A Sárberki horgásztó nevével ellentétben nem Sárberek községnél található. Ennek komoly oka, hogy tudomásom szerint nincs is ilyen település. Viszont van egy ilyen nevű patak, Lenti szomszédságában, s így már érthető az elnevezés. Még akkor is ha ennek a pataknak az égadta világon semmi köze sincs földrajzilag a horgásztóhoz... Persze lehetne, de nincs.Ám ahelyett, hogy jobban belebonyolódnánk, javaslom, nézzünk körül inkább arrafelé!
Lenti a szlovén határ mentén az egyetlen város. Színhelye többek emlékezetes katonaélményeinek és mások feledett mozgásszervi panaszainak. Az előbbi a laktanyának, az utóbbi az európai hírű gyógyvíznek, azaz a "Gyógyfürdő és Strand"-nak köszönhető.
A kisvárosban járva a 12. századi vár maradványának és egy ötszáz évvel későbbi barokk templomnak hála hamar letudhatjuk a nevezetességeket és egyből a horgászatra koncentrálhatunk. (Bár történelmileg mindenképpen érdemes a várról megemlíteni, hogy már a 16. század közepén is jelentős határőri szerepet látott el, igaz akkor nem minket, hanem Stájerországot és Ausztriát, ill. a Kerka-patak-völgyet védelmezte, miután a törökök túljutottak Kanizsán. Még azt is megértük, hogy a sógorék fizették a védekezés költségét! Hiába no, régi szép idők...)
Több víz is van a környéken, de én most csak egyre látogattam el. Galla Miklós erre talán azt mondaná, hogy "figyelik ezt a paradoxont?!", de a kavarás csak ezután jön. Ugyanis egy tóra vitt az utam, de az mindjárt kettő. Egészen pontosan egy és másfél.
A horgászbázis a városka határában található. A Csesztreg felé vezető úton elindulva a lakott területet elhagyva a "Lenti vége" táblánál semmi esetre se kezdjünk gyorsítani, hanem az első földúton kanyarodjunk jobbra. Persze aki akar gyorsíthat is, de akkor úgy jár mint én: tolathat vissza. A kanyarban gyengébbek kedvéért - mind jómagam is - tábla segíti a navigálást. Párszáz métert követően aztán meg is érkezünk.
Sóderbánya helyén született a horgászvíz, így aztán nem nagy csoda, hogy az alja kavicsos, és nem akadós, viszont borzasztó változatos. A hullámos, gödrös fenék a kavicskotró lelkiismeretes munkájáról tanúskodik.
Az eredeti mederhez még pluszban hozzátoldottak egy kicsit, és további bővítéseket is terveznek (játszótér már van, szánkópálya majd lesz), csak a változatosság végett.
A parkoló a terület elején van, a központi infótáblát és a "halőrházat" is itt találjuk.
Innen nézve a nagyobbtól balra terül el a kisebb tavacska. A kettő között elindulva a büfé épületét elhagyva, hangulatos fahíd vezet át a öbölszerűség, a "fél tó" szűk torkolata felett. Ennek a környéke állítólag mindig jobb fogásokat ad, és ez elsősorban a visszafelé eső állásokra igaz.
A parton a következő rész a laposabb szakaszt és szigetecskét követő strand, ami úgymond saját felelősségre használható. A víz végét a nádas-bokros szegélyezte elkeskenyedő sarok jelenti. A nádból a túlpartra is jutott, szinte a stégekig, ill. az apartmanokig előrehúzódik. Ezt is - akárcsak a híd környékét - kiváló helyeknek titulálják, a házi horgászversenyt mégis a legelején, parkoló alatti állásról nyerték egy zsák hallal.
Valószínűleg - legalábbis szerintem - a víz minden oldala működik. A halmennyiség ami benne van ebben a nem túl nagy vízben, elég garancia, hogy mindig lehessen fogni.
A kisebb egységek, az önálló, izolált tavacska, és a nagyobb tóval összekapcsolt medence, inkább alkalmi, izgalmas horgászhelyek lehetnének számomra. Szemre amolyan meglesős, rádobós portyázásra valók (őszintén megvallom itt nem horgásztam). De persze mivel az előbbi A nagyhalas víz (csukák és nagy amurok lakják főként), nem csoda, hogy akad aki állandóan csak itt pecázik.
Az öböl ritkábban horgászott, ehhez talán az is hozzájárul, hogy még friss, kopasz a part egy része, így kevésbé szívesen ül le itt az ember, mint a többi, a bokorral, náddal színesített részeken.
Látogatásomat újfent nem szabtam hosszúra. Megintcsak az motiválta szándékos, mondjuk úgy - a műkorcsolyából átmentett szóval élve - "rövidített programomat", hogy ezeknek a tavaknak véleményem szerint ennyi idő alatt is tudniuk kell mutatni valamint. Az a rengeteg hal a viszonylag kis térben, jó potenciál egy szórakoztató horgászathoz, legyen az huszonnégy órás, vagy akár mindössze négy.
Az ilyen tavakon amúgy is sokan csak néhány órácskát tudnak szentelni hobbijuknak. És persze próbálgatni módszereket, praktikákat tesztelgetni sem rosszak. A "fizetős", "műanyag", "mesterséges", nevezzük akárhogy őket, már-már pejoratív jelzőkké váltak. Pedig a kopasz part jobb esetben előbb-utóbb bebokrosodik, még jobb esetben már eleve az, szerelékünket, horgunkat legritkábban tarja magánál akadó, mert nincs olyan a mederben, és a szinte biztos fogásnak köszönhetően a halfogásé, az élvezkedésé a főszerep.
Noha engem a kalandos horgászatok, horgászhelyek vonzzanak, akár a kétes kimenetel előzetes ismeretében is, és elsősorban az élő, vagy élőbb, esetleg az élő-szerű víz látványa tud magával ragadni, mégsem ítélem el ezeket a mesterségesen létrehozott horgász-paradicsomokat. Nem tehetem. Persze azt sem mondom hogy csak ide kell járni, de annyi érv szól mellettük, s főképp annyi horgásztársunk tüntető jelenléte (versenyzőké, hírességeké is), hogy nem lehet nem kipróbálni. Ha már egyszer ott vannak bennük a halak és csak ránk várnak?!
Mint ahogyan például a Sárberki tóban is. A határ közelében, Lenti felett... egy kicsivel.
De a konkrét történtekről már inkább a következő részben...
(Pásztor órák - a sárberki tavon: Lenti felett)
