A sikeres dunai amurozás után kedvet kaptam hozzá, hogy mindezt a Tiszán is kipróbáljam. Kapóra jött ehhez Takács Péter kollegám invitálása, aki szinte minden szabadidejét a Felső-Tiszán tölti.
Sokan tudják, de még többen vannak, akik nem, hogy Péter az operatőrünk, rendezőnk és vágónk is egyben, neki köszönhető az a rengeteg magas minőségű horgászfilm, amely a Haldorádó YouTube csatornáján látható. Mivel többnyire a kamera másik oldalán ténykedik, ritkán látható. Péter megszállott pergető horgász, gyönyörű süllőket, harcsákat fog rendszeresen, békés halra ritkán horgászik, de teljesen képben volt, hogy a helyiek merre űzik, merre fogják az amurokat és pontyokat. Így már volt kiindulási alapunk és közösen vágtunk neki a helykeresésnek.
A helyszín kiválasztása
A Tisza, annak ellenére, hogy kisebb folyó, mint a Duna, sokkal változatosabb mederszerkezettel rendelkezik. Pár száz méteres szakaszon belül találhatunk sekély, 2-3 méteres, homokos területeket, kőszórásokat, amelyek mögött 5-8 méterre is mélyül a meder, majd 10-12, sőt akár 20 méter mély kanyarokat. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert nagyon sok jó haltartó területet kínál, de rossz, mert a bőség zavarával küzdve nehéz rövid időn belül a legígéretesebbeket megtalálni, kiválasztani.
Mivel a célhal egyértelműen az amur volt, Péter tanácsát megfogadva, illetve saját tapasztalataimra hagyatkozva egy 2,5-3 méter mélységű, ún. homokfodros területet választottam. Ez partról megközelíthetetlen volt, így csónakból vettem üldözőbe a halakat. A lassan áramló, akadómentes, gyorsabban felmelegedő terület ideálisnak tűnt az amurozás szempontjából.
Azonban az ígéretes terület mellett még néhány feltételnek teljesülnie kellett ahhoz, hogy jó eséllyel vehessem üldözőbe az amurokat. Melyek ezek?
KIZÁRÓLAG alacsony, letisztult, 20 Celsius-fok feletti vízhőmérséklet mellett lehet amurt fogni a Tiszán. Ha ezek bármelyik nem áll fent, már bukott a dolog! (Persze mindig vannak kivételek meg különleges esetek, de ezekkel most nem kalkuláltam.) A vénasszonyok nyara kegyes volt hozzám, megérkezésemkor 22 Celsius-fok felett volt a víz hőfoka, de sajnos az éjszakai hidegek betették a kiskaput, és 3 napon belül több mint 2 Celsius-fokot hűlt a folyó vízhőmérséklete, amely nem kedvezett a későbbi amurhorgászatoknak. De a kezdés meseszerű volt!
Szombaton érkeztem, majd több órás helykeresés után kiválasztottam azt a helyet, amely a legszimpatikusabb volt számomra. Másnap kora hajnalban már a vízen voltunk. Beetettem és szinte hihetetlen, de kb. 2 óra horgászat után horgomra akadt ez első amur! Minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon tőlem, de most én voltam az ügyesebb és végül csónakba emelhettem a csodás erőgépet. Örömöm leírhatatlan volt, hiszen kezemben tarthattam az első tiszai amuromat. Röviden úgy summáznám a helyválasztást, hogy zseniális volt!
Napszakok és a jó kapásidő
Az első hal megfogásán felbuzdulva áthorgásztam az egész napot, de nem történt semmi… Sőt a nappali órák következő kettő napon is eredménytelenül teltek. Olyan érzésem volt, mintha egy üres lavórban próbálkoznék. Hová tűnhettek a halak napközben? Valószínűleg a mélyebb, akadósabb részeken pihentek, ott bújtak meg. A kiválasztott horgászhelyem közelében napközben nem érezték magukat biztonságban a halak, mert a víz sekély és áttetsző. A fényváltás időszakában – korra reggel és az esti órákban – kimozdulnak a rejtekhelyükről és olyan területekre is ellátogatnak, ahol napközben nincs élet.
