Hatodik alkalommal mérhette össze tudását a hazai és a szlovák feederbotos horgászok elitje ezen a speciális horgászversenyen. Mi a specialitás? Az első fordulóban az amur és a ponty kivételével minden más kifogott hal értékelésre kerül, míg a második fordulóban csak a ponty és az amur számít bele a versenybe. Mindkét nap, mindkét 8 órás forduló azonos értékű, így aki csak a leheletfinom keszeghorgászatban vagy csak a pontyfogásban jártas, esélytelen az összetett verseny legjobbjai közé kerülni. Mindkét műfajt nagyon magas szinten kell művelni, hogy a 67 versenyző közül a dobogóra állhasson valaki.
Ez alkalommal is a nevezők között volt a Szlovák Feeder Liga számos jeles versenyzője, de itt volt a magyar élvonal sok prominens tagja is. Egy horgászverseny rangját sok tényező határozza meg, többek között a résztvevő horgászok, a rendezés minősége, a helyszín és nem utolsósorban a díjazás. Ebben az évben még kiegészült mindez egy olyan jó nevű támogató jelenlétével, mint amilyet a DAIWA képvisel.
2011. szeptember 10., szombat - 1. forduló
A kiírásnak megfelelően szombat reggel fél hatkor megkezdődött az előzetesen nevezett versenyzők regisztrációja, 67 versenyző nevezésével hat órakor megkezdődött a megnyitó.
Korábbi tervek szerint a frissen elkészült nemzetközi versenypályán, pontosabban a gáti oldalon foglalt volna helyet az összes versenyző, de a körülmények sajnos ezt nem tették lehetővé. Az aszályos időjárás következtében a tározó vízszintje közel 50 cm-rel alacsonyabb a kívánatosnál, a versenypálya felső részén annyira sekély lett a víz, hogy oda nem szabadott szektort kitűzni. E körülmény miatt 4 szektort a gáti oldalon, egyet a nyári kikötő felújított partszakaszán, kettőt pedig a szigeten jelöltek ki a szervezők. A sorsolás után a versenyzők megkezdték a felkészülést, majd fél 8-ig, az alapozó etetés megkezdéséig lezajlott a szúrópróbaszerű limitellenőrzés is.
8 órakor kezdetét vette a keszeges forduló. Nagyon hamar, percek alatt szákban voltak az első halak: jobbára karikakeszegek és dévérek voltak az első horogra látogatók. Nem voltak kicsik a halak. Alig lehetett a korábban megszokott, tenyeres méretű halakat látni, inkább a testesebb, 30-40 dkg körüli súly volt a jellemző.
Nagy rutinra vallott, ahogy a horgászok ki tudták zárni az etetésről pontyokat és az amurokat. A helyes etetőanyag megválasztása, az etetőanyag, föld, szúnyoglárva és egyéb élő csalival történő horgászat biztosította, hogy lehetőleg csak értékelhető hal kerüljön a horogra, ne menjen az idő felesleges fárasztással, nem beszélve arról, hogy az etetésre beálló nagytestű halak elzavarhatják a kifogni szándékozott keszegnépet. Egy-két kisebb ponty horogra kerülését nem számítva a mezőny jelentős részének ez tökéletesen sikerült is.
Míg a gáti oldalon kisebb-nagyobb megszakítással, de nagyjából egyenletesen lehetett fogni a keszegeket, kárászokat, addig a nyári kikötőben komoly küzdelem folyt minden egyes halért.
Meglepetésre a szigeten levő két szektor közül az elsőben, ami máskor nagyon jó fogásokat biztosított, most kapással is alig találkozott a versenyző. A sziget utolsó szektorában valamivel jobb volt a helyzet, de igazából itt sem lehetett folyamatosan az etetésen tartani a halat, vagyis nagyon kevés horgásznak sikerült mindezt megvalósítani.
Mindenhol, de főleg a viszonylag haltalanabb szektorokban volt fokozottan érvényes, hogy jó eredményt csak igen pontos, precíz horgászattal lehetett elérni.
