A Ráckevei (Soroksári)-Duna – ismertebb nevén RSD – régóta a bakancslistás vizeim közt szerepelt. Az utóbbi években soha nem látott mennyiségű nagy ponty került itt partra, így nem volt kérdés számomra, hogy ha lehetőségem nyílik, én is próbára teszem itt magam. Szendrei Ádám barátom meghívásának eleget téve erre március elején végre sor került. Ez az egyéjszakás villámlátogatás minden várakozásomat felülmúlta. Erre a különleges, rapid pecára emlékszem most vissza.
Ezúttal rendhagyó módon nem a Balatonon indult a pontyos szezon számomra, de ez a röpke egyéjszakás dunai kaland talán még nem minősül megcsalásnak… Nagyon ritkán szánom rá magam az ilyen gyors horgászatokra, mivel ezek felszerelés-igénye teljesen más. Én inkább a kivárós, mondhatni „seggelős" horgászatokra vagyok berendezkedve. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy hadd szóljon, próbáljuk meg, hátha sikerül megfogni az év első pontyait! Egy nagyon ígéretes frontot jósoltak estére erős széllel. Az RSD köztudottan egy nagyon frontérzékeny víz, így kiváló lehetőség kínálkozott, amit kár lett volna elvesztegetni.
Tettet tett követett, és ebéd után már pakoltam is be a cuccaimat a kocsiba. Dobós horgászatra készültem, így ahhoz állítottam össze felszerelésemet is. Két táska, két bot, rod-pod, egy hálózsák és az elengedhetetlen halvédelmi eszközök. Mindössze ennyire volt szükség, azonban ez is épp elég pakolást vett igénybe. Az odaúton másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen jó lenne egy szép nagy pikkelyessel indítani a pontyos szezont. Nagyjából egy óra alatt értem a helyszínre, ahol Ádám barátom már várt. Mivel e víznek ő kiváló ismerője, a helyválasztással kapcsolatban teljesen rábíztam magam.
Szürkületre minden szerelék a helyére került, etetésről viszont szó sem volt. Kizárólag a horog mellé kötöttem néhány szem csalit PVA szalagon, de csak annyit, amennyivel az erős szélben is pontosan tudtam nagy távolságra dobni. Az első dobásoknál Korda IQ zsinórból kötött D-Rigek kerültek a szerelékekre, a horgok alá pedig az év bomba újdonságai, a Monster Magnum csalik különböző ízekben.
Már lassan 22 óra környékén járhatott az idő, amikor fogtam egy dévérkeszeget. Ez egy árulkodó jel volt, hogy nem igazán tartózkodnak előttünk a pontyok, különben már jó eséllyel lett volna jelük. Így némi fejtörés után – valamint a fáradtság és a cudar idő ellenére – úgy döntöttünk, hogy átpakolunk egy másik szakaszra.
A horgászatot itt is hasonlóan folytattam, akárcsak az előző helyszínen. Kis PVA szalagokra fűztem fel néhány szem bojlit, ez került a felcsalizott horog mellé. Ahogy mindennel elkészültem, már repültek is a szerelékek a kiválasztott 130-135 méteres távolságra. A pakolás kivette belőlünk a maradék erőnket és már jócskán benne jártunk az éjszakában. A pihenésre nem igazán alkalmas körülmények ellenére beültem a kocsiba és megpróbáltam kicsit aludni. Ez mindaddig jó ötletnek tűnt, amíg le nem hűlt úgy az autó, hogy bent is látszódott a lehelet. Szerencsére azonban sokáig fagyoskodni nem kellett, mert végre megszólalt a jelzőm. Erőteljes, húzós kapás formájában megérkezett az éjszaka első komoly hala. Hideg volt, fázott a kezem az erős szélben, ennek ellenére nagyon élveztem a fárasztás minden pillanatát. A viszonylag rövid küzdelem után engedelmesen fordult a merítőmbe a hosszúkás pikkelyes. Nagyon örültem, hogy megvan az év első pontya. Mikor megláttam, hogy mekkora, már tudtam, hogy idefelé egy ilyen halról álmodoztam. 18,6 kilót mutatott a mérleg a tárázás után. Gyorsan biztonságba helyeztem a halat és elküldtem a bejelentő SMS-t a halőröknek, ugyanis itt minden 15 kiló feletti halat chipelnek és hitelesítik a súlyukat.
Az események után gyorsan visszajuttattam a szerelékem a helyére és gondoltam, hogy beülök a kocsiba és beindítom a fűtést. Ekkor már szinte pirkadt. Ahogy visszaültem a kocsiba, két sejtelmes csippanás után elfüstölt a másik botom is. Rövid fárasztás után hamar megadta magát az ellenfelem, ő sem kerülhette el a sorsát. Nagyjából 15 kiló köré saccoltuk a súlyát, de nagyon fázott már a kezem és a hal épségét sem akartam veszélyeztetni, ezért egy gyors kép után azonnal engedtem is vissza.
Elkezdett derengeni, és ekkor lett igazán hideg. Mindent belepett a dér, a vizes merítő egy szempillantás alatt odafagyott a stéghez. Nem volt melegünk, no de ilyen halakért megéri fagyoskodni! Frissítettem mindkét szerelékemet, de hiába. Innentől megálltak a kapások és hamar eljött a pakolás ideje.
A rövid idő ellenére fantasztikus halakkal ajándékozott meg az RSD. Az én példám is mutatja, hogy jókor, jó helyen, jó taktikával és egy jó csalival nincs lehetetlen! Csak figyeljünk a jelekre és próbáljuk meg megtalálni, hogy merre lehetnek a pontyok, ha pedig van egy megérzésünk, ne legyünk lusták váltani! Bízzunk magunkban és a csaliban, ez mindennek az alapja!
Ősszel biztosan visszatérek még ide egy hőn áhított, 20 kiló feletti ponty reményében…
Írta: Szoják Benedek
Képek: Szendrei Ádám, Szoják Benedek
