Ha valaki azt gondolja, hogy már az utolsó húscafatot is lerágtuk a hatalmas dínó csontvázának minden porcikájáról, az nagyon téved. Elő lehet húzni olyan Shimano terméket a polcok mélyéről, amihez hasonlót még nem vizsgáltunk itt, a gyorsteszt sorozat keretében. Egy tengeri orsóról van szó, melynek kisebb méretű változatai a hazai horgászok érdeklődésére is méltán számot tarthatnak.
| Méretsor | 3000, 4000, 5000, 6000, 8000, 14000, 18000 |
| Súly: | 350 g |
| Áttétel: | 1:5,1 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes |
| Fékrendszer: | első fék |
| Csapágyak | 3 db A-RB golyóscsapágy + 1 görgős |
| Zsinórkapacitás: | 180 m / 0,30 mm |
| Behúzás sebessége: | hajtókar-fordulatonként 76 cm |
| Ház: | hibrid alumínium / XT-7 |
| Pótdob: | nem tartozék |
| Tartozék: | dob alátétek, olaj |
| Ár: | 30.990Ft |
| A gyártó honlapja: | http://fish.shimano-eu.com/publish/content/global_fish/en/nl/index.html |
Noha régóta fenn van a Shimano palettáján a Spheros, nem nagyon vonult be a hazai köztudatba. Be kell vallanom, hogy nekem se került még a kezembe korábban ilyen orsó, csupán két alapinformációm volt róla. Az egyik Füstös Gábor 97-es kiadású Harcsapergetés című könyve, ami azért nem a legfrissebb forrás. Elég az hozzá, hogy annak idején ugyanebből a könyvből szereztem tudomást a not-a-knot kapocsról, és a fonott zsinóros pergetésről, ami ma már szinte történelem (hja, a múlt század ködébe vész :-)). A másik Ladányi Tamás nílusi sügéres VHS videója, ahol szintén Spherosszal szelídítették a brutális ragadozókat. Ezekből annyi állt össze számomra, hogy nyilván valami különösen erős, nagyhal-álló szerkezetről lehet szó, kíváncsian vártam tehát a „személyes” találkozást.
Az orsó rafinált, gyöngyház hatásúan csillogó, sötét grafitszürke fényezése volt az, ami elsőként megragadott a doboz kibontásakor. Ha szavazni lehetne, nálam feltétlenül ez a szín kapná a legmagasabb pontszámot a Shimano színskálán.
Miután kigyönyörködtem magam, örömmel vettem tudomásul, hogy a jó fogású, masszív hajtókar csavarmenettel csatlakozik a meghajtó tányérkerék tengelyéhez, ami tökéletesen kotyogásmentes kapcsolatot jelent. Nagy szó ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a cég még a jóval magasabb kategóriát és árfekvést megtestesítő Twin Power FB-nél is megengedte magának az átdugós rendszerű hajtókart. Az igazsághoz tartozik, hogy a Twin Power FC-nél már visszatért a betekerős megoldás, bár ez itt most mellékszál, csupán annyiban kapcsolódik a tárgyhoz, hogy a helyén értékeljük a Spheros hajtókarját.
Ha már a helyére tekertem a hajtókart, egyúttal reflexszerűen megforgattam az orsót is, ami szép simán, lendületesen futott, tehát ez a pont is kipipálható.
A meglepetések azonban nem szűntek meg a hajtókarnál. A következő váratlan impulzus akkor ért, amikor hiába kerestem a visszaforgásgátló átkapcsolóját.
Percekig értetlenkedve forgattam a Spherost a kezemben, és a robbantott ábrát is tüzetesen átböngésztem, de igazán csak akkor hittem a szememnek, miután szétszedtem és belenéztem a szerkezetbe. Lám csak, ez tényleg fix, sehogy sem lehet hátrafelé hajtani!
Persze nem az első eset, hogy ilyennel találkozunk, a tengeri kivitelű orsóknál (pl. Stella FA) is van példa hasonló megoldásra. A magam részéről egyébként nem különösebben hiányolom a visszaforgásgátló kapcsolóját. Horgászat közben mindig bekapcsolva szoktam tartani, legfeljebb olyankor váltom át egy pillanatra, amikor visszaengedek pár tekerésnyi zsinórt, hogy a horgot beakasszam a nyél fölötti karikába.
A fix, nem kiiktatható visszaforgásgátló indoklására két tippem van (de az elsőt tartom valószínűbbnek):
- A hajtóművet megterheli a kikapcsolt visszaforgásgátlóval folytatott fárasztás, ami az erős, nehéz (tengeri) halak esetében túl nagy igénybevételt jelenthet. Ennek mérlegelését nem merték a felhasználóra bízni a tervezők, inkább kiiktatták ezt az opciót.
- Egy lyukkal kevesebb van az orsón, ahol behatolhat a tengervíz.
A felkapókar hajtókarral való átváltása igényel egy kis plusz erőfeszítést, de tudjuk, hogy ez nem véletlenül van így. Éppen azt hivatott megakadályozni, hogy a dobás lendülete közben elforduljon a rotor, és a felkapókar magától csapódjon vissza, pont a legrosszabbkor.
Akit érdekelnek a fenti kép részletei, az ide klikkeljen!
A vizsgált orsónkat ugyan nem érinti, de a teljesség kedvéért ide kívánkozik, hogy a Spheros 10000-esnél nagyobb méretű modelljei már csigatengelyes dobemeléssel vannak felszerelve.
A dob mérete és a dobemelő rendszer összhangban van egymással, a zsinór a dobot a tetejétől az aljáig kitölti. Lehet, hogy az éles szemű kritikusok nem tartják majd makulátlannak a zsinórprofilt, de gubancot, macskát biztosan nem fog okozni, és ez a legfontosabb.
Összegzés:
A vizsgálat eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Spheros nehezen besorolható darab, egy kicsit kilóg a Shimano orsók általunk ismert hierarchiájából. Az alsó-középosztályra jellemző konstrukciós elvekhez (itt elsősorban az egyszerűbb dobemelésre gondolok) igényes, magasabb kategóriákra jellemző kivitel, különösen robusztus felépítés és kiváló anyagok társulnak.
A mérleg egyik serpenyőjébe helyezve a pozitívumokat (menettel csatlakozó, kotyogásmentes hajtókar, acéltengelyes, masszív tányérkerék, rozsdamentes, tengervízálló csapágyak és más alkatrészek, méltányos ár), a másikba a negatívumokat (pótdob hiánya, egyszerűbb dobemelés, nem kikapcsolható visszaforgásgátló, műanyag persely a hajtóműben) eléggé kiegyenlítettnek tűnik az összkép. A választásnál, vásárlásnál mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik tulajdonság milyen súllyal esik a latba számára, de remélem, hogy a tények összefoglalásával segítséget tudok nyújtani ehhez a döntéshez.
