A kora őszi, nem várt nagy áradás a Dunán drasztikusan lehűtötte a folyó vizét, 1 hét alatt 6-7 fokkal. Az extrém tényezők rendesen feladták a leckét, hol is tudnék eredményesen horgászni pontyra, megtartva az etetésem és a magam nyugalmát. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva új helyet kerestem – amely ilyen esetben, a magas víz ellenére is működhet –, majd horgásztam meg többször. A második alkalommal, egy 24 órás horgászaton minden összeállt, és sikerült pár igazán gyönyörű halat partra terelnem egy fotó erejéig.
Amire visszaállt csak enyhén magasra a vízszint, teljesen más körülmények adódtak, mint amihez az előző években szoktam. Alkalmazkodnom kellett, új helyet kerestem, ahol eddig nem horgásztam. Pár nap agyalás után, egy gazos, hordalékos szakaszon kezdtem el a meder feltérképezését, ott, ahol alacsony vízállás mellett le sem ülnék. Erre a Deeperem és egy nagy ólom volt a segítségemre. Először az optimális medret és távolságot kerestem meg, majd dobtam párat egy 160 grammos grippával, fonott zsinórral. Ezzel pontosabb képet kapok van-e esetleg minimális akadó vagy hordalék az aljzaton, illetve "pakolgatja-e" a víz alatti áramlat a nehezéket.
A helynek megadtam a bizalmat, elkezdtem az előetetést. A pontosság itt is kulcsfontosságú volt, már a helyhez szoktatásnál is.
A bejuttatást spombbal oldottam meg, rövid bottal, mert csak így fértem el a parti növényzet miatt. Minden bojlit feleztem, így biztosítva azt, hogy az esetleges hajóforgalom hatása és az áramlatok ne vagy csak kevésbé mozdítsák el a beszórt csalit. Ezek mellé csúzlival jutattam be kicsit szétszórtabban 20-30 egész szemet. A 4. nap már nem etettem, késő délután érkeztem a vízpartra, gyorsan a helyére is került minden. Nagy izgalommal tölt el ilyenkor egy "szűz" hely meghorgászása, hiszen itt dől el, mennyire érte meg a befektetett munka előtte. Vannak-e erre tényleg pontyok és vajon visszajárnak? Erre viszonylag gyorsan megkaptam a választ, még világosban, egy kapással. Ponty volt, nem is apró, de sajnos félúton meg tudott szabadulni a horogtól. Furcsa érzés volt, a tavalyi évben nagyon kevés halam akadt le, főleg a közelmúltban. "Sebaj…", gondoltam "… nem nyerhetek mindig! Majd a következő!". Éjfél körül egy 6-7 kg körüli pontyot sikeresen szákoltam, majd onnan engedtem is vissza.
Egyrészt örültem, hogy ez már jól akadt, de elkezdtem gondolkodni, vajon a hasonló méretből van csak több jelenleg előttem? Visszadobás után fél órával ismét kapás, de ez a hal más volt. Olyan öregesen "ballagott" jobbra, viszont magam felé nem tudtam húzni. Sajnos kb. 1 perc után szintén meglépett. Itt már mérges voltam a szituációra. Nem szokott ennyi halam leakadni, tudtam, valamit változtatnom kell. Reggelig ezután nem történt esemény.
Már összepakoláskor a revánsra gondoltam és azon rágódtam, ha jövő héten is jönni tudok – lehetővé teszi a vízállás és az időjárás –, akkor min módosítsak. A bojli jól működött, a kapások száma ezt jól mutatta. A lemaradt halak miatt az addig használt előke jellegének, hosszának változtatásában és a csaliméret csökkentésében láttam első körben a megoldást.
Egy kisebb, 4-es méretű, hosszú szárú horogra cseréltem az öblös, 2-es méretűt, szintén tűhegyesre fenve, a "mindent megfogó" Ronnie rig horogelőkével. Csalinak az előző heti 24 mm-es helyett 20 mm-es bojli került fel kicsit megsapkázva, megfúrva és egy 14 mm-es pop-uppal. Ennek célja – az agresszívabb akadás elősegítése mellett – a maximális kikönnyítés volt, emellett így a bojlit is hamarabb átjárja a víz. Nem szoktam variálni, főleg ilyen drasztikusan, de az előző horgászat alkalmával történt leakadások után mindent meg akartam tenni, hogy megfogjam a halakat.
