Büszkén osztom meg veletek első írásomat a Haldorádó horgászportálon, mely személyes vadvízi rekordomról szól. Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, tartsatok velem!
Üdvözlök mindenkit!
Akik még nem ismernének, azoknak szeretnék bemutatkozni. Pásztor Szilárd vagyok, vadvízi pecás. 10 éves korom óta horgászom vadvizeken, csatornákon. Édesapám vitt ki elsőnek ezekre a vizekre, melyek szelleme azonnal magával ragadott. Azóta is egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal horgásztam magántavakon. A nagyhalas pecát 8-10 éve kezdtem el komolyabban, azóta csak ezt a műfajt érzem magaménak.
Most pedig szeretnék mindenkit egy hihetetlen pecára invitálni, amely július 8. hajnalán történt meg velem kedvenc vizemen, a Kiskunsági-főcsatornán. Egy családi pecának indult gyerekekkel, családtagokkal, de mivel a többiek előre bejelentették, hogy éjszakára nem tartanak velem – mert ezt a vadízi éjszakázást nem tartották túl komfortosnak –, éjszakára egyedül maradtam. A nappali órák nagyon családiasan teltek, mindenki nagyon jól érezte magát, főleg a gyerekek nagyon élvezték a snecizést. Aztán jött az este, és ekkor tudtam, hogy pályázhatok egy igazi, öreg harcosra. Mivel nagy kánikula volt, kapitális amur volt a célhalam. Sima, egyszerű, elhagyós szereléket használtam – talán a legegyszerűbb bojlis előkével –, melynek a hajszálára egy szem Haldorádó Halcohol Tigrismogyoró Mix szatmári szilva ízesítésű fekete tigrismogyorót csaliztam fel. Érdekességképpen említem, hogy semmilyen kikönnyítést nem használtam a csalihoz, sem pop-upot, sem parafázást nem alkalmaztam.
Még délután megkerestem markerezéssel a nekem tetsző helyeket, amelyeket meghorgászni terveztem. Sajnos előetetésre nem volt lehetőségem, viszont ezeken a vizeken ez rendkívül ajánlott. Én kifejezetten szeretem a csatornák iszapos részeit meghorgászni. Pár évvel ezelőtt fogtam eddigi rekord, 26,7 kg amuromat, amelyet bár másik csatornán, de egy ugyanilyen iszapos részről sikerült kifognom.
Jött az este, gyors csalizás után a végszerelékek a helyükre kerültek. Egészen hajnalig nagyon jót aludtam, mikor is napfelkelte előtt – még sötét volt – szinte szétrobbant a kapásjelzőm vevője, olyan erős, húzós kapással jelentkezett ez a hal. Futottam a botokhoz a sötétben, felemeltem a botot, addigra a hal már 40-50 méter zsinórt lehúzott, és éreztem, hogy egy hatalmas példány lesz, és e megérzésemet egy távoli, vízfelszíni ugrással bizonyította is. Akkor láttam, hogy ez egy 20 kg feletti hal. Ekkor megkezdődött a közel 45 perces fárasztás. A hal próbálkozott mindenféle trükkel, többször sulyom alá ment, nádszélbe, nádtövekbe dörgölőzött, mindig hagytam, hogy saját magától kijöjjön az akadóból, mivel az orsóimon maximum 35-ös monofil zsinórt használok, nem tehettem meg, hogy erőltetem. A hosszú küzdelem végén, mikor szákolás közelébe kerültem, akkor tudatosult bennem, hogy hosszabb a hal, mint a 100 centis szákom. Ezen a ponton biztos voltam abban, hogy egy bőven 20 kg feletti hallal van dolgom. Szákolás után nem vettem ki a halat a vízből, szákban hagytam, azonnal telefonáltam öcsémnek, Szabolcsnak, és édesapámnak, hogy jöjjenek fotózni, mert egy kapitális amurt sikerült megfognom! Mérlegeléskor 29,13 kg volt a súlya. Nem hittünk a szemünknek, hihetetlen boldogok voltunk, hogy egy ilyen páratlan, öreg, vadvízi harcost fotózhattunk. Gondosan ügyeltünk testi épségére, nagyméretű pontymatracra tettük a mérlegelés után. Az öreg harcos fotózását hosszabban már a vízben folytattuk, nagyon rövid ideig volt a parton. Fotózást követően csak akkor engedtük el, mikor már saját erejéből biztonságosan el tudott úszni, mivel az amurnál erre nagyon oda kell figyelni! Kérek mindenkit, hogy vigyázzanak természetes vizeink ilyen hatalmas kincseire, és ne végezzék a serpenyőben, hanem engedjék őket vissza élőhelyükre!
Végezetül szeretnék mindenkinek ilyen csodálatos élményeket kívánni, mert horgászni jó, és görbüljön! Használja ki mindenki a nyarat és a jó időt! Ezúton szeretnék még egyszer hálás köszönetet mondani a profi fotókért öcsémnek, Pásztor Szabolcsnak!
Írta: Pásztor Szilárd
Fotók: Pásztor Szabolcs