Lassan beköszönt az igazi, hűvös, szeles ősz. Talán az utolsó meleg napokat kihasználva eredtem ma az amurok nyomába. A víz hőmérséklete már bőven 20 Celsius-fok alatt van, de a verőfényes napsütésben még jó eséllyel akadhatunk nádrágókba. Szokás mondani, hogy olyan helyen érdemes amurozni, ahol sok van belőle – nos, ez talán a lehűlő vízben még inkább igaz, ezért egy igazi „torpedóbányába”, a Völgyhídi Horgásztóra jöttem el horgászni.
A tó végén foglaltam helyet, egy kicsit szélesebb részen. Mivel a víz már nem olyan meleg, az amurok nem olyan aktívak, ezért szerintem a part közeli, akár láb alatti peca már nem olyan hatékony. Pont ezért választottam a tó egy szélesebb részét, hogy a túlpart elé átdobva talán jobb eséllyel horgászhassak amurra.
Gyorsan felállítottam a ládámat, összeraktam a botokat, majd elővettem a mai napra szánt etetőanyagokat. Egy igazán egyszerű keverékkel készültem mára.
A FermentX kaját áttörtem egy közepes méretű rostán, a magokat pedig külön vödörben összekevertem. Azért nem kevertem mindent össze, mert method kosárral terveztem horgászni, amelybe ezek a nagy magok nem valóak.
Az etetéshez egy XXXL méretű Round kosarat használtam, melyet először alaposan megtömködtem maggal, majd a két végét etetőanyaggal fedtem be, hogy biztosan benne maradjon minden a kosárban.
8 dobást végeztem alapozásnak a nádfal elé, illetve 6 kosárral etettem a part mellé, 9 méterre. Ehhez a már jól bevált etetőbotomat használtam.
Minden készen állt, hogy végre csalival együtt is bedobhassak. Nem is tétováztam, röpült befelé a method kosár. Alig 5 perc elteltével már egy hal görbítette a spiccem. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy már az első dobásra sikerült egy amurt akasztani. Nagyon izgatott lettem és bíztam benne, hogy nem ez volt az egyetlen az etetésen.
A fotó után gyorsan visszaengedtem a halat, majd dobtam is be újra. Most se kellett sokat várni, hogy kapásom legyen, egy újabb amur volt a horgon.
Látván, hogy milyen jól reagáltak az amurok az etetésre, dobtam be még kétkosárnyi magot a nád elé. Ezt követően viszont rápróbáltam a partközeli etetésre, hátha arra is érkezett már amur. Sajnos itt nem volt kapás, így visszatértem az eredeti helyre.
Újfent alig pár perc alatt kapásom volt. Nem volt kérdés, hogy hol érdemes próbálkozni. Ezúttal valami termetesebb halat sikerült akasztanom. Nagyon könnyen kijött a partig, szóval bizakodó voltam, hogy egy újabb amur van a horgon. Már a merítőért nyúltam pont, amikor egy hirtelen mozdulattal a hal megfordult is hihetetlen erővel elindult vissza, a nádas felé. Húzta-húzta, majd egyszer csak leakadt… Szomorú voltam, hogy nem sikerült megfogni ezt a halat, mert biztosan átlagon felüli méretű volt. No de mit tud ilyenkor csinálni az ember? Hamar újra bedobtam és a görbülő spicc már el is terelte a gondolataimat.
Egy újabb amur volt a horgon.
Igazi örömpeca volt ez a mai. Egymást követték az amurok. Szeretem, amikor a lehűlő vízben ilyen pörgős a peca, mert a halak már finnyásabbak, mint a nyári kánikulában, így nagyon jól meg lehet figyelni, hogy mi tetszik nekik igazán. Próbálkoztam különböző csalikkal és aromákkal is. Halat fogtam is szinte mindennel, de a kapások előtt eltelt idő, illetve a fogott halak darabszáma egyértelműen utat mutatott.
Érdekes módon a csalik terén volt ködösebb, hogy mi az, ami igazán jól működik. Az első pár órában a fehér színű, fokhagyma-mandula ízesítésű Tornado Methoddal fogtam a legtöbb halat, de ahogy közeledett a délután, úgy egyre jobban működött a puncs-mentás Tornado Method.
Dél körül megfogtam a nap első pontyát, majd 4 dobáson keresztül nem volt kapásom.
Valószínűleg elfogyott a beszórt mag az etetésről, így ráetettem. 6 dobással raktam be a nád elé. Bíztam benne, hogy működik ez a nagy mennyiségű ráetetés, hisz a peca elején is nagyon jól reagáltak rá a halak. Ezúttal bő 10 perc telt el, de végre egy újabb amur volt a horgomon.
Kicsit nyögvenyelősen, de megint ráálltak az amurok az etetésre, és sikerült párat lefognom. A nap végére még egy bónuszhal is beugrott egy termetesebb ponty formájában.
Összességében úgy vélem, nagyon jól sikerült ez a horgászat. Abszolút működött, amit elterveztem. A part közelében már tényleg nem lehetett elkapni az amurokat. Többször próbálkoztam, rá is etettem erre a távra, de semmi. Ezzel szemben a túlparti nádas folyamatosan adta a halat, ha volt bent elég etetőanyag. Ez a horgászat szerintem jó példa arra, hogy érdemes még célzottan amurra horgászni a hűvösebb vízben is. Remélem, sikerült meghozni a kedveteket egy ilyen pecához, de ne várjatok vele sokáig, mert hamarosan beköszönt az igazi, hideg ősz, ami viszont a nagy pontyok időszaka.
Bank Bálint