Hasonló lehet ez, mint a négylábú vadfajoknál. A nappali órákat az erdők sűrűjében töltik, majd az éjjel a legelőkre és védelem nélküli területekre látogatnak. Az éjszaka leple alatt sokkal bátrabban mozognak és táplálkoznak a legóvatosabb vad halak is. Ekkor kell a vízen lenni, ekkor van esély őket megfogni! 3 nap folyamatos tiszai horgászattal a hátam mögött nyugodtan mondhatom, hogy reggel 8 után (ha volt, ha nem volt kapás) haza lehet menni! De délután 6 előtt sincs értelme a vízre szállni. Azokat a halakat lehet a leggyorsabban, legkönnyebben megfogni, amelyek elsőként érkeznek az etetési területre. Ha sikerült ezek közül egyet megakasztani, az már olyan ribillióval járt, amely viszont az összes többi halat elüldözte a környékről. Tehát lehet összecsomagolni vagy több órát síri csendben várni a következő halraj megérkezéséig.
Biztosra veszem, hogy az etetésre látogató amur- és pontyrajok nem túl nagyok, 4-6-8 főt számlálhatnak, így ha túlságosan nagy mennyiségű etetőanyaggal várjuk őket, akkor meg a horgunkat nem fogják megtalálni. A kis egyedszámú halrajok miatt az is jól megfigyelhető, hogy alkalmanként 1, nagyon szerencsés esetben 2 db hal fogható egy kora reggeli vagy esti horgászat során. Hosszú órákat vagy egy újabb napszakot kell türelmes várakozással eltölteni, hogy történjen újfent valami. Nagyon meg kell becsülni azt az 1-1 halat, amit a Tisza ad!
Etetési stratégia
Tulajdonképpen az első nap (vasárnap kora reggel, majd aznap, a besötétedés után nem sokkal) megfogtam azt a két amurt, amelyet a Tisza nekem szánt. A következő kettő napban már nem tudtam belőlük fogni. Ennek oka folyamatosan hűlő víz volt, illetve több olyan apróbb-nagyobb hiba, amelyet elkövettem. Az egyik ilyen, hogy túletettem a helyet. Abban bíztam, hogy minél jobban tolom nekik a szemes takarmányt, annál több halat sikerül a hely közelébe csábítani. Hát ez bizony nem jött be…! Pedig egy mérsékelt etetéssel kezdem, amely szinte azonnal adott amurt, azonnal megállította az arra vándorló halakat. De attól nem lesz több hal előttünk, ha (némi túlzással) egy talicskával borítunk be magunk elé. Utólag persze már okos vagyok és azt mondom, hogy 5 liternél több nem kell egy alkalommal.
Mivel etessünk?
Az amurnak szemes takarmány kell! Saját tapasztataimat ötvöztem a helyi szokásokkal és a következő magmixet állítottam össze:
- 3 liter frissen morzsolt, idei takarmánykukorica, enyhén megerjesztve
- 1/2 csg Haldorádó Tejsavas kukorica
- 1/2 csg Haldorádó Főtt tigrismogyoró
Ezt nem etetőkosárral, hanem egy helyben készült dobókanállal juttattam be. A készülődés során valami mindig otthon marad, most a dobókanál volt a soros… de hiányát gyorsan pótoltuk. A sekély, lassan áramló vízben a magvak maximum 3-4 méter megtétele után a mederfenékre süllyedtek.
