Sziasztok !
Egy szép tavaszi napon édesapám közölte velem, itt az ideje, hogy megmutassa nekem, hogyan lehet a környékünkön szép jászokat fogni. Én 12 éves vagyok és tavaly kezdett el érdekelni a horgászat azóta, mint az árnyék követem édesapámat, ha pecázni indul.
Azt a partszakaszt, amit akkor apám választott jól ismertem, gyakran jártunk arra, de amikor megkérdeztem, hogy itt miért nem horgászunk, apám mindig azt mondta, hogy itt, most nincs értelme, ha lesz, majd szólok és élvezni fogod. Így meglepődtem, hogy most ezt a partot választotta és nagyon vártam, hogy mit is jelent az, hogy élvezni fogom.
Apukám útmutatása alapján egy nagyon könnyű úszós szereléket állítottam össze. Mikor elkészültem apám kenyeret vett elő és közölte, ma ez lesz a csali, Megmutatta, hogyan kell a kenyérből különféle alakzatokat készíteni és azt mondta, nekem itt a rózsa a kedvencem, de te azt próbálod ki, amelyiket akarod, ez a te pecád lesz.
Mielőtt a vízbe gázoltunk csak annyit mondott, aztán gyors legyél és már indult is a vízbe. Mikor már jó combig gázoltunk a vízben megállt és mutatta álljak elé. Megmutatta hova dobjak és hogyan vezessem a szerelékemet. Én egymás után csaliztam horgomat - természetesen kenyérrózsával, mert ha az öregnek jó, akkor nekem is biztos beválik gondoltam - és vártam az ismert húzós kapást. Úgy a 10-15. dobás és eredménytelen úsztatás után egyszer csak apám hangját hallom, aki azt kérdi, ma nem akarsz halat fogni? Én szeretnék, de eddig még egy kapásom se volt, csak ott, mutattam a vízre, ott valami akadóban akad meg egy pillanatra a szerelékem. Szóval észre vetted, na fiam, az a kapás, feleli apám. Ekkor jutott eszembe, amit apám mondott, aztán gyors legyél. Szóval ezért kell gyorsnak lenni, gondoltam az menni fog, úgyis mindig azt mondják a szüleim, fiam, ha egy kicsivel még gyorsabb lennél, szembe találkoznál magaddal. Ezután folytattam a horgászatot dobás, dobást követett, de az eredmény elmaradt. Mikor már feladni készültem a hátam mögül azt hallom, ne görcsölj, nyugi, meg lesz az, nyugtat apám. Egyszer csak bevágok a kapásnak, botom meghajlik, orsóm felsír és a szívem úgy megdobban, hogy majd kiugrik a helyéről. A tanács egyből érkezik, hagyd, hadd futkossa ki magát, ne erőltesd, majd ha megnyugodott tereld a csendesebbe. Halam viszi a zsinórom miközben csak úgy rázza a fejét a karom már sajog mire megnyugszik és elkezdhetem visszaszedni zsinórt. Irányítani tudom, a part felé terelem, de mikor a sekélyebbe ér megvadul és újra a sodrás felé veszi az irányt. Ezt vagy háromszor is eljátssza mire, annyira kifárad, hogy apám tarkón ragadja és kiveszi a vízből. Persze a tanács megint nem marad el, fiam te ezt még ne tedd, használd a kis merítőt az biztosabb, nem akadhat a kezedbe a horog, ha kiakadna. Kezem remeg, szívem kalapál, mikor a szákba teszem. Indulnék a part felé pihenni, de mit hallok, most ne hagyd abba, benne van a kezedben, most elkaphatod őket és apám felé fordulva látom, amint felém nyújtja botomat és mosolyog. Így felé indulok és folytatom a pecát. És megint, megint igaza van az öregnek, már a második kapás után hajlik botom, sír az orsóm. Halat kifárasztom, szákba teszem, és már indulok is vissza. Dobást, dobás, kapást, kapás, halat hal követ, mikor azt hallom, fiam ideje pihenni. Én nem vagyok fáradt, most a legjobb - válaszolom, miközben elszalasztok egy kapást. Apám felé fordulok és látom, hogy a parton ül, mosolyog. Ideje indulni, már négy óra a halak holnap is itt lesznek. Négy óra, az lehetetlen, gondolom, és az órámra nézek, ami tényleg négy órát mutat. Kissé szomorúan, de a part felé indulok, miközben apám feláll és azt mondja na nézzük mi is a mai fogás. Szákot partra hozza és számolni kezdi egy, kettő, három, nini, egy szép kis domi is megkívánta a kenyeret, öt, hat... tizenkettő. Szép fogás főleg az első nap és felém nyújtja kezét és azt mondja, gratulálok fiam.
A halakat fotózás után visszaengedtük a legnagyobbat megmértük a súlya 2.16 kg volt.
Sokszor visszatértünk erre a partszakaszra tavasszal és sok jászt fogtam, de számomra ez a peca volt a legkedvesebb, ez, az első dunai jászozás.
Köszönöm anyukámnak, hogy segített megfogalmazni az akkori élményeimet és így megoszthattam veletek.