A vízállás még ígéretes volt, pont mire menni tudtam, egy pezsdülés végét el tudtam csípni, enyhén emelkedett az amúgy sem alacsony víz. Ennek ára az volt, hogy ahogy végeztem az éjszakai munkámmal, azonnal a vízpartra kellett siettem. Előtte szintén 3 napig etettem a helyet, kizárólag 24 és 30 mm-es bojlit jutattam be felezve spombbal ismét, illetve csúzlival pár szemet nagyobb területre, alkalmanként összesen kb. 2 kg-ot.
A horgászat napján fáradtan, de motiváltan érkeztem. Ismét hamar helyükre kerültek a dolgok, köszönhetően a gondos előkészületeknek. Szerettem volna pihenni pár órát, de előtte felkészültem az esti frissítésre, felcsaliztam két előkét, vagyis majdnem, mert a semmiből egy agresszív kapás érkezett a balos botomra. Nagyon meglepődtem – reggel, ilyen hamar? –, de pillanatok alatt a kezemben volt a bot, kezdődhetett a fárasztás. A parti sávban láttam, jó hal, folyamatosan menekült oldalra a víz alatt lévő bokrok alá, de jól akadt, sikeresen meg tudtam meríteni.
A mérleg kicsivel 20 kg felett állt meg, így egy tökéletes reggelt nyugtáztam, és boldogan készítettem pár közös fotót. Szinte azonnal láttam a mérlegelőben az emésztett bojlimaradványokat, ennél pozitívabb visszajelzés nem is kell. Lakmározott, visszajött, várta volna a következő adagot.
Napközben is volt mozgás, pár 7-12 kg között pontyot sikerült fognom, melyeket hamar engedtem is vissza. Minden kapás után kb. 30 dkg bojlit jutattam a helyre. A légnyomás ideális volt, de kicsit emelkedett is, és az északias szél kezdett felerősödni estére, ami mindig biztató, így kíváncsian vártam az éjszakát. Megérzéseim jók voltak, fényváltás után, a sötétben már ismét egy darabosabb halat meríthettem a maga majdnem 19 kg-os súlyával. Nagy örömmel készítettem el ismét a közös képeket, majd engedtem útjára.
Visszadobás után nem sokkal ugyanerre a botra érkezett egy szintén nagyhalas kapás. A múltkori szökevényhez hasonlóan, de talán még nagyobb ellenállással oldalazott, magam felé egy centit sem tudtam húzni. Sajnos pár perc után meglépett. Annyira nem frusztrált, mert már két szép hallal megajándékozott a Duna aznap, de nem sértődtem volna meg, ha sikerül a közös fotó. Biztosra veszem, nagy hal volt. Az események után lefeküdtem, nagyon kimerült voltam. Reggel 8 óra után a tökéletes ébresztőóra, a kapásjelzőm jelzett egy gyönyörű tükörponttyal a horgon. Igazi őszies színekben örökíthettem meg, majd elégedetten pakoltam össze.
A víz elég gyorsan elkezdett apadni, naponta kb. 30-40 cm-t. Ez sosem működött nekem, de hajtott a kíváncsiság. Visszatértem még azon a héten több alkalommal. Először pár 7-11 kg pontyot sikerült még fognom, viszont a végére a majd egy méterrel kisebb víz és a vele együtt érkező holdtölte teljesen eltüntette a halakat előlem.
Amit tudtam, úgy érzem, kihoztam az akkori körülményekből. A Duna mindig tud újat mutatni, a tavaly ősszel sokáig tartó magas vízállás is teljesen új dolgok kipróbálására késztetett. Amikor azt hisszük, megvan a tuti hely és csali, jön egy olyan környezeti változás vagy vízmozgás, ami teljesen ellehetetleníti az addig bevált dolgokat. Talán ezért is szeretek annyira a Dunán horgászni, ez adja a plusz kihívást. Mindig meg kell küzdeni a természet kreálta nehezítő tényezőkkel a számos egyéb nehézség mellett, legyen az a kemény terep vagy a színes halfauna, és hosszan sorolhatnám. De ha alázattal mindent jól csinálunk és kitartóak vagyunk, ilyen gyönyörű fogásokkal ajándékoz meg minket, melyekre mindig boldogan gondolok vissza. Ezért éri meg csinálni.
Tiszteljük a természetet! Hasonló élményeket kívánok mindenkinek, görbüljön!
Írta: Kovács Patrik
Fotók: Kovács Patrik
