Alig egy hete érkeztünk haza Németországból, de még mindig a frissen átélt események hatása alatt vagyok. Ez immár az ötödik év, hogy a Tubertini Maros Mix csapat tagjaként részt vehettem a híres Mulde Kupán. Sokan gondolhatják úgy, hogy ennyi idő alatt már tökéletesen sikerült kiismerni a vizet, és az semmilyen meglepetéssel nem szolgálhat. Nos, amikor már azt hittük, hogy mindent tudunk, rá kellett jönnünk, hogy - a hőn áhított siker érdekében - újabb leküzdésre váró akadály előtt állunk. Hogy mindez miként sikerül? Tartsatok velünk, és egy nem hétköznapi nagy utazás és kaland részesei lehettek!
A verseny az elmúlt évben a zöldek közbelépésének köszönhetően nem került megrendezésre, de ebben az évben már semmi sem állhatott az újabb, immár 15. Mulde Kupa útjába. Előzetesként érdemes megjegyezni, hogy Németországban a környezetvédők, ismertebb nevükön „zöldek” olyan erősek, hogy a legtöbb tartományban tulajdonképpen ellehetetlenítették a versenyhorgászatot. A kifogott halakat azonnal vissza kell engedni vagy meg kell ölni. Hálóban tartani (kínozni?!?) tilos a halat. Minden horgászversenyt be kell jelenteni, amely a rendőrség és a zöldek felügyelete mellett zajlik, már ha engedélyezik…
A Mulde Kupa helyszíne a valamikori Kelet-Németország területén található, itt talán még egy kicsit „lazábbak” a törvények, és úgy tudnak versenyeket rendezni, hogy azt HORGÁSZTALÁLKOZÓNAK nevezik. A főszervezők minket is többször nyomatékosan arra kéretek, hogy ne nevezzük versenynek mindezt… A kifogott halakat természetesen „verseny” közben nem engedtük vissza. Minimum 3 méter hosszú haltartóba helyeztük őket, amelyeket a mérlegelés után elszállítottak. Joggal merül fel a kérdés, hová? A horgásztalálkozó célja a Mulde folyón található tározó (ez a verseny helyszíne) halállományának felmérése volt - halkan jegyzem meg, hogy természetesen mindez csak papíron volt így… A kifogott halak „megvizsgálása” után, az összes pikkelyes a Mulde mellett található nagy tóba került. A következő héten ott rendeznek „horgászversenyt” - elnézést, nyelvbotlás volt, horgásztalálkozót -, és annak a tónak a halállományát „vizsgálják meg”, amelyeket a kifogás után a Muldéba telepítenek át. Normális, nem??? Tisztában vannak persze mindennek az értelmetlenségével a szervezők is, de a törvényeket csak így tudják betartani (kijátszani). Bízom benne, hogy nálunk is egyre hatékonyabb lesz majd a környezet- és állatvédelem, de abban csak reménykedek, hogy idáig soha nem fogunk eljutni!
A horgásztalálkozó, mint már említettem, 15-ik alakalommal került megrendezésre; ez Németországban a legrangosabb szezonnyitó nemzetközi horgászverseny. A mezőny erősségét jellemzi, hogy a világbajnokságra és Európa-bajnokságra utazó német válogatott keret mellett, a teljes német élmezőny jelen volt. A külföldiek közül most egy lengyel és a mi csapatunk vett részt. Nem akarok túlságosan előreszaladni, de higgyétek el, hogy aki ide eljön, nem azért jön, hogy tapsoljon. Szóval tökmindegy, hogy milyen néven nevezzük, ez akkor is egy kőkemény verseny, ahol minden csapat NYERNI akar!!! A barátságos légkör ellenére minden együttes lázasan kereste a legjobb megoldást, hogy végül ő legyen a BAJNOK! Ebben az évben sem volt ez másként.
