A Maros. Mit is mondhatnék róla? Nekem megadatott, hogy kapcsolatban álljak vele. Nem más, mint a Tisza kishúga. Ő fonja habjaiból a merengés, a béke, a múlt s jövő minden rezdülését. Ölében hajózva, partján ülve talán meghallja a folyó szavát az ember. Ha kiültem mellé hűs homokjára, messze mindentől, olyan érzés fogott el, mintha nem evilági volna e folyó, mely előttem oly méltóságteljesen kanyarog. Egyszerre lenyűgöző és hátborzongató. Van ebben a folyóban valami, amit még nem fejtettem meg, de csak az értheti, akit beavat rejtelmeibe…
Nehéz a helyzetem. Nagy fába vágtam fejszém, hiszen nehéz dolog olyan vízről írni, mely folyton folyvást változtatja arculatát, állandóan mozgásban van a medre, változik a partja. A folyó él s vándorol. A természet erői, mint megannyi kubikus munkás, ássák a Maros medrét szüntelen, melynek az ember próbál gátat szabni.
Épp ezért senki ne várja tőlem, hogy a Maros minden csimborasszóját, gödrét, padmaját s haltartóját felfedem, hisz e vizet kiismerni, megtanulni már csak azért is bajos, mivel állandóan változásban van. Ahol egyik évben még remek gidres-gödrös, akadós haltanyát ismertünk, ott a következő esztendőben jó eséllyel lehet akár zátony is.
Jobbára csak általánosságokat fogtok olvasni tőlem, néhol helyi jellegzetességekkel és természetesen rengeteg képpel tarkítva. Képanyagom az évek során gyűlt, talán nem mind olyan pazar, de a lényeget azért visszaadják.
„A Maros (románul Mureș, németül Mieresch vagy Marosch) folyó Közép-Európában, a Kárpát-medencében. A Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói havasokban, Marosfő közelében ered és Szegednél a Tiszába torkollik. Hossza körülbelül 725 km, ebből a magyar szakasz 48 km. Folyása útvonalába esik Romániában többek között Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Déva és Arad, Magyarországon pedig Makó és Szeged városa.” [Forrás: Wikipédia]
Láthatjuk tehát, hogy a folyó jelentős része Romániához tartozik, a magyar szakasz hossza csekély, e rész mégis jelentős a felsőbb szakaszokhoz képest, hiszen hazánkban már kellőképpen kiszélesedik a folyó, mélysége is nagyobb és halfaunája is átalakul kissé.
A torkolattól Deszkig:
A toroknál a Maros csodás látványt nyújt, gyönyörű szakadó partfalak, vízből kinyúló dárdafák, lapos, homokos part. Van itt minden, mi horgásznak, na meg persze halszájnak ingere.
A két folyót elválasztó hosszú kőrugany ígéretes hely lehet, szinte egész évben sok a csónakos horgász. A Tisza felőli oldalánál picit feljebb tudtommal akár 20 méteres mélység is lehet, míg a Maros felőli oldala nem számottevően mély, legfeljebb 3 m körüli.
A folyó bal partján a torkolat bejáratánál van egy sekély rész, mely folyásnak lefelé a Tisza azon oldalát hosszan jellemzi. Homokjából füzek alkotnak cserjést, ami talán kisebb áradások alkalmával lehet jó keszegező hely. Ennél feljebb, a torkolatot elhagyva kb. 150 m hosszan vízbe csúszott kövezés és fák fekszenek a mederben, mely emiatt inkább gödrös és akadós, legmélyebb pontja 6 méter körüli. Az első kanyarban található egy újabb vízbe csúszott kövezés a jobb parton, melynél a Maros legmélyebb - 7 m-es- gödre található.
A mélyebb részek ne tévesszenek meg senkit, a Maros alapvetően sekély folyónak mondható, a kanyarok belső ívei az alsóbb szakaszokon rendszerint 1,5 m körüliek, de van ahol 0,3-1 m csak a mélység. Persze vannak kivételek, és magasabb vízállásnál is változik a helyzet.
A torkolatot már jócskán elhagyva találkozhatunk az üdülővel. Van, aki munkásőr, van, aki tűzoltó kanyarnak hívja. Mindenesetre nekem inkább szellemtanyának tűnik, szinte sose láttam ott egy lelket sem, legfeljebb egy-két bódénál. Volt néhány kalyiba a szakadó part szélén, melyek már nincsenek ott. Megnéztem volna, amikor a vízbe szakad az egész. Persze távolabbról figyelve.
