Szokásomhoz híven minden év első másodperceiben megfogadok valamit, amit igyekszem betartani. Sokakkal ellentétben nem a népszerű fogyást választottam, hanem hogy az egyik kedvenc helyi tavamon, a Tiszotán fogjak legalább egy tíz kilogramm feletti amurt és pontyot. Most érkezett el a pillanat, hogy papírra vessem eddigi legnagyobb halam, egy termetes amur kifogásának minden részletét, és hogy elmeséljem nektek az ehhez kapcsolódó történetemet.
Már tavasszal is kijártam a tóhoz leskelődni - na, nem csinos lányok után, hanem a vízi torpedók megfigyelésére. Több termetes fűevőt is láttam a frissen telepített potykák közt napozni a melegedő víztetőn. Egyre erősödött bennem a tudat, hogy biztosan fogok céltudatosan amurra horgászni a nyári meleg napokon. Szerencsére elérkezett ez az idő is, de mivel hamar véget is ért, addig kellett kihasználni a lehetőséget, amíg lehetett!
A nyár elején kétszer három napot próbálkoztam, sikertelenül. Na, nem minden tekintetben eredménytelenül, mert pontyokat fogtam, nem is keveset, de amur nem akart fényképezőgép elé kerülni. A tavaszi telepítés során beköltöztetett kisebb pontyok túl nagy számban voltak jelen a vízben, így az etetést hamar elfoglalták, rövid időn belül felvették a felcsalizott horgokat, ezzel szinte esélytelenné téve az amurfogást. Az első két túrám után nem találtam jobb megoldást a fűevők megfogásának ügyében, mintsem hogy várok, fogja ki a többi horgász a kisebb pontyokat, így nagyobb eséllyel kerülnek horog közelébe kedves torpedóim.
Már augusztus közepét írunk lassan, a vizek melegek, a kisebb pontyok fogyóban. „Elég a lazsálásból, ideje dolgozni!”, gondoltam magamban. Hamar a vízparton találtam magam ismét, teljesen felfegyverezve, amurszomjasan. Sajnos ezt a túrát magam kellett abszolválnom, nem értek rá a horgászbarátaim, így megfosztalak titeket attól, hogy az önelégült mosolyomat nézzétek a halas képeken. :) Lássuk, mivel próbáltam levenni a halakat uszonyaikról!
Háromnaposra tervezett túrám első és legfontosabb célja az volt, hogy elkerüljem a kisebb halak megfogását, másodsorban pedig, hogy megfogjam az etetésen cirkáló nehéztorpedókat. Ebben nyújtott nagy segítséget a Nagy Amuros erjesztett kukorica-búza keverék. Az így ízesített csalinál háttérbe szorul az erjedt, büdös jelleg, és a fokhagymás illat dominál. Elkészítése egyszerű. Három hétig áztattam tiszta vízben a magkeveréket, így meg is erjedt némiképp. Utána húsz percig forraltam, majd hagytam kihűlni saját levében, végül pedig 10 kilónként egy-másfél flakon Nagy Amur aromát locsoltam rá és vízzel felöntöttem annyira, hogy épp ellepje a szemeket. 20-as fonott előkére kötöttem a kicsinek nem mondható 2-es horgokat - mindig nagy, fűzött csalikkal láttam el őket.
Az első és második nap egy népszerű, általában halban bővelkedő helyet horgásztam meg mindkét botommal, a tóban található nádsziget oldalát és az előtte található törést. Mivel sokan horgásszák, szinte mindig eteti valaki különféle magokkal, pellettel, esetenként bojlival, így ott számíthattam halra. Néhány marék erjesztett mixet és amur pelletet szórtam a szerelékeim mellé, nem éreztem szükségét nagyobb etetésnek, ha már úgyis ott járnak a halak.
A Tiszota egy másik, kevesebbet zaklatott, az átlagnál sekélyebb részén két helyet etettem napi 4-5 kg maggal és 1-2 kg pellettel. A tó e része legtöbb helyen hínárral erősen benőtt, kevés tiszta, meghorgászásra alkalmas helyet találtam. A kis öböl közepén asztallapnyi kavicsos, csupán másfeles-kettes vízzel borított platót fedeztem fel úszás közben a tiszta vízben. A másik hely az öböl egyik jellemzően sötét sarkában terült el. Itt kevesen szoktak horgászni, és közel a parthoz meglepően mély, két-három méteres vizet találtam, az alján kevés hínárral. Tökéletes helynek tűnt mindkettő az amurok horgászatára, így etetésbe kezdtem. Nem horgásztam rajtuk az elejétől kezdve, nem akartam zavarni a halakat, hadd szokjanak kicsit oda, már ha ez lehetséges két nap alatt.
Az első és második nap nem sikerült halat fognom a nádsziget mellől, így az utolsó reményem a két etetett hely maradt, ezeket vallattam a második nap estéjétől a harmadik és egyben utolsó nap délelőttjéig.
Az utolsó éjszaka is tüzet gyújtottam, kellemes hangulatot adva az amúgy is tökéletes kikapcsolódásnak. A székben ülve a csillagos eget kémleltem, épp arra az éjszakára ígértek meteoresőt a hozzáértők, így vártam a szerencsehozókat.
