Őszintén megvallva dupla izgalommal indultunk a II. Salmo kupán való megmérettetésére. Egyrészt az előző évben ezen a versenyen éreztük magunkat a legjobban, másrészt pedig ebben az évben Salmo nevével fémjelezett csapatként indultunk el a versenyen. Szerettünk volna a maximumot kihozni magunkból, és minél előkelőbb helyen végezni a versenyen.
A reggeli regisztrációval együtt a sorszámokat is kihúzták a párosok, ezért rögtön eldőlt, hogy páros vagy páratlan oldalon kezdik az első versenynapot. Nekünk a 26-os csónak jutott, ami igazából semmire nem volt jó, mivel az első nap az alacsonyabb sorszámú, a második nap pedig a magasabb sorszámú csónakok indulhattak hamarabb a verseny helyszínre. Így mindkét nap számíthattunk arra, hogy a legjobb helyek már foglaltak lesznek, mikorra sorra kerülünk. A szintén páros számot húzó, tehát a velünk egy szektorban lévő versenyzők névsorát végigböngészve sem lett jobb kedvünk. Mivel az előző évi Salmo kupa első öt helyezettjéből négy is a mi szektorunkban versenyzett a két nap folyamán.
A sorszámokkal együtt megkapta mindenki a reggelijét és a Salmo ajándékcsomagot is, aminek én külön megörültem! Volt benne többek között egy törtcsőrű Frisky is, méghozzá a legújabb, CMD színkódú változatban, ami vörös orrészt, sárga hátat és ezüstös hasat jelent. Ezt rögtön betettem a versenyen használni kívánt csalijaim közé, mivel a verseny előtt egy hónappal megejtett edzésen igen kellemes tapasztalatokat szereztünk ezzel a modellel.
A csónakba szállásunk után meglepődve láttuk, hogy bizony az elgondolásunk szerinti jobb helyek egyikére még éppen beférhetünk. Kemény evezéssel el is foglaltuk a megmaradó pályát. Mellettünk a sokkal jobbnak látszó helyen az előző év bronzérmesei, a Táti csukeszek csapata horganyzott.
A verseny kezdetét jelző dudaszó elhangzása után nem kellett sokat várni az első akcióra, Adriánnak megcsippentette egy csuka a körforgó villantóját. Sajnos további érdeklődést nem mutatott, bár megszórtuk rendesen a kapás területét. Ezután az én pillanataim következtek, az új szerzeményemmel fogtam végre egy csukát, majd az ezt követő negyedórában volt még két kapásom, a második ráadásul kétszer is odavert a Frisky-nek. Mérgemben bedobtam a sapkámat a csónak aljába. Hamarosan azonban megnyugodhattam, mivel az újabb kapást már sikerült értékesítenem, ráadásul ez már egy viszonylag jobb csuka volt a maga 65 centiméterével.
Természetesen közben figyelemmel kísértük a környékünkön horgászók fogásait, sok csapatnál láttuk, hogy megfogták az első csukájukat. A tó közepe táján pedig egy nagyobb csukát is fogtak.
A mellettünk horgászó Táti csukeszek sem csupán dobálózni jöttek, már a harmadik csukájukat értékesítették az orrunk előtt. Én kitartottam a Frisky mellett, Adrián pedig váltogatta a csalijait egészen addig, amíg nekem ismét kapásom nem volt. Ekkor Adrián is Frisky-re váltott, hamarosan ő is két kapással lett gazdagabb, azonban ezt nem értékelték a verseny során. Viszont a következő akció már értékelhető volt, hiszen újabb csukát szákolhattam, sőt Adriánnak is megtört a jég, és ő is megcsípett egy csukát végre.
Ekkor még bő egy óra volt hátra a négyórás fordulóból. Innen azonban olyan volt az egész tó, mintha megállt volna az idő kereke. Az addig gyenge szél elállt, ezzel együtt a mérlegelő csónakok is mintha horgonyt vetettek volna. Talán csak kétszer láttunk mérlegelést az utolsó órában. Az első forduló végét puskalövés jelezte.
Kicsit bánkódtunk, hogy nem tudtunk még egy csukát fogni, mivel úgy éreztük, azzal biztosan előkelő helyen állhatnánk az első nap után. Az értékelés után viszont megnyugodhattunk, mivel így is megnyertük szektorunkat ezen a napon!
A finom ebéd elfogyasztása után következett a Salmo bemutató.