A nagyon pontos etetés is a sikeres taktika része volt, érdemes volt akár óránként pótolni az alapozást (az alapozó gombócokkal nagyobb koncentrációban lehetett élő anyagot bejuttatni, mint a végszereléken levő kosárral). Ezt a taktikát követte Döme Gábor. Viszonylag ütemesen tudta elérni a kapásokat, amikor ritkulni kezdtek, akkor az arra előkészített „etető feederbottal” óránként felfrissítette az alapozó etetést.
Ezután felgyorsultak kissé a kapások, majd az óra vége felé, amikor ritkulni kezdtek, megismételte a procedúrát. A mérlegelés igazolta a helyesen megválasztott taktikát.
A forduló második felétől, furcsa dolgot lehetett tapasztalni, néha hosszú időre eltűntek a halak az etetésről, aztán varázsütésre vissza-visszatértek. Valószínűleg ebben a fő „ludasok” az etetésre betévedő pontyok voltak, de csak ritkán akadtak horogra.
A keszegező fordulóban az első 10 helyen végzett versenyző eredménye:
| Hely | Név | pont | súly (g) |
| 1. | Döme Gábor | 1 | 31 490 |
| 2. | Drozdik Gabriel | 1 | 18 010 |
| 3. | Csóka Alex | 1 | 16 380 |
| 4. | Lieskay Vladimir | 1 | 15 720 |
| 5. | Gombás Gábor | 1 | 15 290 |
| 6. | Hajdú László | 1 | 14 940 |
| 7. | Borsos Gábor | 1 | 4 230 |
| 8. | Batrakovics Richard | 2 | 14 140 |
| 9. | Bató Attila | 2 | 13 450 |
| 10. | Tomanovics Sándor | 2 | 12 330 |
Az előző évben megrendezett versenyen, a keszegező fordulóban az első tíz versenyző között 7 szlovák és mindössze 3 magyar versenyző szerepelt. A klasszikus finomszerelékes horgászatban behozhatatlannak tűnt szlovák horgászbarátaink előnye, ám ha a mostani táblázatra tekintünk, láthatjuk, hogy milyen sokat fejlődtek a magyarok, ugyanis megfordult az arány! 10-ből 6 lett a magyar versenyzők száma. Tehát sokat tanultak és tapasztaltak feeder-horgászaink az elmúlt egy évben, amely a mostani eredményen is meglátszódik.
Az ebéd elfogyasztása után még néhány pillantást vetettek a horgászok a közben elkészült aznapi eredménylistára, de mindenki fejében már a másnapi forduló járt… azonban előbb a jól megérdemelt pihenés következett az igen fárasztó 8 órás forduló után.
2011. szeptember 11., vasárnap - 2. forduló
Néhány köszöntő szó és szabályismertetés után a szélső helyen horgászók kiemelésével megtörtént a sorsolás, majd a horgászhelyek elfoglalása. Ez alkalommal is szúrópróbaszerű limitellenőrzés következett, majd kürtszóra fél nyolckor az alapozó etetés.
Nyolc órakor lendültek a botok és megkezdődött a pontyokra és amurokra történő horgászat. Ahogy általában lenni szokott, viszonylag csendesen telt az első óra, nem lepődött meg ezen olyan nagyon senki. Az első értékelhető halat a sziget legutolsó, tehát szélső helyén horgászó Lieskay Vladimír szákolta sikeresen az első óra végén.
Majd 50 percet kellett várni a következő akcióra. Haár József egy termetes pontyot fárasztott, majd pár percen belül ugyanebben a szektorban horgon volt a következő szép ponty is. Beindultak, gondoltuk mindannyian! Ezt támasztotta alá a következő hal is, de aztán nagy szünet következett. Ráadásul ezek a halak mind a gáti rész egy szektorában (100 méteren belül) estek.
A „szokványos” versenybeszámolók során ilyenkor az szokott következni, hogy folyamatosan görbülő botokat láttunk és izgalmas fárasztások szemtanúi lehettünk, sőt akár páros csatákat is végigizgulhattunk, mint eddig szinte minden évben. Most azonban másképp alakult minden! Ugyanis 10 óra után szinte megállt az élet. A víz kisimult, a halak felemelkedtek a középső és felső vízrétegbe, és szinte lehetetlen volt kapást kicsikarni a fenék közelében.
