A pénteki munka után bicajos, hátizsákos, ott alvós kiruccanásra indultunk P-vel a Szentendrei-szigetre. A cuccok közé bekerült a két kis utazós teleszkópbot, egy marék horog, ólom és csali is. Nem terveztem komoly horgászatot, igaziból a kikapcsolódás volt a cél távol a várostól. Egy, már tavaly felfedezett szakaszon mentünk le a folyóhoz, és a délutáni strandolás után végre be is dobtam a könnyű fenekezőket. Estefelé, ahogy elültek a bosszantó gébek, sorban jöttek a baglyok, szilvaorrúak, dévérek és karikakeszegek. Csontira kölyökharcsa, siheder márna és magyar bucó is érkezett. Tíz óra körül finom kapásra vágtam be, de rögtök kiderült, nem egy szokásos bucó vagy kölyöksügér kívánta meg a halkockát. Komótosan, végig a fenéken maradva hagyta magát egy darabig vezetni valami böszmeség, majd akadóba úszva távozott a horogról. Harcsára vagy nagy márnára tippeltem. A koromsötétben a baglyokat egy 40 centis dévér váltotta, majd fél 12-kor ismét jellegtelen birizgálásra vágtam be. Ez a hal is hagyta magát vezetgetni a könnyű felszereléssel, de amikor a parttól 20 méterre a fejlámpa fényében a vízből fél méterre kirepülő, méter körüli testet megláttuk, megfagyott bennünk a vér. Nem is értem, hogyan, de viszonylag hamar a part mellett volt a hal, melynek méreteit meglátva felváltva kezdett remegni a hangom és a lábam is. Cipőstül a vízbe gázolva két kézzel partra emeltem a darabos testet, mire az egyperces tombolásba kezdett. Kecsegematrac hiányában magamhoz szorítottam, hogy ne verje szét magát a sóderes parton. Amikor lenyugodott, horogszabadítás után lemértük. Teljes hossza 87, faroktőig 78 centi volt. A sekély vízben percekbe telt, míg magához tért, majd komótosan elúszott. Súlyát csak becsülni tudom a rekordlistákon szereplő halak és eddigi tapasztalataim alapján. Véleményem szerint 4,8 kiló lehetett.
Pár óra alvás után reggel négykor folytattam a pecát. Előbb egy 45 centis dévér, majd egy bő kettes márna miatt kellett barátnőmet felkeltenem, hogy készítsen pár képet emlékbe. Miután majdnem vissza tudott aludni, MEGINT EGY KECSEGE - suttogással foszlattam szét a szombat reggeli lustálkodás gondolatait. Ő is kiugrott fárasztás közben a vízből. Mármint a hal. Ez az egyed csontira éhezett meg. 65 centi volt, és nagyjából két és fél kiló lehetett. Napfelkelte előtt még egy kilós szilvaorrú érkezett, aztán véget ért a csoda. Hazafelé megálltunk egy sóderesen még strandolni és napszúrást kapni, ahol a part melletti, derékig érő vízből vagy egy tucat szép paducot sikerült kifogni hungarocellgolyós, etetős cuccal. Azt hiszem, ennyi hallal még soha nem találkoztam egyetlen horgászat alatt. A hátizsákos peca egyik velejárója a helyhiány, így a fotócucc ezúttal otthon maradt. Ezért a kevésbé jó minőségű fotók.
Némi statisztika: nagyjából 16 kilónyi, 12 fajhoz tartozó halat fogtam egy doboz csonti, fél kiló etetőanyag, fél kiló kenyér, néhány géb és egy türelmes barátnő felhasználásával. 3 db keszeget sütöttünk meg vacsorára parázsban, a többi hal talán legközelebb óvatosabb lesz. Egy évvel ezelőtt, ugyanitt egyetlen sügért tudtam fogni egy nap alatt, igaz, áradáskor.
Kívánok hasonló élményeket mindenkinek, aki tiszteli a folyót és a halakat.
Üdv,
T.
videó a visszaengedésekről:
https://www.youtube.com/watch?v=Qbqjp35TQaQ
Pálca: Dam Black Panther Tele Spin 5-20 g, 210 cm
Madzag: 0,25 mm - Nevis Xenon, neonzöld
Kampó: Excalibur Barbel 6