Minden évben úgy tervezzük, hogy minimum 2 napot edzhessünk a pályán. Szerdán este érkeztünk meg a helyszínre, és azonnal a vizet vettük szemügyre. Ez a szokásosnál alacsonyabb volt, és csábítóan közel, 15-20 méterre fordultak a hatalmas dévérek. A terepszemle elegendő volt arra, hogy a hosszú út megtétele ellenére se bírjunk aludni. Mindenki a másnapi horgászatra gondolt, és álmában hatalmas dévérkeszegeket fárasztott…
Másnap reggel, ahogy felkelt a nap és mind magasabbra emelkedett, úgy lett a szél is egyre erősebb. Sok mindent megéltünk már itt, de úgy tűnt, hogy új helyzetre kellett felkészülnünk. Az erőteljes hullámzás tovább erősítette a víz áramlását. Ennek ereje kb. a Ráckevei (Soroksári)-Duna áramlási sebességével volt azonos, csak a Muldén a jellemző vízmélység nem 1,5-2, hanem 5,5-6 méter. Fontos megemlíteni, hogy a verseny nem a Mulde folyón, hanem a kb. 750-800 hektárra felduzzasztott tározó tavon kerül minden évben lebonyolításra. Ez a hatalmas állóvíz, valójában nem áll, hanem folyik, illetve váltakozó erővel áramlik.
Az eredményes halfogás érdekében - versenykörülmények között - szinte kizárólag egyetlen technika jöhet itt szóba, a matchbotos horgászat. Az eddig jól bevált 20 grammos önsúlyos úszóink +10-12 gramm terhelősúllyal ellátva is túlságosan könnyűnek bizonyultak. A besüllyedés után alig tartózkodtak 1 percig az etetés környékén, mert egyszerűen elsodorta őket az erőteljes áramlat. Mindenki a meglévő úszókészletében turkált, és a legnagyobb teherbírásúakat próbálta kiválogatni. A végső megoldást a 22-25 gramm nagyságú önsúlyos úszók jelentették. Ezek végéből kivettük az ólmos (lamellákkal ellátott) véget, és egy speciális, vízben súlytalan műanyag csavaros véget illesztettünk a helyébe. Ez lehetővé tette, hogy még több, minimum 20 gramm súly kerüljön a zsinórra! Ez a szokatlanul nagy plusz nehezék már kellően stabillá tette a szereléket, és lényegesen meglassította annak mozgását. Csak így tudtuk elérni, hogy - a körülményekhez képest - a lehető legtovább az etetésen vagy közvetlen közelében maradjon a felcsalizott horog. Azért volt ez fontos, mert a gyorsan száguldó csalival a dévérkeszegek fogásának esélye nullára csökkent. Csapatunk taktikájában egyértelműen a nagytestű dévérek céltudatos fogása szerepelt, ugyanis a 3-4 kilós halakból 2-3-4 darab gyorsan 10 kiló fölé billenthette a mérleg nyelvét. Természetesen ez nem zárta ki a kisebb - nagyobb számban található - jászkeszegek fogását sem.
Már a csütörtöki, első edzésnapon sikerült a hullámzó, erőteljesen mozgó víznek megfelelő szerelékeket tuti módon belőni, amelyet a kifogott megdöbbentő méretű halak igazoltak. Nagyon sok 3 kiló feletti dévért fogtunk, de volt ebben kettő, amely különösen nagynak tűnt. Mindkettő az én hálómban „raboskodott” a fotók elkészítéséig. Az egyik 4,1 míg a másik 4,7 kg volt!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor a mérleg kiírta a számokat, ezért. többször leellenőriztem, tévedésről szó sem volt. Már ezért érdemes volt ide elutazni, pedig a java még hátravolt!
Minden változik az évek folyamán, egy valami kivételével. A csapat 5 éve (mióta én velük tartok) szinte ugyanazt az etetőanyag-receptet használja. Ugye a megfelelő szerelék mit sem ér a csábító eledel nélkül. A rendkívül egyszerű recept 2 fő alkotóeleme a Maros Mix XXL és Dévér Special. Az összes többi adalék csupán ezek hatásfokát növeli. Ebben az évben a szokottnál erősebb vízmozgás miatt úgy ítéltük meg, hogy még több etetőanyagra van szükség. Keverhettünk bármennyit, hiszen etetőanyag korlátozás nem volt a versenyen. Ráadásul a fordulók sem 3 órásak voltak. Az első forduló 4, a második 3,5 órás volt.