Értetlenül álltak a problémával szemben a versenyzők. Bevetettek minden praktikát, a máskor tökéletesen működő etetőanyagok, csalik sorát vonultatták fel eredmény nélkül. Nem volt egyszerű a helyzet…
Kevés kivételtől eltekintve még csak kapást is nagyon nehezen lehetett kicsikarni, viszont, aki fogott, az nagy halat fogott. Jó példa erre Gazo Milan 3 kapitális pontya, amelyek összsúlya 34 kg felett volt.
Eltelt a verseny fele és összesen 8 értékelhető hal akadt horogra. Ilyen még nem történt horgászversenyen Maconkán. Abban senki nem kételkedett, hogy van hal a vízben - pontyból 800 q (a szám nem elírás!) él a tóban Dérer István BSHE elnök úr tájékoztatása szerint. Még a hét közepén, az itt felkészülő versenyzők elmondása szerint is szép számú gyönyörű, nagytestű ponty került partra.
Ebben a helyzetben még jobban felértékelődött minden egyes kapás. Nem lehetett fejben sem feladni. Látszott, hogy akár egy hal megfogása is eldöntheti a szektorelsőséget, ezért nem lankadhatott a figyelem, nem szabadott beletörődni a kapástalanságba, keresni kellett a megoldást. Lehet, hogy egy kapás lesz az egész forduló alatt, de akkor ott kell lenni, nem szabad hibázni. Gondolhatja az olvasó, persze, könnyű ezt megvalósítani, csak hátra kell dőlni a székben és majd görbíti a spiccet a hal… de amikor valakinek 6 órán keresztül nincs egy mozdítása sem, bizony lanyhul a figyelem, csökken a koncentráció.
A szigeten pontosan emiatt hatalmas küzdelem alakult ki. Mindkét szektorba egy-egy előző napon szektorgyőzelmet elért horgász sorsolt: Csóka Alex Gombás Gáborral küzdött, míg Döme Gábor Lieskay Vladimírral volt páros csatában úgy, hogy Vladimír 2 pontyot is fogott a verseny első felében, Gábornak egy keszegen kívül - ami a mai napon nem számított - nem volt kapása sem. Hat óra üres dobálás után aztán jött egy 4 kg feletti amur Gábornak, de rövid időn belül a szlovák versenyző ismét sikeresen fárasztott egy bő kilós pontyot.
A másik szektorban is fej-fej mellett haladt Alex és Gombás Gábor. Úgy látszott a verseny vége fele közeledve, hogy az összetett verseny végeredménye itt, a szigeten fog eldőlni.
A pontyozó forduló győzteséhez sem férhetett kétség, Gazo Milan olyan tetemes előnyre tett szert, hogy most őt képtelen dolognak tűnt utolérni.
A mérlegelés rekordot hozott. Sajnos a negatív rekord is rekord, olyan nemigen fordult elő itt még, hogy a 67 versenyzőből 20 fogjon csak halat.
A pontyozó fordulóban az első 10 helyen végzett versenyző eredménye:
| Hely | Név | pont | súly (g) |
| 1. | Gazo Milan | 1 | 34 300 |
| 2. | Tomanovics Sándor | 1 | 16 050 |
| 3. | Döme Gábor | 1 | 14 740 |
| 4. | Názár Pál | 1 | 9 270 |
| 5. | Menyhárt István | 1 | 6 990 |
| 6. | Csóka Alex | 1 | 5 870 |
| 7. | Tari István | 1 | 5 740 |
| 8. | Németh Balázs | 2 | 25 500 |
| 9. | Lieskay Vladimir | 2 | 5 120 |
| 10. | Vass Péter | 2 | 4 530 |
Ha kiemeltem a magyar versenyzők keszegező tudományának fejlődését, akkor nem mehetünk el szó nélkül a szlovák horgászok pontyozó tudományának látványos fejlődése mellett sem. Még 6:4 arányban a magyar horgászok voltak a jobbak, de a pontyfogó bajnok és a legnagyobb hal kifogója is Szlovákiából érkezett!
