Felcsillant a szemem, amikor megláttam a haldorado.hu-n a Fox botok tesztelési lehetőségéről szóló írást. Amint elolvastam, egyből jelentkezem is a Legend botra, mert nekem is van egy hasonló paraméterű eszközöm. Reméltem, hátha istenadta szerencsém lesz, és én is tesztelhetek. Amikor Andada barátom felhívott és elmondta, hogy engem is kisorsoltak, igazán megörültem. A választásom a palotási horgásztóra esett, mivel elég régóta „nyüvöm” ezt a vizet, itt nőttem fel, itt fogtam meg életem első halait!
15 éves megszállott ifi horgász vagyok, már 3 éve fűzök bojlit a horog alá. 7 éves koromban kezdtem horgászni, amikor apám először vitt le a vízpartra. Valahogy mindig szerencsésebb voltam, mint ő… „a kezdők szerencséje”, mondogatta gyakran. A horgászat iránti szerelem 11 éves koromban kezdődött, horgásztáborokba, éjszakai horgászatokra kezdtem járni, egyre több és nagyobb halat fogtam, és azt hiszem, mára véglegesen beleszerettem.
A tesztelésre kiválasztott Fox Legend botot a Haldorádó horgászboltban vettem először kézbe. Első pillantásra megtetszett az osztatlan nyél és a könnyű anyag. Izgatottan vittem haza, szerettem volna minél hamarabb felszerelni, kipróbálni és a legtöbbet kihozni belőle. Ha tovább olvastok, kiderül, mennyire sikerült.
Másnap délután. indultunk Palotásra, igaz, nem egyből a partra, hanem a hétvégi házunkba, ugyanis a bojlit még le kellett görgetni. Este 9 órakor érkezett meg a barátom, Tomi, és azonnal indultunk, hogy elfoglaljuk a kiszemelt helyet, a Kövesutat. A sátorállítással a köves talaj miatt kicsit nehezen boldogultunk, de éjfélre mindennel készen lettünk.
A Legendre egy Shimano Long Cast orsót szereltem, ami nagyon stabilan ült a helyén. 30-as Fox Camou volt a főzsinórom. 140 g-os grippa ólomot és - a biztos akadás kedvéért - Line Aligner előketípust használtam 4-es Wide Gape horoggal, a horog alá pedig két szem 16 mm-es házi bojli került hóember formációban.
Az első kapásra nem kellett sokat várni, 1 óra körül már húzta is a Legendet valami böszme állat. Egy 8 kg körüli ponty volt, kapott 2 puszit, aztán visszatettem éltető elemébe, a vízbe. A következő hal óramű pontossággal 4:00-kor érkezett: egy 11,20 kg-os, gyönyörű szép tükörponty, ami megmutatta, hogy is néz ki egy fárasztás a nád előtt. Fénykép, puszi és vissza vízbe ő is!
Ekkorra már eléggé elfáradtam, és nem tudtam, mi lesz a folytatás. Elkezdett cseperegni az eső, és én bő fél perc alatt behorkoltam. Mivel ez a halakat egyáltalán nem zavarta, mert ismét pont 3 óra múlva, menetrendszerűen 7 órakor érkezett a következő. Ladam2 barátom „megy a Legend” sikoltására ébredtem. Szerencsére időben be tudtam vágni, húzása alapján akkorának tippeltem, mint amekkora az előző volt. Az eső már elállt, és a hal sem küzdött annyira, gyorsan partra került. Mérlegeléskor kiderült, hogy a gyönyörű tőponty dekára pontosan 11,20 kg, azaz ugyanannyi, mint a „négyórás” volt. Hamar pontyzsákba került, olyan szép volt, hogy nappal akartam fényképezkedni vele. A barátaimnak sajnos az éjszaka nem volt szerencséjük, és a halőr szerint 10 kiló feletti halat rajtam kívül más nem fogott az éjjel. Így reményekkel telve vártam a következő éjszakát…
Sajnos azonban a következő éjszakán nem adott 5 kilón felüli halat a tó, de bíztunk az érkező melegfrontban. A harmadik estén megérkezett Andada barátom és társa, Ádám, akik a mellettünk lévő állást foglalták el. Már az első éjszaka fogtak három darab 10 kg feletti pontyot, köztük a legnagyobb 18 kilós volt. Nekünk ismét nem volt említésre méltó halunk, csak egy-két „tescós” méretű potyka. A nap folyamán Ádámnak sikerült fognia egy 21,80 kg-os pontyot, amit az éppen arra járó halőr hitelesített!
Nagyon bíztunk az éjszakában: ha ők fognak, nekünk is kell! Fél 3 táján csippanásra figyeltünk fel: ladam2 botja jelzett, de nem foglalkoztunk vele. Utána az én botomon volt igen erős, húzós kapás. Bevágtam, megvan! Borzasztó erős ellenállást éreztem, a hal nem akart megállni! Ekkor elindult ladam2 orsója is! „Mi van itt?”, kiáltott fel, de neki nem sikerült megakasztani semmit. Mi eközben merítővel mindhárman csónakba szálltunk, (szegény csónak :-)), és teljes erővel evezve elindultunk a hal felé. Hihetetlenül erős szél fújt, az eső is zuhogott. A bot kegyetlenül dolgozott… azt gondoltuk, hogy harcsa akadt, mert iszonyú erős volt a hal. „Téptem” is, ahogy illett neki, a bot karikára hajlott, spicce többször is a vizet érte, miközben a nyele függőlegesen állt a kezemben. Alig hittük el, hogy ezt kibírta! Ahogy közeledtünk a hal felé, egy zsinórcsomó kúszott fel a főzsinóron, aztán a hal is felbukkant a felszínre. Megláttuk, hogy három horog van a szájában! Ugyanis a szemben lévő sporttársunknak dupla horga volt! Egymást fárasztottuk, csak mi erősebbek voltunk. A bot bizonyított, nem mindennapi terhelést kapott! A pockos súlya 13 kg-nak bizonyult. Másnapi fényképezésnél alkalmunk nyílt egy jó csoportkép elkészítésére, Andadáék halaival.