Etetőanyag és csalik
Meggyőződésem, hogy a kukoricás etetésen oda illő etetőanyaggal előbb a horog közelébe lehet irányítani a halat, mint egy ólmos végszerelékkel. De mi kerüljön a kosárba? Ehhez FermentX Tejsavas Betain és Vad Ponty etetőanyagok keverékét használtam. Íme, a bevált receptem:
Tiszai amuros recept
- 1/2 csg Haldorádó FermentX Tejsavas Betain
- 1/2 csg Haldorádó Vad Ponty
- 1 marék búzaliszt (a tapadás fokozása érdekében)
- 1-2 marék magmix
Csalinak az etetésre szánt magvakból vettem ki, de minden esetben szivacsdarabokkal fineszesen kikönnyítve, finoman meglebegtetve kínáltam fel őket. Minden apró részlet számít, még az is, hogy milyen hosszú a hajszálelőke hossza. Az amur esetén bátran lehet nagyobb horgot használni, de a csalinak szinte hozzá kell érnie a horoghoz, mert az amur csak megcsípi azt, képes úgy felszippantani, hogy a horoghoz nem is ér hozzá. Így viszont nem tudja kifújni, elkerülni. Így sokkal jobb az akadás!
Felszerelés és végszerelék
Mivel csónakból horgásztam, nem akartam hosszú botokkal hadonászni. Jó döntés volt, mert a mögöttem található fák ágaiba sem akadtam így bele a végszerelék bedobása közben. A dobótávolság sem volt nagy, maximum 20-25 méter. Kifejezetten az ilyen horgászatokhoz fejlesztettük ki a By Döme TEAM FEEDER Power Fighter Boat Feeder botcsaládot, amely 2 két különböző hosszban (2,7 és 3 m) és 4 különböző erősségben kerül forgalomba. Ezek közül a legerősebb 300XH változatot választottam, amelynek dobósúlya 50-180 g. Nagyszerűen vizsgázott itt is, megküzdött a tiszai torpedókkal. Az orsók ugyanazok a 0,28 mm vastag Power Pro fonott főzsinórral felszerelt (teszt)orsók voltak, amelyeket az akadós, nehéz terepen használtam a Dunán is. Mivel nem tudtam, mire számíthatok, hol fogok horgászni, kicsit túlbiztosítottam a dolgot. Utólag már ezt is tudom, hogy ide bármelyik most forgalomban lévő nyeletőfékes orsóm kiváló lett volna 0,25 mm vastag monofil főzsinórral feltöltve.
Kétfajta végszereléket használtam itt, az egyiken 100 g-os Method River kosár volt, ebbe gyúrtam a finom etetőanyagot, míg a másik egy ólmos végszerelék volt. A Tiszán szinte mindenki csak ólmos végszereléket használ, ezért nem mertem megkockáztatni, hogy nem használom. De én ezt is továbbgondoltam, és egy egyszerű, de annál hatékonyabb PB Product Hit & Run végszerelékre akasztottam a 100 grammos Grippa ólmot. A végszerelékek alkotóelemeit a cikkben található képek precízen szemléltetik.
A túra összegzése
A három nap intenzív horgászat során 2 db amurt fogtam. Nyilvánvaló, hogy egy intenzíven telepített tavon horgászó számára ez rendkívül kevés. Azonban mindent az adott helyen és körülmények között kell értékelni. Én ezzel is rendkívül elégedett voltam, hiszen végre megfoghattam első tiszai amurjaimat. Az eredményes vadvízi horgászat sok időt, kitartást, elszántságot és nagy adag szerencsét igényel. Ha bármelyik hiányzik, ne fogjon neki a horgász! Viszont ha célt ér, ha sikeres lesz az ember, olyan élményekkel gazdagodhat, amely semmi máshoz nem fogható. Én nagyon szeretek MINDENHOL horgászni, de számomra a vadvizekben megfogott csodás halak (mérettől függetlenül) MINDIG a legértékesebbek, hiszen tudom, hogy mennyi mindennek kellett végül teljesülni, hogy ez megadasson!
Fotók, videó: Takács Péter