Az esti vacsora elfogyasztása után még láthattunk egy vetítést a világ minden részén Salmo wobblerekkel fogott halakról. Némelyik fotó láttán bizony felhördült a nézőközönség, főleg az utolsó képeken - ezek egyikén egy már elképzelhetetlenül nagy csukát láthattunk, ami talán lehetett vagy 25-30 kilogrammos is. Ezzel véget értek az első nap programjai.
A második nap reggelén bizakodva szálltunk csónakba, reménykedve a későbbi előkelő helyezésben.
Ekkor viszont a számunkra ígéretes helyeket már elfoglalták az előttünk odaérkező versenyzők, ezért ezen a napon egy kevésbé jó helyen kezdtük el vallatni a vizet. A tegnapi naphoz hasonlóan ekkor is a közelünkben horgonyzott a Táti csukeszek csapata. Valószínű hasonló területben remélték a csukákat ők is, sőt a környék első fogását is ők mutatták fel.
Az első óra vége előtt azután ismét bizonyított a Frisky: a már megszokott leragadós kapással jelentkezett a horgomra egy 51-es csuka. A látótávolságban lévő versenyzőktől viszont nem láthattunk fogást. Hamarosan ismét érdeklődő volt csalimra, de ez csak vizuális kapás volt, mivel már a csónak mellett húztam a Frisky-t, mikor megvillant mögötte egy csuka. Sajnos többször nem találkoztam vele. Elkezdett a versenyidő rohanni, apróbb helyváltoztatásokkal próbáltunk újabb csukák után nézni, mindhiába. Az utolsó órában azután mintha beindult volna valami, a nádszélen elkezdték a csukák aktivizálni magukat. Sajnos nekünk nem jutott már hely azon a környéken. Pedig nekünk is jól jött volna abból a 7 csukából egy, amit a verseny végén fogtak a szerencsésen helyet változtatók. Érdekes, hogy az első három órában csak egy csukát tudtak fogni erről a területről, pedig végigpásztázta több csapat is.
Kicsit szomorúan hallottuk a verseny végét jelző lövéseket. Szerettünk volna legalább még egy aprócska csukát fogni… azzal valószínűleg jó helyen lettünk volna a végső elszámolásban.
A verseny értékelése igen hosszú ideig eltartott, közbeszólt a technika ördöge is, ráadásul sok csapat azonos helyezési számmal rendelkezett. Közöttük a két nap alatt megfogott csukák összeadott hosszai döntöttek, ezért többször is átszámolták a végeredményt, nehogy később derüljön ki egy apróbb hiba.
Azután elkezdődött végre az eredményhirdetés. Kiderült, hogy mi az ötödik helyen végeztünk az idei Salmo kupán. A másodiktól a negyedik helyig mindegyik csapat öt helyezési számmal rendelkezett, így fordulhatott elő, hogy mindössze két centiméterrel le lehetett csúszni a dobogóról.
| Helyezés | Csapatnév | Csapattagok | Helyzési szám |
| 1. | Északiak | Erdélyi Norbert - Plank Zoltán | 4 |
| 2. | Pinczés-Bencze | Pinczés Gábor - Bencze Ferenc | 5 |
| 3. | Jurácsik- Jurácsik | Jurácsik Gábor - Jurácsik Károly | 5 |
| 4. | Carp Hunter Team | Papp Ákos - Lacher Zoltán | 5 |
| 5. | SALMO Team Hungary | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 7 |
| 6. | Takács-Fürtös | Takács László - Fürtös Attila | 7 |
| 7. | Táti csukeszek | Házenbeck Norbert - Nyers László | 8 |
| 8. | Németh Takács Team | Németh Csaba - Takács János | 11 |
| 9. | Németh-Tompa | Dr. Németh Péter - Tompa Ferenc | 12 |
| 10. | Brady Team | Bakó Zoltán - Somogyi Norbert | 14,5 |
A győztes páros két darab gumicsónakot, a második páros fejenként egy elektromos csónakmotort és banner akkumulátort, a harmadik pedig két ötvenezer forintos ajándékcsomagot kapott.
A legnagyobb halért járó facsukát és a vele járó ötvenezer forintos ajándékcsomagot Jurácsik Károly vehette át.
Kiderült, hogy az első nap kifogott ötvenkettő csukával szemben a második napon csak huszonhét csuka esett zsákmányul. Reméljük, hogy a jövő évi III. Salmo kupán jobban elkényeztetnek bennünket a csukák.
Írta: Lukácsi Béla
Fotó: Lukácsi Béla, Energo Team