Reggelre megenyhült az idő, úgy-ahogy kisütött a Nap, és a hőmérséklet is kellemesen megemelkedett. Elérkezett az alkalom, hogy kipróbáljam, mekkora a bot hatótávja. Négyen próbáltunk meg a végsőkig terhelni, úgy érzem, ez sikerült is. Az első dobások egy 70 g-os ólommal mentek vízbe, 20 centis előkével, 1 szem 20 mm-es bojlival. Ezzel a szerelékkel körülbelül 90 méterre tudtunk dobni. A botnak nagyon nem volt elég ez a súly. Második próbálkozásként 90 g-mal folytattuk Ezzel az ólommal bő 110 métert sikerült dobnunk. A következő súly a 100 g-os volt, ezzel az ólommal már 120 méter felett tudtunk dobni! Végül 105 grammos súllyal terheltük meg, így a legnagyobb dobás 136 méter volt, amit sajnos nem én követtem el :-). Nem gondoltam volna, hogy ezzel a bottal nem csak a fárasztás nyújt felejthetetlen élményt, de dobáshoz is tökéletes!
Amint már a fárasztásnál kiderült, a bot rendkívül hajlékony. Nem egyszer hajlítottam tűréshatárig, ezért azt gondoltam, hogy dobásoknál sem fogok mást tapasztalni. Ez be is igazolódott, nagyon kellemesen viselkedett. Dobásoknál észrevehető volt, milyen lassan keményedik fel a bot, és mikor elengedtem az ujjammal a damilt, nem csap le úgy az eleje, mint ahogy sok más kevésbé márkás botnak. A nyele nekem személy szerint pont optimális hosszúságú a maximális erőkifejtés szempontjából.
A Fox Legendet azok számára ajánlom, aki nem szeretnének külön pénzt kiadni kétféle (hordós-dobós) botra, mert szerintem bőven kielégíti mind a kétféle elvárást! Nagyon bejött a Legend osztatlan nyele, mind fárasztásnál, mind behordásnál. Fárasztásnál egyáltalán nem nyomta sem a combom, sem a karom. Behordásnál nem kell annyira vigyázni, mikor beletesszük a csónakba, hogy le ne jöjjön a lakk, ahogy nekem más botokkal már többször előfordult…
Elérkezett az utolsó nap, reményekkel tele néztünk az éjszaka elé. 11 órakor már fárasztani kellett: Tomi barátom megfogta a túrája első 10 kg felettijét!
3 órakor egy kemény, húzós kapást kaptam. Hirtelen semmit sem találtam… melles fel, esőruha rá, fejlámpa fel! Persze az eső megint szakadt, de nekem szerencsém volt. A gyér fényben küzdöttem a hallal, amit nagy fáradtság árán tereltem partra. Közben mellettem Andadának szintén kapása volt, egyszerre fárasztottunk. Az ő zsákmánya egy 12 kg-os nyurgaponty lett. Én éreztem, hogy nekem sem kis hallal van dolgom. A bot ismét nagyon jól teljesített, szinte tökéletes volt a kontaktusom volt a hallal. A ravasz potyka a kövesutat szemelte ki magának és megpróbált mindent, hogy megszabaduljon. Négy zsinóron ment keresztül, de végül megadta magát. A szákolásnál nem volt semmi problémám, egyedül is sikeresen megmerítettem a szép nagy tőpontyot! A helyben rögtönzött mérlegállványon 17,90 kg-ot mértünk! Ez ugyan nem a túra legnagyobb hala, de nekem mégis a legszebb emlék marad. Nagyon boldogan és hullafáradtan tértem nyugovóra.
Andada hajnalban még fogott egy 10 kg fölötti tükörpontyot. A reggeli fotózásra sajnos a fényképezőgép megadta magát, fényképezni egy ideig nem lehetett vele. Mire „magához tért”, addigra már két halat visszaengedtünk. Azért az én pontyomról sikerült egy jó képet készíteni.
A kirándulás alatt összesen közel 3 mázsa halat fogtunk. Az átlagsúly 10 kiló felett volt.
Szeretném megköszönni a Haldorádó csapatnak, hogy kipróbálhattam a Fox Legendet, köszönöm a rugalmasságot a teszt meghosszabbításával kapcsolatban! Továbbá szeretném megköszönni a Kárpmajszter team-nek (Tominak, Bandinak, Ádámnak), hogy velük horgászhattam és befogadtak! Ez nagyon sokat jelentett nekem, ha ők nincsenek, én sem lehetnék itt!
Végezetül le szeretném írni, hogy a szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, hogy a hobbimat is támogatják!
írta: Bircsák Félix
technikai segítség, képszerkesztés: Kroutil Gyula
képek: Ádám, Andada, ladam2, Félix
