Már régóta sajnálattal figyelem azt a Nagybátony és Vizslás között elterülő tavat, amely jelenleg, mint ülepítő tó funkcionál, és nincs hasznosítva, mint horgásztó. Budapest felől Salgótarján felé haladva a 21-es úton, Nagybátonyt elhagyva pillanthatjuk meg, az út jobb oldalán. A jobb sorsra érdemes tavacska nagyobb figyelmet is megérdemelne.
Könnyen megközelíthető, területe figyelemreméltó! Rendelkezik egy hosszú gáttal, amely, ha tó horgászkezelésben lenne, kiváló helyszínt nyújtana még a nagyobb szabású horgászversenyek megrendezésére is! Széles nádas szegélyezi a sekélyebb oldalát, amely természetes halbölcső lehetne.
A tó átlagmélysége 1,5-1,8 m. Jelenleg is rengeteg kárász lakja, amelyek alkalmazkodtak a kissé szennyezett vízhez, aminek a szaga bizony megcsapja annak az orrát, aki a partra látogat. Fő táplálékuk a tóhoz közel eső gyárból érkező hulladék, amely leülepszik a fenékre. Ezek a halak ezért ehetetlenek, mert könnyen fertőzést lehet kapni tőlük!
Sajnos az odalátogatók nem vigyáznak a tó környezetére, és így annak partja tele van szeméttel.
Mivel a tavon engedély nélkül lehet horgászni, így sokan látogatják, még a zavaró körülmények ellenére is, mert remek szórakozást nyújtanak a benne élő halak. Én sem tettem másképpen, hiszen szerettem volna a tó szép kárászain letesztelni az új matchbotomat, ami Tubertini Iridium névre hallgat, 4,5m hosszú, dobósúlya pedig 10-30 g. Másrészt pedig mindenképpen szeretnék valahogy segíteni a tavon, ha mással nem, ezzel a cikkemmel, amit remélem olyan is fog olvasni, aki érdemben tud tenni valamit!
Nem sokat teketóriáztam az etetőanyag összeállításánál, mert annyi a tóban a kárász, mint égen a csillag, és szinte etetés nélkül is horogra csalhatók. Így most 3 kg Lantos Mix Pontyos anyagot kevertem be, két doboz csemegekukoricát hozzáadva.
Mivel most a távoli matchbotozást is gyakorolni akartam egyben, így egy 12 g-os Exner testes waggler került fel a zsinórra. A szerelékem főzsinórja 0,18-as, míg az előke 0,16-os volt, mert bizony a kárász derekasan tud küzdeni, főleg a termetesebb példányok! A horog 12-es Kamasan volt.
Sajnos idő szűkében, csak a legnagyobb melegben tudtam kijutni a vízhez. Ez számomra nem kedvezett. Gondoltam, hogy ebben a nem éppen megfelelő minőségű vízben a halak zöme nem eszik ilyenkor. A víz felszíne vastagon be volt algásodva. Szóval nem éppen a legjobb előjelekkel indult az egész. De ha már egyszer ott voltam, akkor gondoltam miért futamodnék meg? Ahhoz sokkal több kell! Így hát lepakoltam, és elkezdtem a felkészülést.
Miután felraktam a matchbotra szereléket, következhetett a mélységmérés. Már ennek során kiderült, hogy fenéken nem lesz érdemes horgászni, mert tele van különböző törmelékkel, növényi, maradványokkal, amik között elveszne a csali. Ennek fényében úgy döntöttem, hogy közvetlenül a fenék felett fogom a csalit felkínálni!
Mikor már minden stimmelt, pár gombócot lőttem az úszó köré, és vártam, hogy mi fog történni. Nem sokat bíztam a dologhoz. Ám már az első bedobás alkalmával volt egy kapásom. Sajnos nem lett meg, mert elkapkodtam a bevágást. Furcsálltam egy kicsit a gyors kapást, de nagyon megörültem neki. A második bedobásomnál megint lőttem egy gombócot az úszó mellé, és vártam. Nem telt el két perc, és az úszóm szépen lassan elmerült. Bevágtam, és örömmel vettem, hogy megvan az első halam! Ez egy 50 dkg körüli kárász volt. Derekasan küzdött a horgon, és én mondom, mindent bevetett a szabadulás érdekében! De most én voltam a jobb! A következőkben minden dobás után egy tyúktojásnyi gombócot lőttem az etetésre, és ha nem is folyamatosan de azért jött a hal, még a nagy meleg ellenére is. Végső soron jól szórakoztam.
A tűző nap miatt nem volt soká maradásom, annál is inkább, mert látogatásom elsődleges célja most nem a halfogás volt, hanem, hogy megpróbáljak segíteni ezen a vízen, amely szennyezettsége ellenére meg tudott örvendeztetni szép kárászaival, és amiből egy kis összefogással, utánajárással, és odafigyeléssel valóságos horgászparadicsom lenne varázsolható! Aki tud, kérem segítsen.