Csupán egyet láttam nagyjából félóra alatt, kezdtek lecsukódni a szemeim is, így nyugovóra tértem nem sokkal tizenegy óra után. Kényelmesen elhelyezkedtem a sátorban, reményekkel telve próbáltam elaludni. Már majdnem elnyomott az álom, amikor - fél tizenkettő körül - kapásjelzőm vevőegysége lassan csipogni kezdett, néha meg-megszólalt. Mérgelődve kászálódtam ki vackomból, kis pontyot vagy kárászt sejtve a horgon.
A botokhoz odaérve láttam, hogy az öböl sarkába húzott készségem swingere pár centit fel-le mozog, de a nagyon laza nyeletőfék ellenére az orsó dobja meg se mozdul. Már teljesen biztos voltam abban, hogy kis hal van a horgomon, így a hínárhoz mérten erősebbre állítottam a féket az orsón, és csak utána vágtam be. Hirtelen elöntött az adrenalin, ugyanis a bot karikában maradt a kezemben! A hal nem akart felém jönni, hamar a túlpartot tűzte ki céljául. Nem volt mit tennem, derékig a vízbe kellett ugranom, hogy legyen időm lazábbra állítani a féket, meg ne tépjen a termetes idegen. Hamar rendeződtek a sorok, megnyugodott a kedves vendég, hagyta vontatni magát. Jó súlyt éreztem, így biztos voltam benne, hogy összeszedett némi hínárt, azért jön ilyen lassan. Mikor a lábam elé ért, megemeltem a halat lassan, és a fejlámpa fényében felcsillant egy hatalmas, ezüstöt amur teste. Hevesen kezdett verni a szívem, és szerencsére épp időben lazítottam ki a féket, ugyanis ahogy elérte a vízfelszínt, óriási, 15-20 méteres kirohanásba kezdett hatalmas csobogással körítve. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy eljött, amit vártam, itt a termése annak, amiért dolgoztam, már csak le kell szednem a gyümölcsöt! Ez a kis szedegetés azonban nem volt egyszerű, ugyanis fél órán át nyüstöltük egymást. Több merítési kísérletet meghiúsított derék ellenfelem, de a negyedik próbálkozásomra már a termetes bojlis merítőbe siklott Őnagysága. A partra emeléskor biztos voltam benne, hogy életem legnagyobb halával hozott össze a sors! Nagyon vigyázva bántam a hallal, nem ütődött meg, nem sérült. A tavon teljesen egyedül voltam, nem volt, aki fotózzon, így a 80-as nyeletőfékes orsómat tettem a hal mellé viszonyításképp.
A horog kiszabadításával nem kellett bajlódnom, ugyanis a merítőben kiakadt a szájából, csak a Szentlélek tartotta! Hamar lemértem a súlyát, hosszát, készítettem róla néhány képet, majd a matraccal együtt a vízbe tettem, nehogy elpusztuljon. Csupán néhány percet töltött a parton, mégse akart lélegezni, nem mozgott. Már kezdtem teljesen elszomorodni, amikor megmozdult a kopoltyúfedele, és újra lélegezni kezdett. Megnyugodtam, majd a vízbe álltam derékig, és előre-hátra mozgattam a teljesen kimerült amurkomát. Félóra élesztgetés után éreztem elég erősnek arra, hogy tovaússzon, és egy másik horgászra hozza a szívbajt a későbbiekben.
A vaksötétben csak a szerencsémre bízhattam a dobás pontosságát, igazán csak az számított, hogy csobbanjon, ne a parton kössön ki a végszerelékem. Nagy örömmel feküdtem vissza a sátorba, sikerült elaludnom. Hajnali háromkor azonban újabb hal törte meg a csendet. A másik etetésről, a kis platóról érkezett a következő látogató a pelletekkel csalizott horgomra. Ez a hal is hagyta vontatni magát a partig, de már elővigyázatos voltam: laza fékkel fárasztottam, kézzel fékezve a dobot. Tudtam, hogy amur, nem is kicsi, így óvatosan húztam a part felé, vártam a kirohanását. A vízben megpillantottam, tíz-tizenkét kilósra saccoltam. Ezzel a hallal már nem volt szerencsém, a tőlem balra található sűrű hínárosba mélyen befúrta magát első kirohanása alkalmával, ezzel véget vetve a harcnak. Kicsit csalódottan tekertem ki az előke nélküli szerelékemet, majd újraszereltem és találomra ezt is bedobtam.
Ezen a tavon is tapasztalható, hogy a korszerű csalikkal könnyebben megfoghatóak a termetes halak is, így üröm az örömben, hogy egyre fogynak a kapitális példányok. A kevesebb nagy halból lényegesen nehezebb fogni, mint kisebb társaik közül. A Haldorádó termékek most is bizonyították rendkívüli fogósságukat, eredményességüket amurhorgászat terén is.
A reggeli pakolásig nem érkezett több vendég, de nem is bánkódom miatta. Igazán jót szórakoztam, bevált a tervem. Fogtam egy gyönyörűséges amurt, ami 14,05 kg-jával nem mellesleg az eddig kifogott legnagyobb halam, bevált az amurfogó tervem, és nem utolsósorban három gyönyörű napot tölthettem el egyik kedvenc vizem partján távol a mindennapoktól. Kell ennél több? Nekem biztosan nem! A kívánságom egyik fele már teljesült, én ezt vártam! Remélem, tudjátok kamatoztatni e kis irományomban vázolt praktikákat. Görbüljön!