Etetőanyag recept | |
4-5 kg | Maros Mix XXL |
1-2 kg | Maros Mix Dévér Special |
1 kg | Maros Mix PV1 |
0,8 kg | Maros Mix Copra Melasz |
1 kg | Maros Mix Extra süllyedő morzsa (piros és sárga) |
1 kg | Maros Mix sárga pellet |
1-1,5 kg | Sensas Litou |
1 doboz | Sensas Collix |
3 doboz | csemegekukorica |
Felhasznált élő anyag | |
1,5 kg | giliszta |
2 liter | csontkukac +2 kg kővel nehezítve és megragasztva |
1,5 liter | báb |
I. forduló
E szektor
A sorsolásunk kifejezetten szerencsének volt mondható, hiszen az E szektorban a legszélső helyen horgászhatott Vidó Ferenc. Ő csapatunk egyik legrutinosabb Mulde specialistája, tudtuk, hogy itt nem fog hibázni. Feri nem is adott sok esélyt ellenfeleinek, és 14.620 grammal megnyerte szektorát! Ebben 3 gyönyörű dévér volt, amely minimum 10 kilót nyomott. Nem kezdődik rosszul a dolog!
D szektor
A mérlegelők a D szektor felé haladtak. Itt horgászott Ambrus Tibor. A csapat vezetője és meghatározó egyénisége most nagyon nehéz helyzetben volt. Olyan haltalan részen horgászott, ahol legtöbben mindössze egyetlen pikkelyest tudtak csak fogni. Meglepő, de ilyen is van a Mulde tározón. Tibor egy jászkeszeget és egy különösen értékes nagytestű dévért tudott kivarázsolni, ez 3.620 grammot jelentett. Ez az 5. helyre volt elegendő.
C szektor
Ebben a szektorban ültem én, pont a pálya közepén. Érdekes volt az elején látni, hogy a bal oldali szomszédom kb. 50, míg a jobb oldali minimum 40 méterre horgászott. Ez pusztán azért érdekes, mert én mindössze 30 méterre horgásztam. Kezdetben szomszédjaim fogtak jobban, de ahogy kezdett a szél felerősödni, úgy lett egyre több gondjuk. Ekkor tudtam hátrányomat ledolgozni, és talán egy apró előnyre szert tenni. Ami bosszantott csöppikét, hogy egyetlen dévérem sem volt. Ami viszont kárpótolt, hogy meglepően szép jászokat fogtam, amelyek között volt 1,5 kilós is. Végül 12 darab halat tereltem szákba, ezek összsúlya 11.180 gramm volt. A bal oldali szomszédom, König Peter, a német válogatott erőssége 10.140-et mérlegelt. Szoros csata volt, amelyből én jöttem ki győztesen, és a kevésbé halas C szektorban megszerezetem a csapatnak az újabb értékes szektorgyőzelmet.
B szektor
Itt Lukács István horgászott. Ő évekkel ezelőtt befejezte a versenyszerű horgászatot anyagi okok miatt. A csapatból nem lépett ki, de az aktív versenyzést csak a háttérből figyelte. Pityu ettől az évtől a makói Maros Mix horgászboltban dolgozik, és itt „munkaköri kötelessége” a megjelölt versenyeken való részvétel. Sokan örülnének, ha munkájuk „kötelező” része lenne a versenyzés, és ott a legjobb eredmények megszerzése. Pista, amit csinál, azt mindig a lehető legnagyobb szakértelemmel és odaadással teszi. Most sem volt ez másként. Profihoz méltó módon küzdötte le ellenfeleit, és 14.080 grammal lett a második. Szektorát Günther Horler nyerte 29.120 grammal. Pista megfogadta, ha még egyszer egy szektorba kerülnek csúnyán elveri majd Günthert. Jót derültünk optimizmusán és egészséges önbizalmán, mert ekkor még mi sem gondoltuk, hogy ez hamarosan bekövetkezhet.
A szektor
Tavaly csatlakozott a csapathoz Varga Tibor. A higgadt, precíz horgász első nemzetközi porondon való bemutatkozása volt ez a verseny. Az ő szektorában volt a legtöbb hal, amely a fogási eredményeken is meglátszódott. Tibor szinte folyamatosan fárasztott, és végül 26.100 grammot mérlegelt, amely holtversenyben azonos volt a mellette ülő Herdlitzschke Ralf fogásával. A német válogatott versenyzővel így a második-harmadik helyen osztoztak, amelyért 2,5 pont járt. A szektort Weising Lutz nyerte 30.300 grammal!
Ezen a napon 11,5 pontot gyűjtött csapatunk, amely mindössze fél ponttal volt kevesebb, mint a rivális német DAV II. csapaté. De ami a lényeg, az első nap után mi vezettünk! Rendkívül szoros, kiélezett csatára lehetett számítani másnap is.