Itt jókora szakadó part található. Nem emlékszem, hogy valaha is horgásztam volna ott, talán egyszer, ami szerelék szakadással végződött.
Egy emlék jutott erről is az eszembe. Még régebben a ladikkal, ettől a helytől talán csak néhány méterrel feljebb lehorgonyoztunk, de a víz olyan húzós volt, hogy lassan, de láthatóan ballagott a ladik a part felé. Mivel nem akartunk kikötni a dárdafák között, csipkednünk kellett magunkat, a motort berántva már tűztünk is onnan. Nem tudom, mekkora lehetett a sodrás ereje, de önmagáért beszél, ha nem áll meg a ladik egy kb. 30 és egy 10 kilós súllyal. Persze másutt is jártunk így, ez még kicsit lejjebb volt, viszont áradó víznél. Elképesztő volt a sodrás ereje, bekötni megint csak nem tudtunk, mert a csónakot lehorgonyozva is vitte a víz. A következő kép talán a sodrás erejét is érzékelteti:
Itt még korábban, szintén a ladikos időszakban lehorgonyoztunk, de mivel nem fogtunk semmit, továbbálltunk… volna, ha feljön a súly. De az istennek se akart a nyavalyás, pedig már mindketten annyit rángattuk, hogy az erek is kiültek a nyakunkon, szemünk pedig dülledt lett a sok erőlködéstől. Próbáltuk mindenhogy, végül a folyó nyert. Elvileg egy víz alatti befolyó miatt ott horgonyzási tilalom van, de nem láttunk tiltó táblát, emiatt macskáztunk le, és sajnos el is vesztettük a nagyobbik hátsó súlyt, melynek kötelét végkimerülésünkben kénytelenek voltunk elvágni, hogy szabadulni tudjunk.
Deszktől Ferencszállásig:
Deszk határában van egy hosszú, kb. 200 m-es kövezés, mélysége 3-4 m körüli. Vize húzós és a meder is rendkívül gyorsan mélyül, meghorgászni nem egyszerű. Máskor bolognaival szép gardákat fogtam ott.
Sanyi barátom, aki az alsóbb szakaszok részletes infóival ellátott - amit ezúton is köszönök -, így ír:
„Sajnos a deszki kanyar varázslatos különlegessége kezd „elfogyni”, kezd feltöltődni. A 11 m-es legendás mélysége tavaly már 7 m-re csökkent, a belső ívéből, ahol még pár éve víz volt 20 m-re a partszéltől, alacsony vízállásnál, tavaly már félsziget lett belőle.”
Régebben Apával mentünk felfelé ladikkal és valahol Deszknél, ha jól emlékszem, talán éppen ennél a kanyarnál, alacsony vízállásnál a belső ívben egyszer csak egy nagy rántást éreztünk és hátranézve láttuk, hogy a csónakmotor csigája a homokos medret szántja. Ki is billentettük azonnal a motort, majd azt kissé kiemelve, folytattuk utunkat. Én evezővel szurkáltam a vizet, hogy érezzem, hol lapul zátony. Attól a helytől feljebb a folyó közepén is leért mindenhol a lapát. Nem semmi!
A kanyart elhagyva hamarosan a csónakkikötővel találkozhatunk. A víz a külső íven húzós, mélységét nem ismerem, ránézésre talán 4 m körüli. A túlparton az extrém alacsony vízállásnál félsziget emelkedett ki, a kanyar felett a bal parton szintén. Lejjebb több parti megközelíthetőség is akad, bár az akadós, bedőlt fákkal tarkított magas partot vélhetően nehéz meghorgászni.
A kikötő után jelentősebb mélységeket takaró részeket már nem ismerek, innentől kiegyenesedik a folyó egy hosszabb szakaszon. A mélység itt csekély, eddig egyszer horgásztam ezen az egyenesen, akkor is partról. A rendkívül alacsony vízállás idején 1 m körüli volt a mélység. Süllőre volt egy kapásom, legalábbis a halszeletet cincálta valami, de nem lett meg. A keszegezőn halványfoltú küllőt fogtam.
Elhagytuk az alsóbb szakaszokat, sőt már inkább a közepe felé járunk, a Maroson innentől jobbára csak sekély vagy még sekélyebb részek vannak. Klárafalva környékén van még néhány zátony, sziget és félsziget, a kanyarok belső íve rendkívül sekély, inkább homokpad jellegű. Alacsony vízállásnál mind kiemelkedett.
