Bebizonyosodott már, hogy amurral az év bármely időszakában találkozhatunk, de amikor a víz hőmérséklete 20 Celsius-fok fölé emelkedik, újabb fokozatra kapcsol, és ekkor akár a saját testsúlyának megfelelő mennyiségű táplálékot is képes elfogyasztani naponta! Ez a legjobb horgászidőszak, ekkor csalható (megfelelő csalogatóanyaggal) a legkönnyebben horogra. Eljött hát végre a mi időnk!
Az amur elsősorban növényevő. Ha lakóhelyén nem akad „fogára” való nád, sás, hínár vagy egyéb növényi csemege megfelelő mennyiségben, akkor - és ettől függetlenül is - szívesen fogyaszt magvakat. Előnyben részesíti a kukoricát és a tigrismogyorót. Vannak vizek, ahol válogatás nélkül falja fel a bojlit és a pelletet, mert nem talál mást és az évek során megkedvelte ezeket.
Bojlival főként pontyra „vadászom”. Túráim során rengeteg amurt fogtam pontyozás közben. A változatosság kedvéért és a hal kiváló sportértéke miatt júliusban és augusztusban céltudatosan horgászom rá. Ekkor táplálkozik a legintenzívebben. Ezekből a tapasztalataimból és praktikáimból osztok meg néhányat Olvasóimmal.
Nyári hónapokban, amikor a víz hőmérséklete meghaladja a 20 Celsius-fokot és csak emelkedik, eljön az amurozás igazi időszaka. A megfigyelések alapján a ponty maximum a 30 Celsius-fokos vízben vesz fel még táplálékot, míg az amur ennél magasabb hőmérsékleten, akár 35-38 Celsius-fokban is képes táplálkozni, ha ehhez minimális (de elégséges) oxigéntartalom is párosul. Tudom, hogy hihetetlenek a számok, hiszen a legtöbb tavon már 26-28 Celsius-fokos vízben is halpusztulás figyelhető meg, de ennek nem „csak” a meleg víz, hanem (főként) az oxigénhiány az okozója…
Szóval, amikor kellően meleg a víz, nagyon gyorsan emésztenek a növényevő óriások. Ráadásul emésztésük hatékonysága sem túl jó… nem véletlenül fogyasztja szívesen a ponty, ezüstkárász vagy compó az amur ürülékét. Ennek okán hatalmas mennyiségű táplálékra van szükségük. Szeret a vízfelszín közelében tartózkodni csapatostól, ekkor nagyon óvatosan mozognak. Megfigyeléseim szerint a rajnak van egy vezére, aki a helyváltoztatásuk során mindig a vízfelszín közelében halad. Onnan kémleli a körülötte elterülő közeget.
A többiek a mederfenék közelében bizonyos távolságból követik őt. Ha a „főnök” veszélyt észlel és leadja a jeleket, hatalmas robajjal azonnal távoznak. Feltételezem, hogy ekkor is együtt marad a csapat. Ha nem, akkor minden bizonnyal újra összegyűlnek, és közösen folytatják portyájukat.
Amurra történő horgászataim során kevésbé körültekintően járok el az etetésnél, mint bajuszos barátaim becserkelésekor. Köztudott, hogy az amur nagyon szereti a különféle magvakat. Nem utasítja vissza ezek keverékét és további apró magok kombinációját sem. A csali is lehet ugyanez. Amit viszont tegyünk meg fogósság érdekében: lebegtessük meg a csalit!
Az amur a megérkezése után „elveri” az ott tartózkodó aprónépet. Fogásainkból következtethetünk az amurok jelenlétére, hiszen ha ráállnak az etetésre, akkor szinte csak őket kaphatjuk horogvégre.
Ott is csapatmunkát végez, szó szerint elkergeti a más halfajhoz tartozó egyedeket. Több alkalommal az árulkodó felszíni amurmozgásokból (elindul, mint a torpedó) arra következtettem, hogy ott vannak a terített asztal közelében, mégsem tudtam őket kapásra ingerelni. Erre az lehet magyarázat, hogy jóllakásukat követően „ráfekszenek” az etetett helyre, birtokolják azt és őrzik a felkínált eleséget. Eközben szintén elűzik onnan a táplálkozni kívánó más halfajokat.
