A nyugati válogatóval egy időben került megrendezésre a keleti csoport válogató versenye is Szolnokon, az Alcsi-szigeti Holt-Tiszán. Nem kis feladat várt a 38 indulóra, hiszen a versenyzőknek nem csak a pálya nehézségeivel kellett megküzdeniük, hanem az időjárás viszontagságaival is. De nézzük az eseményeket napról napra!
A csütörtöki edzésnapra csaknem megtelt horgászokkal a versenypálya. Ez jelezte igazán, hogy sokan veszik komolyan a felkészülést az egyéni bajnokságon való indulási jog megszerzéséért. Fontos volt ez azért is, hogy a pálya egyenletesen feletetésre kerüljön, a halak odaszokjanak a csábító lakomára, ne csak 1-1 darab összeegerészett hal döntse el a versenyzők sorsát.
A szépen kialakított, könnyen megközelíthető és igen nézőbarát versenypályát a bírók a létszám ismeretében 4 szektorra osztották fel 10-9-9-10 arányban.
Az utolsó edzésnapi, még viszonylag szép idő megnehezítette a versenyzők döntését, hiszen nem lehetett tudni, a versenyen az egyes szektorokban melyik hal lesz az, amit ütemesen fogva szektor 1-et érhet el valaki. A pálya alsóbb, sekélyebb részein a „C” illetve „D” szektorokban rakós távon jóval kevesebb hal tartózkodott az edzésnapon, mint az „A” illetve a „B” szektorban. Emiatt többen kipróbálták a sekély részen a snecizést is, hogy lemérjék, 3 órai intenzív horgászattal mennyi halat sikerül „kicsapkodni” a vízből, míg a mély részen a keszegezés és a törpeharcsázás mutatkozott eredményesnek. A versenyen a legkisebb esélye a beugró „bónusz halaknak” volt. A fogások mérése és a darabszám ellenőrzése után derült ki, hogy a „termetes” keszegek átlagsúlya is mindössze 3 dkg, a sneciké 1-1,5 dkg, míg a törpéké 5-5,5 dkg körül mozog. Ezekből az adatokból könnyen kiszámítható volt, hogy ha valaki a biztos, 6 kg-os fogást szeretné mérlegelni a forduló végén, akkor igencsak pörgetnie kell a rakóst vagy a sneciző botot. Egy szabály fogalmazódott meg szinte minden versenyzőben: minden szerelék-kivételnél halnak kell a horgon lennie, mert az üresen kivett szerelék is újabb időveszteség, ami a mérlegelésnél sokat számíthat.
A verseny további érdekessége volt, hogy a meredek és magas töltésnek köszönhetően a versenyzők többsége nem a maximálisan megengedett 13 méterben használta a rakósát, hanem rövidebben 10-11,5 méterben, ugyankor előkerültek a hosszú, 7-8-9 méteres direktbotok is.
A pénteki első versenynap alapjaiban borította fel sokak taktikáját. A hirtelen betörő hidegfront nagy hőmérsékletcsökkenéssel és igen erős széllel érkezett.
A pénteki fogási eredményeket nézve a négy szektor közül háromban viszonylag sima győzelem született: az „A” szektorban Németh Róbert 3.630 grammos, a „C” szektorban Buczkó Krisztián 4.810 grammos, míg a „D” szektorban Szénási Zsolt 5.610 grammos fogással szerezte meg az elsőséget.
A legnagyobb izgalmat a „B” szektorban horgászó Csillag László (tavalyi utánpótlás korú) világbajnokunk és Döme Gábor versengése okozta. A két horgász hasonló taktikát alkalmazott: az etetésen tömegesen megjelenő törpeharcsákat vették üldözőbe. A küzdelemben 3 órán keresztül mozogtak párhuzamosan a rakósok. Szinte egyazon tempóban volt mindkettőjüknek kapásuk, egyforma tempóban rövidítettek, szabadították ki a horgot és tolták vissza a rakóst a csalizás után.
Bár kettő hely volt kettejük között, mégis izgalmas volt a csatájukat nézni. A mérlegelésnél a segítőkkel egyeztetve derült ki, hogy szinte darabra egyforma, 130 körüli fogással zárták az első fordulót. A mérleg végül Döme Gábornak kedvezett, és mindössze 2 dkg-os előnnyel, de őt hozta ki győztesnek 6.940 grammal, míg Csillag Lászlónak 6.920 grammot mutatott.
Ha a pénteki szél esetében úgy fogalmaztam, hogy „igen erős”, akkor a szombatira a borzalmasan, vagy elviselhetetlenül erős a megfelelő jelző. A gát tetején még gyalogosan is alig lehetett közlekedni, nemhogy a rakóst víz felett tartani és pontos csalivezetést kivitelezni. Többen a drágább rakósukat azonnal ki is cserélték olcsóbb kategóriájú, erősebb vagy rövidebb, vékonyabb rakós botokra, hiszen ebben a szélben azokat talán könnyebb tartani.
Az időjárás 1 órányi tombolás után megkegyelmezett az elemekkel küzdő versenyzőknek és mérséklődött egy cseppet a szél, így az hozott jó döntést, aki az elején fel merte vállalni a teljes bothosszt, hiszen a halak egy méterrel sem merészkedtek közelebb.