Ferencszállástól felfelé:
Ezeket a részeket már nem ismerem, jómagam csupán Klárafalváig jutottam, noha terveztem, hogy meglátogatom a feljebb levő szakaszokat, ám ez elmaradt. Így is elegendő képet és anyagot össze tudtam szedni, de hogy teljes legyen a kép, Lacusch69 kolléga segítségét is kértem, aki a felsőbb szakaszokon jártas.
Levelében aggodalmát fejezte ki a folyóval kapcsolatban, egyrészt a szennyezettsége miatt, melyre terjedelmi okokból a következő részben térek ki, másrészt pedig az utóbbi időkben jellemző rendkívül alacsony vízállás miatt.
Többek közt így ír:
„Másik nagy probléma, hogy az alapvetően sekély folyónak az utóbbi időben nem elegendő a vízutánpótlása, ritkán van 0 cm körüli vagy feletti vízállása. 0 cm-nél olyan 1,5m körüli az átlagos vízmélység. \'12 nyarán volt olyan szakasza, hogy át lehetett gyalogolni rajta…”
Bizony, teljes egészében igazat kell adnom, a folyó tisztasága valóban hagy kívánnivalókat maga után, és a vízállás is csakugyan rendkívül alacsony mostanság… Utóbbi levét jobbára a felsőbb szakaszokon horgászók isszák meg, hiszen nehéz olyan vízen halat fogni, ami sokszor a méteres mélységet sem éri el, főleg nyáron, kánikulában.
Azon az emlékezetes nyáron én is többször elmotoroztam azokra a részekre, és csakugyan elkeserítő a helyzet. Pedig én csak a Maros közepe felé jártam, mi lehetett még feljebb?
A sekély részek ellenére hangulatos helyek vannak arrafelé is, többnyire ezeken a szakaszokon tapasztaltam meg azt a magányt, csendet és „nem evilági hangulatot” is, melyről a cikk beharangozójában említést tettem. Az ártéren át a vízhez való lejutás néhol bajos, másutt nem lehetséges, sokszor vagy fél km-t motoroztam a hepehupás szántásokban és frissen kivágott erdőfoltokban, irtásokban, mire lejutottam egy jelentéktelen, gazos, folyópartra. Az ártér a legtöbb helyen a mederig tart, a parti állás kevés.
Ferencszállástól felfelé a mederben alig akad jó haltartó helynek számító törés. A folyó rengeteg homokot, hordalékot szállít, emiatt szinte sík az alja, a gödrök hamar feltöltődnek.
A makói hídnál pl. tavalyelőtt volt egy porong visszaforgóval és mély vízzel. Ma már csak a porong van a visszaforgóval, a mély víz sehol.
„Anno a folyószabályozás során sok kanyart levágtak, a műholdas képeken jól látszik, milyen lehetett. Pl. a makói hídtól lefelé az első kanyarig tartó szakaszt „Ásás”-nak hívják. Mesterséges meder.”
A Maros Makónál határfolyó lesz, horgászni csak a jobb parton lehet.
Én csak egyszer jártam Makónál, akkor is csak átutazóban, így sajnos nem állt módomban körülnézni a folyónál, de amit a hídról láttam, az tetszetős látványt nyújtott: békésen ringatózó ladikok kikötve a partnál, hosszú, egyenes folyószakasz. Jó lett volna ott horgászbottal is próbálkozni! Ami késik, nem múlik! Amiről még tudok, és nem egy helyről hallottam már, hogy nagy amurokat és pontyokat fognak egyes horgászok, ám állítólag etetett helyekről. A halakra majd a következő részben térek ki.
A műholdas felvételeken jól látszanak a fentebbi részeken levő szigetek, zátonyok, és azokat a részeket már valóban nehéz lehet csónakkal járni. Vannak ismerőseim, akik nyaranta elmennek evezős túrára a Marosra, ők el tudnak menni kenuikkal a legsekélyebb helyeken is, maximum - ha leér az alja - kiszállnak és viszik a kenut. Hallottam már ilyet csónakkal is. Tolta az illető.
Nem tudom, mit is fűzhetnék még hozzá, amolyan fontosabb jellegzetességek már nemigen lehetnek erre. Amit tudtam és aminek utánajártam, azt megosztottam. Azt hiszem, jöhet a következő rész, jöhetnek a sztorik, a halak és egyebek!
Írás + fotók: Szili Dániel (Danius)
Információk, segítség: Hohosanyi9, Lacusch69
Forrás www.wikipedia.hu, légi fotók forrása: www.idokep.hu; készítői: Bodrogi Attila, Tóth Gábor Gyula
