetési idő alatt semmit sem juttattak a vízbe, remélvén, hogy a halak már ott vannak, csak meg kell fogni őket. Erre a 9:00-kor megszólaltatott kürt adta meg nekik a felhatalmazást, és a korai vendégek reményében 68 felcsalizott horog szinte egy időben röpült a vízbe.
Mivel a pálya nagyon hosszú és tagolt volt, szektoronként szeretném nektek bemutatni, mi is történt az öt óra alatt.
„A” szektor
A fekete tó elején helyezkedett el az első szektor. Akik sokat horgásznak ezen a tavon, mumusnak tartják ezeket a helyeket. Félelmük beigazolódni látszott, ugyanis csak nagyon nehezen tudtak itt kapást kicsikarni a versenyzők.
Egyedül Drozdik Gabriel tudta ütemesen fogni a halakat, de „csak” kárászokat tudott szákba terelni. 24 db halat mérlegelt, mellyel pályázhatott a legtöbb halért járó kupára. A szektort azonban nem Ő, hanem Kovács Mihály nyerte, aki kevesebb, de darabosabb halakat szákolt, s végül 10.610 grammot mérlegelt.
„B” szektor
Ebben a részlegben igazi csata folyt! Az első perctől kezdve, felváltva fárasztottak az itt helyet foglalók.
A 10 fős szektorból hárman emelkedtek ki igazán, Sisa József és Bató József a szektor elején „boldogították” egymást, míg kicsit beljebb Kiss Péter tartóztatta le sorban a pontyokat! Bató Joci nyolc kiló körüli potykája tovább borzolta az idegeket.
Végül a mérleg hozta el az igazságot, hiszen Kiss Péter 22.690 grammos zsákmánya bizonyult a legtöbbnek, de Sisa mesternek sincs oka a szégyenre, hiszen a közel 20 kilós zsákmányával, joggal tarthatott igényt a legeredményesebb szektor második díjára.
„C” szektor
A fekete tó középső részének sajátossága, hogy van ott egy kis benyúló „félsziget”. Aki oda sorsolt, az majdnem 5 méterrel bentebb ült, mint a többiek. Hogy van-e ennek jelentősége? Ha messze akar horgászni az ember, akkor igen! E kis rugany elején ült Berényi Zoltán (Segal), aki jól ismeri ezt a tavat, hiszen idén már több rangos versenyen utasította itt maga mögé a mezőnyt, éppen úgy, mint a szektor végén ülő Tihany Ferenc.
A verseny elején még fej-fej mellett haladtak, de dél után Fecó nem kegyelmezett és több szép pontyot is bravúros ügyességgel merített meg. A végelszámolásnál 27.180 grammos zsákmánya meghozta neki a szektor egyest!
„D szektor”
Ez a szektor sem szűkölködött ügyes horgászokban, hiszen Gombás Gábor és Pető Gábor neve ismerős lehet a Haldorádó közönségének. Szerencsére a halak nem ismerik a horgászokat, így a többiek is szép számmal fogták a halat. Végül az egymás mellett ülő „Gáborok” külön versenyébe Tomanovics Sándor tudott csak beleszólni, Ő 16.600 gramm halával a 7 fős szlovák delegáció legeredményesebb tagja lett. A szektorgyőzelemhez itt 17.710 gramm halra volt szükség, melyek Gombás Gábor szákjában raboskodtak a mérlegelésig.
„E szektor”
A fekete tó végének sincs jobb híre, mint a víz elejének, ugyanis itt szinte sosem horgászik napijegyes pecás. Mivel csak versenyen van engedélyezve a behajtás, nem szívesen sétál be ide senki. A hátsó sarokban ült Pesti István, aki a szélső helyet kihasználva megpróbálta meghorgászni az oldalsó partszélt, nem is eredménytelenül. Csupán egyetlen hiba csúszott a számításba, mégpedig a halak mérete. Verseny közben többször is hallottam a „Pistit már megint megtépte egy” mondatot! Sajnos a nehéz tereppel nem tudott megbirkózni. A szektor elején viszont Horváth Attila sikeresen vette az akadályt és szép csendesen 22.310 grammot fogott, melynek nagy része ponty volt!
„F” szektor
Ez a szektor már a piros tavon volt kitűzve. Ezt a tavat is többen tesztelték a verseny előtt, és nagyon biztató jelentéseket hallottam. A tréningek fogásai megközelítették, sőt volt, hogy túl is lépték a fekete tavi szintet! A verseny napján azonban megmakacsolta magát ez a víz, és itt is tapasztalható volt az a verseny-sokk, mely azokon a tavakon érzékelhető, ahol kevés versenyt rendeznek. Csak egy-egy pontyfogásról hallottam verseny közben ebből a szektorból. Tudták a versenyzők, hogy két ponttyal már nyerni lehet. Ez most Borsos Gábornak adatott meg, akinek két bajszosa 4.120 grammot nyomott.
„G” szektor
A piros tavi második szektor egy picit jobbnak bizonyult, mint a másik. Ezen a részen már sokkal többen fogtak halat.
Jellemző volt erre a szektorra, hogy gyakran rövid időn belül sikerült egy-egy versenyzőnek több halat fognia. Itt már többen eljutottak 4-5 halig, közülük Szász Máté és Nagy László mérlegelése hozott komoly izgalmakat. A két horgász közt mindössze 240 gramm döntött, mégpedig Nagy László javára, aki 8.420 grammot fogott és ezzel megszerezte a szektorgyőzelmet!
A mérlegelés után a versenyzők elfogyaszthatták a jól megérdemelt ebédet. Bár bájos segítőim egész nap hordták a forró teát a didergő pecásoknak, azért jólesett már nekik a meleg étel. Sajnos a napok ilyenkor már nagyon rövidek, így sietnünk kellett az eredményhirdetéssel, hogy még világosban, teljes fényben pompázva tudjuk átadni a szép kupákat tulajdonosaiknak!
A szektorgyőztesek között a következő sorrend alakult ki:
- Tihany Ferenc 27.180 gramm
- Kiss Péter 22.690 gramm
- Horváth Attila 22.310 gramm
- Gombás Gábor 17.710 gramm
- Kovács Mihály 10.610 gramm
- Nagy László 8.420 gramm
- Borsos Gábor 4.110 gramm
Különdíjasok:
Legeredményesebb szlovák versenyző: Tomanovics Sándor, 16.600 gramm
Legtöbb „darab” halat fogó versenyző: Drozdik Gabriel (szlovákia)
Legnagyobb halat fogó versenyző: Bató József, 8.170 grammos ponty
A részletes eredménylista innen tölthető le.
Mint azt az elején említettem, nagyon izgultam, hogy gond nélkül menjen le a verseny. Eredményhirdetés után a köszönő, szívélyes szavak után úgy érzem, hogy ez megért egy, sőt több álmatlan éjszakát!
Már évek óta figyelemmel kísérem a Haldorádós versenyeket, időnként indulóként, máskor csak innen, a monitor mögül. Azonban csak most, szervezőként tapasztaltam meg igazán, hogy milyen jó törzsgárda alakult ki a feederbotos versenyeken. Az pedig, hogy határon túlról is ellátogatnak hozzánk, igazán fantasztikus dolog! Remélem, egyszer még alkalmam lesz kilátogatni Szlovákiába, hogy én is minimum olyan jó „vendég” legyek, mint Vígh Józsiék! Higgyétek el, nehezebb, mint jó vendéglátónak lenni!
Jövő héten már itt a tél, hideg napokra ajánlom többször is megnézni a következő filmet!
ifj. Sipos Gábor
Videó: Takács Péter