A szektorok végigmérése után kiderült, hogy Döme Gábor és Buczkó Krisztián meg tudta őrizni az előző napi szektorelsőségét: aznap is az adott terület legtöbb halát mérlegelték. Így ők két ponttal várták a vasárnapi véghajrát. A szombati másik két szektorelső, Szűcs Balázs és Karsai Zoltán lett. Szűcs Balázs (a másik utánpótlás korú egyéni világbajnokunk) ezen a versenyen az eddig legtöbb 7.270 grammal nyerte szektorát.
Az utolsó napra beindult az esélylatolgatás, hogy vajon hol lesz a ponthatár a bejutáshoz. A sorsolás pillanataiban mindenki azt figyelte, hogyan húznak össze a kis pontszámmal rendelkezők, bepontozódik e valaki közülük.
A szerencse tartogatott vasárnapra is izgalmat a nézők számára, hiszen a két kétpontost, Buczkó Krisztiánt és Döme Gábort egy szektorba juttatta, így biztos volt, hogy eldől, hogy melyikük szerezheti meg esetleg az újabb egyest.
Hogy a vasárnap se teljen el úgy, hogy az időjárás nem szól közbe, ha már a szél nem fújt, egy-egy 20 perces szakadó esővel nehezítette meg a versenyzők dolgát.
A 3 órás verseny kezdése Döme Gábornak sikerült jobban, körülbelül 20 darabos törpeharcsa előnyt tudott összehozni Krisztiánnal szemben, aki azonban az utolsó fél órában fergeteges horgászatot mutatott be. Újra csalizás nélkül, a megtépázott csalival dobta vissza a szereléket a mohó törpeharcsák elé, akik azonnal rá is rontottak. Így a verseny végét jelző dudára szinte egyforma (135-ös) darabszámmal várták a mérlegelést, ami ezúttal Krisztiánnak kedvezett, nem is kevéssel. A 68 dekagrammos előnyből kiderült, hogy átlagban 5 grammal (mindössze fél deka!) több volt az ő törpéinek súlya, mint amiket Gábor zsákmányolt, így a fiatal versenyző 3 darab szektor egyessel zárta, és nyerte meg a három napos versenyt.
A másik három szektorban a következő versenyzők végeztek az élen:
Gajda Mihály, Nevelős Béla és a versenyben legtöbb halat fogó Hajdú Tamás, aki a kiemelkedő, 10.690 grammos szektorelsőséget jelentő fogásával összesítésben feljött a harmadik helyre.
Az országos egyéni bajnokság döntőjébe - a keleti csoportból - az első 10 versenyző került be. A ponthatár végül 12 pontnál alakult ki, ahova az utolsó napon szektor kettest horgászó Horváth Gyula Gábor fért be utolsónak.
Helyezés | Név | Összsúly | Összpont |
1 | Buczkó Krisztián | 17480 | 3 |
2 | Döme Gábor | 19740 | 5 |
3 | Hajdú Tamás | 18460 | 8 |
4 | Csillag László | 18240 | 8 |
5 | Karsai Zoltán | 11480 | 8 |
6 | Szénási Zsolt | 11830 | 9 |
7 | Szűcs Balázs | 13700 | 11 |
8 | Szilvási Szilárd | 13560 | 11 |
9 | Dénes Sándor | 12750 | 12 |
10 | Horváth Gyula Gábor | 11820 | 12 |
11 | Barna Szilárd | 11850 | 13 |
12 | Nedvesi János | 11380 | 13 |
13 | Szekerczés Sándor | 9670 | 13 |
14 | Mester Zsolt | 9590 | 13 |
15 | Kökény József | 11000 | 14 |
16 | Nevelős Béla | 8140 | 14 |
17 | Varga Tibor | 13570 | 15 |
18 | Gajda Mihály | 11830 | 15 |
19 | Ifj. Katus Gyula | 9530 | 15 |
20 | Molnár László | 8340 | 16 |
21 | Katus Gyula | 10690 | 17 |
22 | Lukácsa Donát | 9700 | 17 |
23 | Takács János | 8300 | 17 |
24 | Várszegi József | 11800 | 18 |
25 | Kató Tibor | 8890 | 18 |
26 | Hajzlinger János | 7960 | 18 |
27 | Németh Róbert | 6320 | 18 |
28 | Monoki László | 9380 | 19 |
29 | Kovács Gábor | 7460 | 20 |
30 | Bodó Miklós | 7090 | 20 |
31 | Fábián Ferenc | 5120 | 20 |
32 | Gyallai Károly | 7030 | 21 |
33 | Csaplár Gyula | 7380 | 23 |
34 | Tor Imre | 5670 | 24 |
35 | Kókai János | 7920 | 25 |
36 | Tari István | 5210 | 25 |
37 | Baranyi Balázs | 6070 | 26 |
38 | Andrássy László | 2660 | 26 |
Találkozunk a Velencei-tavon az egyéni bajnokság döntőjében!
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotók: Sivák Mátyás, Takács Péter