Másnap az időjárásban nem történt jelentős változás. Hasonló erővel fújt a szél és áramlott a víz, mint az elmúlt napokban, így a kitalált taktikán sem kellett változtatni.
II. forduló
E szektor
A második fordulóban ismét Vidó Feri horgászott itt. Most nem annyira előnyös helyen, mint tegnap. Sőt olyan helyen ült, ahol a víz meglepően sekély volt. A vízmélység jó egy méterrel volt kisebb, mint bárhol máshol. Nagy kérdés volt, hogy vajon feljön erre a dombra a hal? Feri mindent megtett, hogy etetése közelébe csalja a dévéreket. „Mindössze” 5 darab halat fogott. 4 db dévére és egy jásza együtt 13.320 grammot nyomott. Ez most a második helyre volt elegendő. Tegnapi (szélső) helyén nyerték ma (is) a szektorát.
D szektor
Varga Tibor ült ma hasonlóan haltalan területen, mint tegnap Ambrus Tibi. A tegnapi közel 30 kilós fogása után nehezen tudta elképzelni, hogy a Mulde tud ilyen is lenni. Mindent ugyanúgy csinált (vagy talán még jobban) mint tegnap, de mégsem értékelték a halak. Itt ő 3 darab jászkeszeget fogott. Ez együtt 3.140 gramm volt, amely negyedik helyet jelentette.
C szektor
Lukács István kívánsága teljesült, ugyanis tegnapi nagy ellenfelével, Günther Horlerrel horgászhatott a C szektorban. Ma ígéretéhez híven csúnyán elkalapálta a németek kiválóságát, és kiköszörülte a tegnapi csorbát. Pityu 29.540 grammot fogott, (amelyben volt 4 szép dévér is), míg Horler 16.460 grammot. István megérdemelt győzelme újabb rendkívül értékes 1 pontot jelentett a csapatnak.
B szektor
Itt ma én horgászhattam. A viszonylag halas terülten nagyon jól indult a halfogás. Több szép jászkeszeg után egy 3 kilós dévért is sikerült „letartóztatni” és időlegesen a szákba helyezni. Mindez alig fél órával a verseny kezdete után történt. Ezután azonban érthetetlen módon meglassult a halfogás, és csak nagyritkán sikerült elcsípni egyet-egyet. Bal oldali szomszédom, Claus Müller őrületes tempóban szedte a jászkeszegeket, és összesen 38.260 gramm halat fogott, amellyel nyerte szektorunkat. Én 11.300 grammal a negyedik lettem.
A szektor
Ambrus Tibor az A2-es helyen horgászott, amely most különösen előnyös volt. A szinte szélsőnek számító helyen nem hagyott esélyt ellenfeleinek. 28 db jászkeszeg és 1 dévér boldog tulajdonosaként, összesen 31.420 grammot mérlegelt! 30 kiló fölé senkinek sem sikerült itt lépni, így magabiztos fölénnyel nyerte a szektorát.
A verseny legizgalmasabb része a számolás, az eredmények összesítése maradt már csak hátra. A mai nap folyamán 12 pontot gyűjtöttünk. Két nap alatt pedig összesen 23,5 pontot, amely bizony 3,5 ponttal kevesebb volt, mint a rivális német válogatott csapaté.
MEGNYERTÜK!!! MEGNYERTÜK!!! MEGNYERTÜK!!! Úgy örültünk neki, mintha most nyertük volna meg először, pedig ez már a harmadik (5 év alatt) Mulde győzelme volt a csapatnak. A siker mindig édes, főleg ha az a hazától ilyen távol tiszteli meg a csapatot. A nagy utazás és a sok munka most sem volt hiábavaló, és különösen jó érzés volt (most is) Németországban magyarnak lenni, hiszen mindenki rólunk beszélt és velünk akart kezet fogni. Kívánom, hogy legyen nektek is hasonló fantasztikus élményben részetek!!!
A csapat köszönetet mond Rotter Ernőnek, aki mint „helyi összekötő kapocs”, minden évben nélkülözhetetlen a csapat ügyes bajos dolgainak intézése során. Ráadásul a versenyen is nélkülözhetetlen segítség, hiszen ő az elsőszámú hírvivőnk!
Köszönjük az elő csali támogatást a JUVE csali nagykernek és a német Mosella Gmbh.-nak, akik kiváló minőségű és bőséges mennyiségű csontkukaccal támogatták csapatunkat.
