A nyári meleg vizek egyik legintenzívebben táplálkozó hala az amur. Ahogy eléri a tavak vízhőmérséklete a 25 Celsius-fokot, a vízi torpedók, mivel más dolguk úgy sincs, egész nap csak esznek és esznek… Egyre több amurfogási hír jött a Verba tanyáról, ezért azt gondoltam, én megpróbálok célzottan rájuk horgászni, már csak azért is, mert nem egy hétköznapi élmény a rakós boton az amurfárasztás. Megmondom őszintén, sokáig nem igazán hittem abban, hogy egy-egy etetőanyag képes tökéletesen szelektálni a halakat. Itt természetesen nem az olyan extrém kajákra gondolok, mint egy sneciző kaja, hanem az általános keszeges, pontyos etetőanyagokra. Sokkal inkább hittem azt, hogy ha éhes, megeszi, ha nem éhes, akkor teljesen mindegy, mit dobálok neki, akkor sem fog enni a hal. Emiatt is fogadtam nagy érdeklődéssel az új Haldorádó - nem épp hétköznapi nevű - Amur Lamour etetőanyagát.
Mivel kedvenc horgászvizemen az egyéni verseny hetében engedélyezték az etetőanyag használatát, arra gondoltam, hogy tesztelési céllal teszek egy próbát. Ha ezen a vízen, ahol a rengeteg ponty mellett megtalálható a tó legfalánkabb hala, a MINDENT megevő compó is, be tudja húzni az etetésre az amurt, akkor ez az etetőanyag tényleg tud valamit.
A szokásos, alig pár (általában 20) perces kipakolás után, amikor kezembe vettem a zacskót és kibontottam, hát, hogy is fogalmazzak, nem épp az általam kedvelt édes jellegű illat fogadott. Körülbelül ahhoz hasonlított, mint amikor az ember félnapos fűnyírás után már nem igazán azt a kellemes fűillatot érzi fáradtan az orrában, hanem sokkal inkább egy erős fűszagot. Annyira jellegzetesen markáns aromája van az etetőanyagnak, hogy arra gondoltam, ha a halak nem is, de 2 percen belül tuti itt lesznek az istállóból a lovak a kerítés mellett, mert hogy érzik, az holtbiztos.
Az etetőanyaghoz még adtam 2-2 doboz konzerv borsót és egy kevés előre beáztatott száraz kukoricát. Azért csak beáztatott kukoricát, és nem az amurok által sokkal jobban kedvelt savanyítottat, mert csak előző este döntöttem el, hogy kimegyek horgászni, és ennyire rövid idő alatt csak kicsit megdagadtak a kukoricaszemek, de a savanyodáshoz már kevés volt a fél nap.
A bekevert és feltuningolt etetőanyag leginkább egy zöldséges turmixhoz hasonlított. Ha erre nem áll be az amur, akkor semmire. Nem igazán lehetne számára vonzóbb etetőanyagot összeállítani, hacsak nem tennék még bele egy kis friss, összedarált nyers csemegekukoricát.
Az etetést a felesleges zajongás és pontatlan bombázás elkerülése érdekében etetőcsészével végeztem el. Ráértem eltologatni a gombócokat.
Maga a szerelék, amit használtam, nem éppen nevezhető finomszereléknek. Jobb érzésű keszegező rakós botos horgászok most tuti a szívükhöz kapnak majd, de mivel amurozni jöttem, és a tóban számtalan 8 kg feletti és pár darab 15 környéki amur is van, ezért ide kell a „kraft”. A főzsinór Fox Micro Plus 0,22-es monofil (jobb lett volna 0,25 mm-es, de nem volt), az előke a Fox Reflex fonott szuper lágy előkezsinór volt. A horog a szintén Fox Arma point Teflon SSBP volt, 8-as méretben. A horgászboltosom mondta is viccesen, hogy „Nem ez lesz a szerelék gyenge pontja, az tuti…”. Ha ebből a horogból forgalmaznának Magyarországon 10-es méretet, biztosan sokak kedvenc pontyozó horga lenne a finomszerelékesek táborában is.
Úszónak a Dínó Super Carp-ot választottam 0,75 g-os méretben. Azért választottam ezt az Erdei Attila nevével fémjelzett úszót, mert igen hosszú szárú karbon szára, valamint a tetején 2 részből és két színből álló antennája van, ugyanakkor a mostanában ismét egyre divatosabb fém spirálszerű zsinórrögzítő fül van rajta, ami még strapabíróbbá teszi. Az antenna dupla színe meg rendkívül látványos a feltolós kapásoknál… mondta is az egyik barátom, hogy ezt még az is észreveszi, aki háttal áll. Az amuroknál nálam igen gyakori volt korábban a feltolós kapás, emiatt esett a választás erre az úszóra, pedig a szokásosnál hosszabb méretű teste miatt, nem tudom a ládámban rendesen keresztben elhelyezni, csak hosszában… (Ez üzenet a gyártónak… maximum 26 cm.)
Csalinak, ha már amurozni jöttünk, szintén valami olyat akartam felrakni, ami kimondottan „amurosnak” van hirdetve. Így esett a választás a Top Mix „Amur Special” üveges kukoricájára, aminek kibontás után dettó olyan illata volt, mint az etetőanyagnak. Három szemet tettem fel előkén felkínálva a horog alá. Na, a szereléket végignéztük, csali felkínálva, kezdjük is a horgászatot!
Engem is meglepett, hogy az első kapásra nem kellett többet várni 10 percnél. A szokásos feltolós kapást követő bevágás után már azt hitten, hogy kárász van a horgon. A hátratolás és rövidítés után tűnt fel, hogy a gumi ott maradt a bevágás helyén, illetve igen lassan vontatja befelé az áldozatát. Gyorsan fogtam a merítőt, és még erősebben meghúzva vontattam a merítő felé a még magához sem tért amurt. Mire feleszmélt, már a merítőben is volt. Az egész nem tartott tovább 20 másodpercnél, de a horogszabadítás 3 percet vett igénybe, mert nem akartam letenni a halat, nehogy összetörje magát - pontymatrac ide, vagy oda.
Negyedórával a horgászat megkezdése után megvolt az első amur. Ez még lehet szerencse is, gondoltam, és már csaliztam is újra ugyanazzal a csalival. Amikor egy soron következő elhúzós kapásra bevágtam, mintha egy száguldó kamionba akadtam volna, olyan erővel rohant el a (sajnos kívülről) megakasztott hal, amit a horgon maradt hatalmas pikkely is igazolt…
A pár órás horgászat termése három darab amur, egy darab igen szép, 7 kg körüli ponty, egy kárász és csupán 1 darab compó a rövid peca zárásaként.
Tényleg meglepő volt, hogy az első 3 hal amur volt, valamint nagy valószínűség szerint a kívülről akasztott hal szintén az volt. Valamit tényleg nagyon tud ez az etetőanyag, hogy még egy ilyen vízen is, ahol a compó mindent felzabál azelőtt, hogy a nagyobb testű halak odaérnének, amurok voltak ez elsőnek megfogott halak.
Soha rosszabb horgászatot…
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotó: Koperveisz Sándor, Takács Péter