A verseny közben és utána is próbáltuk sokan megfejteni, mi lehetett annak az oka, hogy ennyire ne lehessen halat fogni ezen a kifejezetten halbő vízen?
Többen arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a nagy melegben felszaporodó zöldalga - némelyik fotón jól látszik a jelenléte - okozhatott a vízfenék közelében átmeneti oxigénhiányt. Az is jól látszott, hogy a halak a középső és felső vízrétegekben tartózkodtak. Azt pedig, hogy gyakorlatilag egy-két kivételtől eltekintve csak nagytestű halak akadtak horogra, pont a nagy testtömeg magyarázza: a meleg vízben felgyorsult emésztés hatására mindenképpen enni kellett, még akkor is, ha oxigénhiányos vízbe kellett lemenni azért a néhány falatért. Persze, lehet mindez csak okoskodás, bizonyíték nincs rá, csupán egy elképzelés, ami akár igaz is lehet. Mindez akkor sem történik ilyen látványosan, ha fúj egy kis szél, ami megmozgatja, megkeveri a tározót és a vizet kissé több oxigénnel látja el, de a lengedező szellő erre nem volt képes. Most sajnos semmi sem kedvezett a pontyfogásnak és újabb negatív rekordot sikerült felállítani…!
Sajnálatos, hogy ez így alakult, de azért azt is el kell ismerni, hogy azok a versenyzők, akik még ilyen körülmények között is tudtak halat fogni, akár több nagytestű pontyot, amurt is, valami olyasmit tudtak felkínálni a kosárban vagy a horgon, ami még ebben a helyzetben is fel tudta kelteni a halak érdeklődését, fel tudta korbácsolni az étvágyukat. Tehát a 47 sikertelen horgász számára ott van az 20 sikeres pontyfogó példája, akik többnyire nem 1-2 véletlenszerű termetes hal kifogásával értek el remek eredményt.
A két forduló összesítése után kialakult végeredmény:
| Hely | Név | pont | súly (g) |
| 1. | Döme Gábor | 2 | 46 230 |
| 2. | Csóka Alex | 2 | 22 250 |
| 3. | Gazo Milan | 3 | 45 520 |
| 4. | Tomanovics Sándor | 3 | 28 380 |
| 5. | Lieskay Vladimir | 3 | 20 840 |
Komplett eredménylista letölthető innen: végeredmény.xls
Jól látható, hogy minimum 3 pont kellett ahhoz, hogy valaki dobogóra kerüljön, de közöttük is a fogott halsúly döntött. Sőt az első helyhez is évek óta maximális 2 pontos teljesítmény kell és még gyakorta az is kevés, mert a fogott halsúly dönt. Nagy csata, remek küzdelem volt most is!
A legeredményesebb külföldi versenyző díját Gazo Milan kapta 3 helyezési számmal, 45.520 g fogott hallal.
A legnagyobb hal kifogásáért járó különdíj boldog tulajdonosa a Szlovákiából érkezett Tomanovics Sándor lett egy 16.050 g-os ponty sikeres kifogásáért.
Minden túlzás nélkül elmondható, hogy a lehető legnehezebb Szuperkupán vagyunk túl. Arról, hogy ilyen nehéz lett, érzésem szerint sem a horgászok, sem a vízkezelő, sem a rendezők nem tehetnek, de legfőképp a halak nem. A szokatlanul meleg szeptemberi kánikula, a nagy valószínűséggel beállt oxigénhiányos állapot átírta a megszokott forgatókönyvet. Nehéz volt, de a győztesek érdemeit ez egy kicsit sem csökkenti, ők valamit jobban tudtak, mint társaik. Persze, mondhatjuk, egy-egy hal lehet véletlen, de ha valaki több nagytestű halat is sikerrel szákolt, az már nem írható tisztán a szerencse számlájára.
Nagyon bízom abban, hogy ez a mostani, nem túl halas pontyozó forduló sem szegi senki kedvét, és találkozunk a következő évi - akár más időpontban megrendezett - Szuperkupán!
Írta: Tóth Ferenc
Fotók: Tóth Ferenc, Csapi Károly
Videó: Takács Péter