Célszerű naponta - a fogások arányában - többször etetni. Egyrészt mert rengeteget képesek pillanatok alatt felenni, másrészt kapástalanság esetén is ott tartózkodhatnak a korábban említett ok miatt. Ha újra megéheznek, viszont elfogyott az étel, rögtön odébbállnak. Ezt a kapások és a fogások ritkulása, elmaradása is jelzi, illetve keszegfélét vagy pontyot fogunk az „amurcsalikkal”.
Egy-egy termetesebb példány megakasztása és kifárasztása „szétveri” a vizet. Ettől a többiek rövidebb-hosszabb időszakokra elúsznak onnan. Nem csak a vízmozgást észlelve távoznak. Feltételezem, hogy egyéb jeleket is közvetítenek a fennálló veszélyről. Az amurok kommunikációjáról nem folynak tudományos kísérletek, ellentétben a delfinekkel. Ők egyértelműen intelligens lények, hangokkal tudatnak egymással bizonyos dolgokat. Nem állítom meggyőződéssel, de feltételezem, hogy az amur is kommunikál társaival. A veszély elmúlása után azonnal visszatalálnak kiindulási pontjukra, és porszívózzák tovább jóllakásig a felkínált eleséget.
Kommunikálásuk illusztrálására jó példa az egyik horgászatomon történt megfigyelésem. A helyszínt, ahol mindez megtörtént, iszaptalanították egy speciális hajó segítségével. A mederfenekéről szívták a felszínre az iszapot, melyet egy vastag csövön keresztül juttattak ki a partra. A cső jól látszott a vízfelszíni rétegében. A cső látszólag két részre osztotta a tavat és ténylegesen a benne élő amurpopulációt. Ott és akkor a fogások alapján jól megfigyelhető volt, hogy a tó egyik felében egyáltalán nem tartózkodott amur.
A tapasztaltakat az magyarázhatta, hogy a növényevők a víz felmelegedését követve kiúsztak a tó nádasokkal tarkított szegletébe friss élelemért. Ezalatt indultak el a munkálatok, ekkor került a cső a vízbe. A nádas oldalán bőven lehetett pikkelyest fogni, míg a másik oldalon gyakorlatilag egyetlen példányt sem. A rajok több ízben elindultak a tó azon részébe, ahol korábban jártak, ám a vezéregyed a cső láttán veszélyt jelzett, amire a csapat hátraarccal reagált. Intelligenciájára egyéb példák is utalnak. Észleltem azt is, hogy bevágást követően együttműködve velem szinte észrevétlenül úszik felém horoggal a szájában. A part előtt azonban néhány méterrel 180 fokos fordulattal felrobbantva a vizet visszatör a tó irányába. A fék pontos beállítása híján azonnal csattan a damil azoknál, akik nem számítanak erre. Nem ritka a bevágást követő azonnali, több tízméteres kirohanása sem, ami szintén meglepetést okozhat, ha nem számítunk rá. Több alkalommal a merítőből ugrott ki a tapasztalatlan szákoló meglepetésére, majd a horgot kirázva távozott.
Az amur garatfoga nagyon erős, ami közé kerül, annak vége. Így járhat a horogelőke is, amikor mélyebbre nyeli azt a horoggal együtt. Ez halvesztést jelent, amit ki lehet küszöbölni. Készítsünk rövid előkéket vagy kössünk a horogelőkére a horog fölé kb. 10 cm távolságban egy ütközőt. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy mélyre nyelje csalinkat. Minden esetben nagyon vastag, 45-55-ös damilt használjunk e célra. Az anyaga fluorocarbon legyen, mert akkor láthatatlan marad az egyébként jól látó célhalunk számára. A várt siker nem marad el!
A rendkívül rafinált, kiváló sporthal emlékezetes fárasztásokat okozhat számunkra. Amurozásaim során nagyon sok szép halat ejtettem átmeneti rabságba. Az amur hatalmas élményeket adhat, ugyanakkor nagy csalódások okozója is lehet, ha nem vagyunk iránta kellő alázattal és tisztelettel!
